Megyeri Szabolcs kertész blogja

Úgy látszik mostanában rendszeresen januárban bukkan fel valamilyen adózási anomália a termőföldekkel kapcsolatban, legalábbis míg tavalyelőtt a kiskertek illetékfizetése merült fel ötletként (hogy aztán nemsokára el is tűnjön), addig idén a termőföldeket sújtó adó borzolja a kedélyeket. Utóbbival kapcsolatban - érthető módon - dühödt reakciók láttak napvilágot, lezajlott már egy tiltakozó demonstráció is, aztán kiderült, hogy jelenleg csupán féltucat településen létezik termőföldadó, de a félelmek megmaradtak, ugyanis semmilyen elvi vagy törvényi akadálya nincs, hogy ez a szám növekedjen, vagy hogy az új adónem általánossá váljon. A következőkben megpróbálom objektíven körüljárni ennek az új lehetséges adótehernek minden körülményét, hogy tisztábban láthassuk, lesz-e a földadó, vagy sem?

A termőföldek adója azért képlékeny dolog, mert az adó kivetését biztosító tavalyi törvénymódosítás roppant tág teret engedélyez a településeknek az adó kivetéséhez, nem is konkrétan a termőföldek megadóztatásáról van szó benne, hanem egy lehetőségről, mely újfajta adók kivetését teszi lehetővé, ezeket összefoglaló néven települési adónak nevezhetjük. A jogszabály indoklását idézve: 

„Az önkormányzatok által újonnan bevezethető települési adó(k) nem terhelhetnek olyan adótárgyat, amelyre törvényben meghatározott – így akár központi, akár helyi – közteher vonatkozik. További rendelet-alkotási korlát, hogy a települési adónak (adóknak) nem lehet alanya szervezet vagy vállalkozói minőségére tekintettel vállalkozó. Egyéb adóztatási korlátot (…)az önkormányzatok számára a települési adók kapcsán nem állapít meg."

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyes települések saját hatáskörben szinte bármilyen adót kivethetnek, a napokban arra is volt példa, hogy egy településvezető (tegyük hozzá, állítása szerint tréfából) az egyedülállókra akart kivetni szingliadót. Utóbbi persze inkább csak irónia, de tény, hogy a településvezető testületek csaknem szabad kezet kaptak adókivetésben, és ennek egyik materializációja a már pár helyen életben lévő termőföld adó. 

Mire vonatkozik a termőföldek adója?

Erre a kérdésre nem lehet pontosan válaszolni, hiszen a fentiek értelmében települési adó szinte bármire kivethető, jelen állapotban, ahol már létezik, ott a termőföld adó a termőföld besorolású, aranykorona értékkel rendelkező ingatlanokra vonatkozik. Tehát aki esetleg attól fél(t), hogy a háza mögötti kiskert is adózás alá esik majd, megnyugodhat, mert bár ugyan a törvény valószínűleg engedélyezné ezt, eddig sehol nem esett szó ilyesmiről. 

Miért van szükség a termőföld megadóztatására? 

A kérdés összetettebb annál, mintsem hogy egyszerűen meg lehessen válaszolni, de ha egy szóban kéne választ adni, akkor az nyilván a pénz lenne. A rendszerint nem túl fényes költségvetésből gazdálkodó önkormányzatoknak a kormány lehetőségként adta a kezükbe a települési adó kivetését (így közvetve a termőföld adót), mellyel központi segítség helyett saját hatáskörben pótolhatnák a büdzsében lévő hiányt. A már lezajlott települési adósságrendezés után feltehetőleg ezzel jelzi a kormányzat a településeknek, hogy az adósságrendezés egyszeri eset volt, a későbbiekben maguknak kell előteremteni a szükséges pénzt, ehhez ad keretet a teleülési adó. A települések tehát annyi adót vethetnek ki, amennyit szeretnének, viszont ezt fel is kell vállalniuk helyben, hiszen nem fentről jövő utasításnak tesznek eleget. Ezzel - feltételezem - egy önszabályozó rendszer kialakítása volt a cél, mivel az önkormányzatoké a felelősség és a lehetőség is az adót illetően, és valószínűleg sehol nem esnek túlzásokba, hiszen azt közvetlenül a helyi vezetésen vernék le a lakosok (például a következő választásokon). 

