Megyeri Szabolcs kertész blogja

A szeptember a legtöbbünknek az iskolakezdést jelenti, a diákoknak a nyilvánvaló okok miatt, a felnőtteknek pedig a gyermekeik, vagy éppen a jobb-rosszabb emlékek miatt. Az iskolakezdés minden ősszel trauma, főleg a gyerekeknek, akik a nyári szabadságot kénytelenek hirtelen felváltani a négy fal közé szorított szigorral, a szoros beosztással, és azzal a rendszerint rideg, egyhangú környezettel, amit az iskola tantermei, kongó folyosói, gyakran betonos udvarai, nem mindenhol parkjellegű kinti részei jelentenek. Kertészként persze a tananyaggal, pedagógiai módszerekkel, fegyelmezéssel kapcsolatban nincsenek releváns tanácsaim, azonban az iskolai mikrokörnyezet kizöldítéséhez, természetesebbé tételéhez tudok pár hasznos, gyakorlatias tippet adni, mind az iskolában is aktív szülőknek, a lelkes pedagógusoknak, vagy éppen a tantermüket, udvarukat megszépíteni kívánó diákoknak. Jöjjön tehát egy csokornyi ötlet mindehhez!

Eszményi sulikert

Osztálynövény

A diákcsoport közös kedvence lehet egy osztálynövény, melyet a gyerekek együtt, vagy éppen felváltva gondoznak, és ami egyben az osztály kabalája is lehet. Első lépésben nem kell túlzásba vinni a dolgot, elég egyetlen díszes, látványos példány, melynek ápolása segít építeni a tanulók felelősségérzetét, és rászoktatja őket a rendszerességre, például az öntözéssel, tápoldatozással. Az osztálytermekbe ajánlott a strapabíróbb növények közül válogatni, melyek jól tolerálják az esetlegesen kevesebb napfényt, az olykor kifelejtett öntözéseket, vagy a téli, fűtött beltéri körülményeket. Erre a célra megfelelő a dracéna, a guzmán bromélia, az anyósnyelv, az agglegénypálma, a csokrosinda, de jó választás lehet valamilyen pozsgás is, nagyobb gyermekek mellé pedig a végtelen kaktuszkínálatból is lehet szemezgetni.

A kukoricalevél is kiváló osztálynövény, nagy, látványos, és strapabíró

Tüskés, mérgező!

A felnőtteknek, tanároknak ügyelniük kell arra, hogy ne kerüljön (elsősorban a fiatalabb) diákok közelébe mérgező növény. Mielőtt legyintenénk erre a veszélyre, tudni kell, hogy számtalan igen népszerű szobanövény kisebb-nagyobb mértékben mérgező, ráadásul a legtöbbről nem is tudjuk! Többek közt a szobai kankalin, a ciklámen, a diffenbachia, a korallbokor, az anyósnyelv enyhén mérgezőek, a télen mindig népszerű mikulásvirág kifejezetten toxikus, az örök favorit leander pedig akár halálos mérgezést is okozhat. Persze nem jellemző, hogy a diákok szobanövényeket nassolnak, de például alsóbb tagozatokban akár ez is előfordulhat, főleg ha a növény színes, érdekes, élénk megjelenésű. Hasonló okokból kerülendőek egyes esetekben a szúrós, tüskés fajok, a rózsáktól a kaktuszokig bezárólag.

Tantermi növénynevelde

Közhely, hogy a mai gyerekek egy része szerint az élelmiszer a Tescoban képződik, ám az mindenképpen igaz, hogy a többség haszonnövényekkel ritkán találkozik azok természetes élőhelyén. Ezért hasznos lehet megismertetni néhány zöldséget, fűszernövényt a nebulókkal, persze kukoricát nem lehet a tanteremben nevelni, de pár fűszernövény, némi zöldségpalánta bármelyik ablakpárkányon elfér, és főleg a kisebbeknek lesz izgalmas figyelni, ahogy a magokból, palántákból napról-napra cseperednek méretesebb növénykék. A menta, az oregánó, a bazsalikom bármely napos, meleg ablakban kihajt, lehet csíráztatni babot, nagyobbakhoz pedig látványos csilipaprika bokrocskát is lehet telepíteni. Lassabb eredménnyel kecsegtet a mandarin vagy a citrom magja, de türelemmel ezekből is zsenge növény nevelhető, kísérletező kedvű osztályok pedig bármilyen egzotikus gyümölcs magjával tehetnek egy próbát a licsitől az avokádóig! 