Érdekes adalék, hogy az adó kivetésének indoklása több településen is részben az volt, hogy a földeket nagy munkagépekkel művelő gazdák súlyos járművei kárt tesznek az önkormányzati tulajdonban lévő bel-, és külterületi utakban, melyeket az adóból befolyt összegből javítanak majd meg. Ez akár egy érvényes indok is lehet, persze meg kell várni, hogy ezek az utak ténylegesen felújításra kerülnek-e?

Mekkora lehet a termőföldadó mértéke?

Kis túlzással bármekkora lehet, persze ahogy az előző pontban próbáltam érzékeltetni, személyes meglátásom szerint egy önkormányzat sem érdekelt abban, hogy túlzó adót vessen ki. Az eddigi gyakorlat szerint az adó mértéke évenkénti és hektáronkénti lebontásban 3 és 10 ezer forint közé esik. Az adó mértéke egyelőre nagyon változó, van, ahol aranykorona értékhez kötik (jellemzően a jobb minőségű földek esetében), van, ahol hektáralapú (a rosszabb földeknél), ráadásul az eddigi termőföld adók összhangban vannak az uniós területalapú támogatásokkal (SAPS) is, de összességében az átlagos teher 7 ezer forint hektáronként és évenként. 

Ki fizeti a földadót?

Itt már egyértelműbb a helyzet, a termőföldre kivetett adó alanya a tulajdonos, így a művelésre bérbeadott területek bérlőinek nem kell új sarcot fizetniük, ám sokak szerint a tulajdonosok a terhet hamar át fogják hárítani, ez pedig értelemszerűen ki fog hatni az ott termelt termények árára is, vagyis a termőföld adó ilyen módon átszivároghat a végfelhasználóhoz, például a boltban magyar zöldséget vásárlóhoz is, magyarán áremelkedést okozhat. Vannak kivételek is a rendszerben, mert mentesül az adó megfizetése alól a saját földjén őstermelőként, vállalkozóként gazdálkodó, valamint az állami földek sem adókötelesek. Az adót elsősorban a kárpótlásból származó földek tulajdonosai, az öröklött földek tulajdonosai, és a szövetkezeti vagyonnevesítésből származó földek tulajdonosai fogják megfizetni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a földforgalmi törvény megnehezíti a tulajoknak a földek eladását és bérbeadását, így például azok akik öröklés útján jutottak földterülethez, de azt nem használják, eladni, bérbeadni pedig nem vagy nehézkesen tudják, alkalmasint egy súlyos sarccal nézhetnek szembe (természetesen ez még csak találgatás, hiszen - hangsúlyozom - jelen állapotban hat településen van termőföld adó). Egyes vélemények szerint adott esetben az adó mértéke a bérleti díjat is meghaladhatja, így veszteségessé téve a tulajdonosnak a bérbeadást, ami egyfajta presszió is lehet a föld eladását tekintve, de egyelőre ezek az elméletek légbőlkapottak. Az viszont konkrétabb, hogy a jelenlegi konstrukciókban az éves bérleti díjak 10-20%-a lehet az adó, tehát a bérbeadóknak vagy veszteséget kell elkönyvelniük, vagy árat kell emelniük. 

Jelen állás szerint a Csongrád megyei Mindszenten, a Nógrád megyei Karancsalján és Nagykeresztúron, a Vas megyei Rábapatyon, illetve a Zala megyei Kisvásárhelyen és Szalapán van termőföld adó, a Pest megyei Tóalmáson az előzetes hírekkel szemben úgy tűnik mégsem került bevezetésre, így hat települést érint most a földadó kérdése.

Mit hoz a jövő?