Gyümölcsfa

Az ősz az egyik legjobb alkalom a gyümölcsfa ültetésre, ebből az iskolában sem kell feltétlenül kimaradni. Kötve hinném, hogy van olyan suli, amelynek az udvarán ne lenne pár négyzetméternyi hely egy gyümölcsfa csemetének, melyről aztán évek múlva a díszes közönség szüretelhet majd. A faültetést lehet kombinálni kreatív ötletekkel, például osztályonként telepíthető egy-egy fa, amit a közösség a ballagáskor átadhat az alsóbb évfolyamnak, hogy aztán ők gondozzák, ápolják, de emlékfák is ültethetőek, az iskola névadójának, vagy a település híres személyeinek tiszteletére. A gyümölcsfa persze nem játék, telepítésével a közösség munkát és kiadást vesz a nyakába, de ez lehet például egy újabb elem a diákok felességtudatának erősítésére. A gyümölcsfák telepítéséről ITT írtam nemrégiben. A gyümölcsfa természetesen helyettesíthető bármilyen, a terület adottságainak megfelelő fával, de akkor elvész a szüretelhető jutalom öröme.

A rút anyagiak

Természetesen semmi sincs ingyen, ám sok minden kihozható aprópénzből. Osztálynövény érkezhet szülői felajánlásból, otthoni készletből, vagy az osztálypénz egy kis részének felhasználásával. A gondozás költségei gyakran elenyészőek, az időnkénti tápoldatozás, termőföld vásárlás szintén beleférhet a közös kasszába. A szükséges eszközöket szülői összefogással is be lehet szerezni, pár felesleges cserépedény, kaspó, virágláda, vagy egy ültetőkanál, öntözőkanna minden háztartásban akad. A nagyobb beruházásokhoz - fa-, és cserjeültetéshez, kültéri növénytelepítéshez, komposztálóláda készítéséhez - maga az iskola is biztosíthat forrást, de pályázati úton is lehet pénzt szerezni ilyen célra. Főképpen az akaraton múlik a zöldítés, hiszen egy tanterem pár cserepes növénnyel, egy-két palántával való benépesítése akár egy-két ezresből megoldható. 

 Az ilyen udvarral valamit kezdeni kell...

...ez például egy osztrák ovi udvara, ugye micsoda különbség?

Virágok az udvaron

Kevés szomorúbb látvány van, mint egy kopár, kietlen iskolaudvar. Az egyéb dekoráció mellett minden területnek jól állnak a dísznövények, így az iskolák udvaraira is telepítsünk bátran színes-szagos virágokat. Ősz lévén a kínálat korlátozottabb, mint tavasszal, de azért bőven van miből válogatni. A krizantém, a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen és az erica egészen októberig ültethetőek, de a színes díszcserjék közül is szemezgethetünk. Szintén október végéig kerülhetnek a földbe a tavaszi hagymások, melyek ugyan csak tavasszal fognak díszíteni, de addig is rendezett, egységest látványt biztosítanak majd a bevetett hagymás ágyások. 

Biokertészet 

A "bio" divatos hívószó manapság, ám a kertben biztosan érvényesek és követendők a bio-, vagyis vegyszermentes módszerek. Iskolai környezetben a komposztálás lehet a fő biokertészeti elem, a diákoknak lehetőségük van rá, hogy elkészítsék a komposztálóládát, megtöltsék zöldhulladékkal, majd a későbbiekben gondozzák a komposzthalmot. Ezzel nem csak az udvaron képződő növényi hulladék tüntethető el, hanem a tavaszi ültetés tápanyagigénye is kielégíthető lesz majd. Tanári segédlettel pedig további érdekes biokertészeti módszerek ismerhetők meg!

Szuper komposztáló egy brit suli udvarán, így még az átforgatás sem gond!

Kockázatok, biztonság

Bár a kertészkedés nem tartozik a különösen veszélyes hobbik közé, azért nem árt ügyelni a biztonságra, annál inkább, minél kisebb nebulókról van szó. A magasabbra helyezett nehezebb cserepek rögzítéséről gondoskodni kell, a növényápolást pedig legalább az első hetekben felnőtt felügyelettel ajánlott elvégezni, még egy kanna víz is jelenthet veszélyt bizonytalan kis kezekben. Az élesebb, hegyesebb szerszámokat szintén felügyelet mellett engedjük használni, utána pedig zárjuk el azokat. Szintén ne maradjanak kézközelben a tápoldatok, vagy a növényvédőszerek. A fegyelmet a nagyobbak között is ajánlott megtartani, főleg, ha kinti munkáról van szó, egy kapa, vasvilla komoly sérülést okozhat, ha beindul a játék. 

Dekorálás minden mennyiségben

A gyerekek, főleg a lányok gyakran rajonganak a díszítésért, legyen szó a szobájukról, a taneszközeikről, vagy éppen az osztálytermükről. A dekormániát könnyen össze lehet kötni a növényekkel, ha célul tűzzük ki például a növények edényeinek, cserepeinek díszítését. Itt csak a fantázia szab határt, lehet festeni, gyöngyöt ragasztani, képeket kivagdosni, ragasztani, fúrni-faragni. A lényeg, hogy a játékos elfoglaltság kötődjön a növényhez, ami így személyessé válva könnyebben kerül a diákok érdeklődésének középpontjába.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Bár az időjárás előrejelzések nyári meleget ígérnek jövő hétre, kár lenne tagadni, hogy a meleg évszaknak vége, és az őszi aktualitások következnek most már, így elkezdődhetnek az izgalmas őszi témák, főleg a mindenféle ültetési tenni-, és tudnivalók a gyümölcsfáktól, a gyepen keresztül, egészen a sövényekig. Vannak azonban olyan érdekes őszi teendők, melyek nem kecsegtetnek instant látványos eredménnyel, de az előre gondolkodó hobbikertészeknek kihagyhatatlanok, ha a jövő tavaszi színpompás, látványos kertre gondolnak. Az egyik ilyen feladat a tavasszal virágzó őszi hagymások elültetése. A tavaszi hagymásokat sokan az iskolaévhez kötik, ugyanis az ültetési szezon szeptember elejétől indul, a hagymák felszedése pedig a vakáció kezdetekor időszerű, de persze az ültetést nem feltétlen szükséges becsengetéskor lezongorázni, arra egészen novemberig, az első komoly fagyok beálltáig van lehetőség. Vágjunk is akkor bele, hogy mit, hogyan, és miért ültessünk az elkövetkezendő hetekben!

Persze, hogy a tulipán mindenki legnagyobb kedvence, de van hagymás a tulipánon túl is!

A "miért"

A tavasszal virágzó hagymások őszi telepítésének fonákja az, hogy tavaszig nem látjuk az eredményt, ergo a mostani elkészített, bevetett ágyás üresen fog tátongani fél évig, sokan pedig nem szeretik az ilyen kopár hiátusokat a kertben. Ugyanakkor tavasszal, amikor a szomszéd kertjében csak úgy pompáznak majd a tulipánok, krókuszok, jácintok, majd ehet minket a sárga irigység, de akkor már késő lesz. Ezért aki szereti a tavaszi virágpompát, a csodás színű és változatos alakú növényeket, most cselekedjen, és inkább tekintse úgy a dolgokat, hogy egy őszi hétvégi délután feláldozásával tavasszal káprázatos virágtenger lesz a jutalma, késő ősszel, télen pedig már úgyis mindegy lesz, ha egy-két üres(nek látszó) ágyás lesz a kertben.