Természetesen ezt senki nem tudja, de találgatni, esélyeket latolgatni lehet. Jelenleg a híradások szerint hat honi településen van termőföld adó, ami marginális számnak tűnhet. Sokan ugyanakkor attól félnek, hogy az adót bevezető első hat település idén csupán egyfajta tesztüzemet testesít meg, és a nagyobb arányú, vagy általánosabb termőföld adó csak 2016-tól várható, mikorra az első év tapasztalatai beértek (az önkormányzatok ugyanis rendszerint év közben nem szoktak új adórendeleteket hozni, így idén már nem várható érdemi változás). Tavaly év végi felmérések szerint mintegy ötven település tervezte bevezetni az új sarcot, ebből lett végül csupán hat, ám ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, valószínűleg a meghátráló , és az adót még szóba sem hozó települések inkább a kivárásra játszanak. Az első év tapasztalataitól sok minden függ majd, az adó megmaradása, sőt széleskörűvé válása egy csökkentett, tűrhető mértékű teher mellett éppúgy lehetséges, mint a közfelháborodást követően az adónem teljes mellőzése.

Képek: innen, innen, és innen. 

A cím sajnos el is spoilerezte a dolgot, de így is érdemes eljátszani a gondolattal, hogy milyen funkciójú, típusú építmény ugrik be elsőre az alábbi képről, szerintem keveseknek jutna eszébe éppen a vasúti pályaudvar. 

A fenté és lent látható pályaudvar Madridban található, és egészen pontosan az Estación de Atocha, vagy Madrid Puerta de Atocha, vagyis az Atocha pályaudvarról van szó. Az állomás a nevét a város három legnagyobb bazilikájának egyikéről, a közelben álló Nuestra Senora de Atocha templomról kapta. Az Atocha pályaudvar Madrid legnagyobbika, távolsági, regionális, és elővárosi vonatok is befutnak ide, ha pedig ismerősen cseng az állomás neve, az nem véletlen, ugyanis a hírhedt és emlékezetes 2004 március 11.-ei robbantásos merényletek egyik helyszíne volt, három pokolgép lépett működésbe a területén. Na de félre a száraz tényeket, az Atocha pályaudvar sokkal inkább megkapó látványával, természetközeli atmoszférájával hódít, és bár nyilvánvaló, hogy amit látunk, az csupán ötletes dekoráció, akkor is követendő és jó példa a nagyforgalmú közösségi terek zölddé tételében. 

Az alábbi galériában sok fotót, és érdekes infókat talál az Atocha pályaudvar dzsungeléről, kattintson!

Madridban természetesen nem ez az egyetlen érdekes városi zöldfelület, az alábbi csodás zöldfal is a spanyol fővárosban található, aki pedig az alternatív városi zöldfelületekről általában tájékozódna, EZT a korábbi bejegyzésemet lapozza fel!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A napokban egy vaddisznó pár lett Budapest legújabb sztárja, a menekülésben igen tehetséges állatok hirtelen a főváros jelképévé váltak, legalábbis a vadak látogatását humorosan kezelőknél. A jelenség nem újdonság, tulajdonképpen minden évben megtörténik ilyen télen, és persze nem csak vaddisznók vendégeskednek olykor városi környezetben, hanem egyéb, nem domesztikált állatok is látogatást tesznek a városban, azon belül gyakran a kiskertekben. A vaddisznók sikerén felbuzdulva összeállítottam egy hevenyészett városi vadállat katalógust, lássuk hát, kik a leggyakoribb betörők!

Fotó: index

Kezdjük természetesen az ötletadó vaddisznóval. A vaddisznót kevesen sorolják a lakott területen felbukkanó vadak közé, azonban akár városok belső részein is előfordul néha, természetesen elsősorban élelem után kutatva. A vaddisznó igazi mindenevő, a gyümölcstől a rágcsálókon keresztül a döghúsig mindent elfogyaszt. A kertben a túrásával okozhat kellemetlenséget, ugyanis rovarlárvák, vagy gumók után kutatva orrával ás, de ez viszonylag ritka, ráadásul olyan nagy károkozással nem is jár. Érdekesség, hogy a vaddisznó nem éjszakai állat, éjjeli tevékenységének az ember az oka, ilyenkor ugyanis viszonylagos nyugalomban tud közlekedni és kutatni. A vaddisznó alapvetően nem veszélyes az emberre, de a kicsinyeit féltő, sarokba szorított, vagy sérült állat támadhat, ami a kifejlett egyedek 140-180 kg-os súlyát tekintve nem tréfadolog. A vaddisznó látása rossz, így találkozáskor hangkeltéssel (kiabálással) próbáljuk elriasztani, és persze ne közeledjünk hozzá, hanem magunk is húzódjunk védett helyre. 

Teendők: a vaddisznót kiabálással űzzük el, a kertlátogatástól pedig úgy vehetjük el a kedvét, ha hajjal tömött harisnyákat aggatunk a kerítésre, ki nem állhatják ugyanis az emberi haj szagát!

Róka

A rókák tökéletesen képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, így ha életterük csökken, vagy az éhség hajtja őket, nem haboznak lakott területen portyázni. A rókák bárhol képesek komolyabb károkat okozni, természetvédelmi és vadgazdálkodási területeken a védett fajokat sem vetik meg, a kertekben pedig a baromfiólakat látogathatják (főleg a kölykes anyaállatok), és madártojás, rovarok, vagy gyümölcs után kutakodnak, de ha nincs más, a kukákat is átnézik. Haszonállat nélküli kertekben a róka ugyan konkrét károkozásra nem képes, azonban a legnagyobb probléma ezzel az állattal kapcsolatban közegészségügyi jellegű. Az elmúlt másfél évtizedben megnövekedett számú rókapopuláció körében előfordulhat a veszettség, a fertőzött róka pedig simulékonynak és barátságosnak mutatkozhat, ezért az embert egészen közel engedheti magához. A veszettséget jól jelzi, ha az állat láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tárgyaknak, és nyáladzik. Sose közelítsünk tehát gyanúsan viselkedő róka felé! Megjegyzendő, hogy a rutinos városjáró rókák veszettség nélkül is barátságosak lehetnek, nem ritka eset, hogy a róka a nyitva hagyott ajtón keresztül akár a lakásba is bemerészkedik.

Teendő: a róka félénk, pár kiáltással, vagy egy felé dobott tárggyal biztosan elriasztható, ahol pedig nagyobb testű kutya van a kertben, ott nincs mitől tartani rókaügyben. 

Nyest

A nyest tulajdonképpen egy igen magas cukiságfaktorú jószág, a kistestű, vadászgörényre hasonlító állat nem félelmetes, sőt, kedves jelenség, azonban izgága és kíváncsi fajta, így előfordulhat, hogy terhünkre lesz. A nyest előszeretettel portyázik lakott területeken, sőt, gyakran be is költözik a városba, elsősorban a magaslati helyeket, háztetőket, padlásokat használva búvóhelynek. A nyestekkel a fő probléma, hogy nagyon hangosak, rengeteget játszanak, kergetőznek, izegenek-mozognak a padláson, vagy a garázsban, fészerben. A kertben nem tesznek kárt, ugyanakkor gyakran másznak be az autók motorterébe, és ott a műanyag borítású vezetékeket rágcsálják meg, ami rettentően idegesítő lesz reggel, mikor az autó nem indul. Az autók mellett olykor az épületekben is tesznek kárt, néha ugyanis a tetők szigetelését károsíthatják, mikor járatokat fúrnak bele, vagy oda készítik fészkeiket. A nyest nagyon óvatos és gyors állat, szemtől-szemben ritkán találkozni vele, inkább csak az ürülékük és az általuk csapott zaj jelzi őket.

Teendők: a nyesttel ritkán találkozunk, mert félénk és gyors állat, inkább csak hallani fogjuk őket. A legjobb nyestűző a kutya alól kivett fekvőrongy, melyet a nyestek vélt tartózkodási helyére kirakva a frászt hozhatjuk a kis rágcsálókra.

Sün

A sün már kis túlzással háziállat, rengeteg kertben megtalálhatóak ezek a bájos megjelenésű kisemlősök. Ennek oka, hogy a kert a süniknek bőséges terített asztal, mert a fő táplálékaik (csiga, földigiliszta, rovarok, kisebb gyíkok, madártojás) megtalálhatóak itt, emellett rejtekhelyet is találnak, például a komposzt alatt, elhanyagoltabb kertrészekben, sűrű cserjesorokban, vagy éppen a garázs, fészer félreeső zugaiban. A sün nappal nem aktív, így ritkán találkozni vele, éjszaka bújik elő, de mivel szinte hangtalan, ekkor sem zavarja a háziakat.A sünök ősszel a tartós hidegek beálltakor védett helyre vonulnak és megkezdik téli pihenőjüket, testhőmérsékletük lecsökken, és tavaszig álomba merülnek. A sünit etethetjük is, a fűszerezetlen főtt hús, a főtt tojás, vagy az aszpikos macskaeledel alkalmasak a célra. Inni vizet kínáljunk, tejet ne, ugyanis minden sün laktózérzékeny, tehát a tej nem tesz jót nekik (bár szívesen megisszák). Télen, mikor az idő váratlanul enyhül,  előfordulhat, hogy a sünök felébrednek, ilyenkor kábán kóvályognak, akár nappal is. Ha ezt látjuk, helyezzünk ki nekik ételt, ilyenkor ugyanis maguktól alig találnak valamit, és a legyengült sünire a visszatérő hidegek végzetesek lehetnek. 

Teendő: a sünnel nincs különösebb teendő, kárt nem okoz, ám mégsem veszélytelen, egyfelől tűhegyes kis fogaival haraphat, másrészt bolháival, élősködőivel vírusvektorként működhet, ezért ne engedjük a gyerekeknek, hogy megközelítsék, megsimogassák. 

Macskabagoly

Hogy a madarak közül is képviseltesse magát valaki, következzen utolsónak a macskabagoly, mely szintén megjelenhet városi környezetben, elsősorban akkor, ha bőséges táplálékot - kistestű rágcsálót, egeret, cickányt, valamint madárfiókát - talál a közelben. A macskabagoly éjjel aktív, ügyesen vadászik, eredményes portyázásait pedig a fák alá szórt gusztustalan szőrcsomók, csontdarabok és egyéb maradványok jelzik. A macskabaglyot nem véletlenül hívják vidéken csikorgó bagolynak is, hangosan lármázik a kertben, van, hogy aludni sem lehet tőle. Mindemellett azért is kártékony olykor, mert nem válogat a betevőben, és védett madárfajokat is elejt, ezért madárvédelmi telepek közelében nem szívesen látott vendég. Az emberre ezeken kívül ártalmatlan.

Teendő: rikácsoló macskabaglyok kerti beköltözésekor drótozzunk az általuk kiszemelt fára nagy, fényes gombszemű plüssállatot, az átható (mű)tekintet elűzi a baglyokat!

+1: A karvaly

A rengeteg megszokott és közkedvelt kistestű énekesmadár mellett néha különleges szárnyas látogatókat is lencsevégre lehet kapni, így történt ez egy ismerősömmel is, aki IX. kerületi lakásának ablakából fotózta le ezt a karvalyt:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A nemrégiben véget ért elektronikai csúcsvásár és kiállítás bővelkedett a high-tech holmikban, az átlagos érdeklődőt pedig elsősorban a mobiltelefonok, tévék, az egyéb szórakoztató elektronikai termékek villanyozzák fel, pedig a hatalmas kínálatban megtalálhatóak voltak kertészkedéssel kapcsolatos ketyerék is, melyek a legtöbb híradásból kimaradtak, ám most betekintést nyerhetnek az érdeklődők, hogy mi az elképzelés a jövő kertészeti eszközeiről. Sajnos velőtrázó érdekességről, vagy radikális fejlesztésről úgy tűnik nem lehet beszámolni, de azért egy-két különlegesség akadt kerti témában is, nézzük mik ezek. 

Kezdjük a legösszetettebb találmánnyal, ami inkább egy startup, és tulajdonképpen egy önfenntartónak tervezett növénynevelde 3D nyomtatással előállítva, melyben a jövő, mint a 3D nyomtatás és az önellátás szimbiózisa jelenik meg - máshogy sajnos nem tudom megfogalmazni, hogy mi ebben az újító jelleg. Valójában egy vízforgatóval ellátott függőlegesen kialakított futurisztikus veteményesről van szó, melynek nem is az az előnye, hogy magunknak nevelhetünk benne zöldséget (hisz ezt a kertben, balkonon is megtehetjük a szokásos módon), hanem hogy a tervezők szerint kiválóan használható oktatási segédeszközként, és ez már egy tényleg érdekes felhasználási terület. Iskolákban például látványos és hasznos segédeszköz lehet az emeletes, leegyszerűsítve vízforgatásos elven alapuló furcsa minikert, melynek segítségével a nebulók az osztályteremben nevelhetnek zöldséget. Halkan megjegyzem, hogy az egész rendszer 3D nyomtatás nélkül is pofonegyszerűen elkészíthető pár szétvágott PET-palackból, egy-két méter rugalmas csőből, és egy akváriumoknál használt filléres légpumpából (persze így nem lesz olyan high-tech).

A 3Dponics rendszert az alábbi rövid videó mutatja be, már csak azért is érdemes megnézni, mert könnyen megépíthető otthon, vagy az iskolában is 

Honlap: 3dponics.com

A második említésre méltó dolog az Edyn névre hallgató kerti szenzorrendszer, ami kerti növényeink egészségét hivatott megóvni. A napelemmel működő központi egység monitorozza a talaj nedvességtartalmát, a közeg összetételét, az adatokat pedig egy okostelefonos alkalmazás segítségével összesíti, így a kezdő vagy bátortalan kertészkedők pontos infókat és tanácsokat kaphatnak a teendőkről. A rendszer legpraktikusabb része az a szelep, melyet a berendezés az észlelt körülményeknek megfelelően nyit, amennyiben nedvességpótlásra van szükség, magyarán az Edyn egyben egy intelligens automata öntöző is egyben. Bár jómagam hajlamos vagyok kétségbe vonni az eszköz tényleges létjogosultságát, vitathatatlan, hogy sokak szerint hasznos és előremutató kütyüről van szó, hiszen az Edyn megnyerte az idei kiállítás innovációs díját a "Tech for a Better World" kategóriában. 

Honlap: edyn.com

Az utolsó érdemleges növényekkel kapcsolatos ketyere tulajdonképpen az Edyn beltéri testvére, és Parrot's Pot néven került bemutatásra. A Parrot's Pot nem más, mint egy okosedény (ha lehet ilyen kategóriát kreálni hirtelen), mely képes a növény földjének analizálására, figyelmeztet az öntözés szükségességére, sőt, el is végzi azt beépített kétliteres tartályából. Érdekesség, hogy mikor ez a két liter víz fogyásnak indul, és nem érkezik utánpótlás, az eszköz takarékos üzemmódra vált, feltételezem ilyenkor lassabban adagolja a vizet, hogy a növényt minél tovább életben tartsa, hosszabb nyaralások alatt ez megnyugtató lehet. Az edény figyeli a belehelyezett növény földjének összetételét, a tápanyagok mennyiségét, a nedvességet és a fényt, majd az adatokat összesítve Bluetooth-on keresztül elküldi okostelefonunkra. A Parrot's Pot tulajdonképpen jópofa szerkezet, lusta szobakertészeknek akár hasznos is lehet, innovációs díjat azonban nem kapott, amit nem is csodálok, hiszen hasonló eszközök már eddig is léteztek (ITT írtam róluk régebben), legfeljebb az öntözést nem végezték el.

Japán innen Európa széléről nézve egy felfoghatatlan csodavilág, ha a távol-keleti szigetországra gondolunk, biztos először a gyors vasutak, és a fejlett robotika jutnak eszünkbe, ám növényi téren is akad arrafelé bőven érdekesség. A japánkertek már nem jelentenek újdonságot a többségnek, de az alábbi képeken látható akácos park talán ámulásra késztet mindenkit.  A park igazából egy nagyobb park részlete csupán, melyet egyetlen növénnyel telepítettek be, így hozva létre egy homogén, mégis változatos, és misztikus, meseszerű hangulatú, koncepciót.

A felhasznált növényfajta a japán lilaakác (Wisteria floribunda, Japánban: fuji), ami egy erőteljes növekedésű lombhullató kúszócserje, mely a szigetországban rendkívüli tiszteletnek és népszerűségnek örvend. Virágai április-május környékén nyílnak, és 20-30 centiméteres, de akár fél méteres fürtökben lógnak. A japán lilaakáccal sűrűn beültetett terület a megfelelő támasztékrendszerrel kiegészítve virágzáskor összefüggő, légies látványt eredményez, mely különböző formákat alkothat, alagutat, vagy akár virágzó égbolt jellegű kialakítást. A bemutatott kert a Kawachi Fuji Gardens, Kitakyushu-ban található, de nem egyedülálló, hasonló lilaakáckert többek közt Ashikaga városban is létezik.

A japán lilaakác nálunk is nevelhető, tartása nem igényel speciális ismerteket, vagy különleges törődést, beszerzési ára sem túlságosan magas, így aki futtatott növényt tervez a kertbe, vagy a már meglévő pergoláját akarja valamilyen új, extravagáns növénnyel befuttatni, bátran próbálkozzon vele!

Aki a képekkel nem éri be, kattintson az alábbi videóra!

Képek és forrás: innen.

A Kawachi Fuji Gardens honlapja japán és angol nyelveken itt érhető el.

A néphagyomány szerint Vízkeresztkor, vagyis január hatodik napján jön el az ideje a karácsonyfák lebontásának, de bizonyára rengeteg háztartásban - ahol gyermekek vannak, és ahol még nem hullatja kilószámra a tűleveleket a fa - még egy ideig maradhatnak a feldíszített fenyők. Sokan azonban hamarosan búcsút mondanak az ünnepi fenyőnek, és végsó útjára indítják ezeket az örökzöldeket, erről az útról, és annak elágazásairól lesz szó most, ám előbb pár gyakorlati gondolat.

A dolgát végzett fa gyakran nem kapja meg a végső tiszteletet, de fogalmazhatunk úgy is, hogy az utca, a park, a járda nem kapja meg a tiszteletet, ugyanis nem ritkán ezeken a helyeken kötnek ki a kopaszodó fenyők. Erről a jelenségről egy rögtönzött képgalériában példát is mutatok, a bekezdés alatti fotókat az elmúlt napokban készítettem a pesti utcákon, sok magyarázat nem szükséges hozzájuk. Azért érthetetlen a dolog, mert minden településen létezik szervezett fenyő elszállítás az ünnepeket követően, rengeteg helyen pedig ideiglenes gyűjtőkonténereket, ketreceket is kihelyez a közterület illetékes fenntartója, használjuk tehát ezeket, ha pedig nem találjuk őket, érdeklődjünk a polgármesteri hivatalban (annak honlapján), kérdezzük meg a közös képviselőt, vagy a jobban tájékozott szomszédot. Szintén rossz ötlet a fát a kukába gyömöszölni, társasházaknál ez nem ritka, ahogy a belső, közös udvarra, vagy a folyosóra kicsempészett fa sem. Előbbi csupán idegesítő jelenség, utóbbi gyakorlat azonban adott esetben a tűzvédelmi szabályoknak is ellent mondhat, akár bírsággal is járhat. A saját kerttel rendelkezőknek több alternatívájuk akad, a még leveles ágakat felaprítva mulcshoz, téli szigetelőanyaghoz juthatnak, melyet a kertben használhatnak fel, a kiszáradt, feldarabolt fenyőt pedig a kazánba is dobhatja, akinek ilyen a fűtése.

Hogyan vigyük ki a fát a lakásból?

 

A fenti kérdés főleg azért válhat fontossá, mert januárra sok ünnepi fenyő már kis mozdulatra is tűlevelek tucatjainak elszórásával reagál, a lakáson való áthurcolás pedig hosszú és fárasztó takarítást követel majd meg. Az én módszeren (én is mástól csentem), hogy egy rossz takarót, lepedőt, régi ágyneműhuzatot (melyik évben épp mi akad) terítek a fa mellé, majd az óvatosan dísztelenített növényt erre fektetem, bebugyolálom, és így viszem ki, így minimális levélhullás tapasztalható lakásszerte. 

A rákospalotai hulladékégető udvarán gyűlnek a fák

Izgalmas felvetés az is, hogy mi történik a begyűjtött és elszállított fákkal? A válasz összetett, mert a kidobott fa sorsa sok mindentől függ, főleg, hogy helyileg hogyan tudják a leginkább megoldani a kérdést. Az egyik legáltalánosabb eset a termikus hasznosítás, ami egy szép kifejezés arra, hogy a fákat eltüzelik hőerőművekben, vagy hulladékégetőkben. Szóba jöhet a komposztálás, ami azonban fenyőfélék esetében nem egyszerű feladat, általában egy segédanyaggal oldják meg, ami a bőrfeldolgozás egyik mellékterméke, és segíti a gombák és baktériumok munkáját a fa lebomlasztásában. Ez a melléktermék azonban nem áll nagy mennyiségben rendelkezésre (főleg, mert hazánkban jelentéktelen a bőrfeldolgozó ipar), ráadásul az ipari komposztáláshoz használt (általában meglehetősen drága) őrlő berendezéseket veszélyeztethetik a karácsonyfákon lévő tárgyak, díszek, csillagszóró-szárak, drótdarabok, olykor pedig még a talp is fán marad. A komposztálás mindennek ellenére nem lehetetlen, az ország nyugati régióiban van ilyen, például a győri fenyők a likócsi komposztüzembe kerülnek. A budapesti fenyők (mintegy félmillió darab) döntő része a rákospalotai hulladékégetőben köt ki, az FKF komposztálótelepe ugyanis technikailag nem alkalmas a fenyők komposztálására. Az olyan településeken, ahol a közelben sem égető-, sem hőerőmű, sem komposztálótelep nincsen, ott rendszerint egyszerűen a szeméttelepen fejezi be a karácsonyi növénydísz a pályafutását. Szellemes megoldások is akadnak, tavaly Pécsett a vastagabb törzsű karácsonyi fenyők a köztéri bútorok és szemetesek javításához kerültek felhasználásra értékes faanyagként. 

Így elegáns gyűjteni a fákat, ha esetleg nincsen konténer vagy gyűjtőketrec

Karácsonyfa komposztálás otthon?

 

Manapság sokan otthon, a kertjükben is komposztálnak, így felmerül a kérdés, ők felhasználhatják-e így a fenyőket? A fenyőről (a dióhoz hasonlóan) az a hír járja, hogy nem komposztálható, ami biztosan nem igaz, de az már valós, hogy a fenyő lebomlásához több idő kell, mint az egyéb növényi hulladékok esetében. A fenyőt komposztanyagként ajánlott külön komposztálóban tartani, és egy kevés sima komposzttal vegyíteni, majd türelmesen megvárni, míg a természet elvégzi a dolgát. Ugyanakkor az egyetlen darab, sokszor tűleveleit tekintve már erősen hiányos karácsonyfa feldarabolt állapotban nyugodtan a vegyes komposzt közé keverhető.

 Képek: innen, innen, és innen.