Tipp

Az ősszel kialakított hagymás ágyást valamilyen módon jelöljük meg, nehogy a tavasz elején hagymásainkat már elfelejtve, az ültetési dömpingben véletlen kiássuk őket!

 Csodás jácintok, ahogy látszik, cserébe is ültethetőek, így balkonokon is jól mutatnak majd tavasszal!

Mi a választék?

Tavaszi hagymás növényből akad bőven, természetesen mindenki elsősorban a tulipánokat keresi, de rajtuk kívül is van lehetőség. A korai virágözönre vágyók a már februártól virágzó török hóvirágot, vagy a hó alól is kihajtó szép színekben tündöklő krókuszt választhatják, kicsit később hajt majd ki a az apró, azúrkék virágokat hozó csillagvirág, vagy a klasszikusnak számító, áprilisra várható nárcisz. Az átható illatokat kedvelőknek a jácint való, a különlegességre vágyóknak pedig a termetes, csüngő virágú császárkoronát ajánlom. Bohém kertbarátok kedvence lehet a gömb alakú virágokat nevelő díszhagyma, a nőies szépségek rajongóinak pedig a liliomok valóak. 

Nárcisz, bemutatni nem kell

Így válogassunk!

Az ősz elejétől, mivel szezon van, megtelnek az üzletek virághagymákkal, ilyenkor még az élelmiszerboltok polcain is megjelennek, sokszor kifejezetten nyomott áron. Azonban ez esetben is igaz, hogy olcsó húsnak olykor híg a leve, azt ajánlom, ne feltétlenül az árat figyeljük, minőségi különbségek ugyanis lehetnek hagyma és hagyma között. A legbiztosabb beszerzési forrást a szaküzletek jelentik, így inkább gazdaboltban, kertészetben vásároljunk, de természetesen már virághagymát is lehet online kertészetből rendelni. A minőségellenőrzés fontos része a kézi vizsgálat, ami csupán annyit tesz, hogy a hagymákat óvatosan megnyomogatva a kemény, feszes darabokat keressük, a puha példányoakt ne válasszuk. Tapasztalatból mondom, hogy az előrecsomagolt pakkokban néha az ígértnél kevesebb hagyma van, így a zacskón, hálón keresztül tapogatással számoljuk át a hagymákat!

Az én egyik személyes kedvencem, a császárkorona. Budapesten a Széchenyi fürdő előtt tavasszal mindig találni belőle!

Ültetési előkészületek

Mint minden növényültetés, ez is kíván némi előkészületet, azonban megijedni nem kell, a feladatok igencsak kisszámúak. Az első teendő az ágyás helyének kijelölése legyen, ez kiemelten fontos, mert tavasszal virágaink a napos, meleg körülményeket fogják díjazni, így ilyen területet válasszunk. Ha ez megvan, jöhet egy alapos gyommentesítés, és egy mély, átforgató, talajlazító ásás. Érdemes megvizsgálni a földet, amennyiben túl agyagos, nyirkos, egy kis homok hozzákeverésével tehetjük ideálisabbá, a túl nedves közeg ugyanis a hagymák berothadásához vezethet. Van aki arra esküszik, hogy kevés komposzt földbe keverése felbecsülhetetlen segítség a lélegzetelállító végeredményhez. A hagymák ugyan "gyárilag" el vannak látva tápanyaggal és nedvességtartalékkal, de egy kevés komposzt biztosan nem árt nekik. Ha mindezzel végeztünk, jöhetnek a hagymák.

Aki mozgóképen is megnézne pár ültetési tanácsot, rögtön kattintson az alábbi videóra!

A főfogás: hagymaültetés

A kiültetés ideje már szóba került, a másik döntő körülmény pedig az ültetési mélység, ami az általános leírások szerint a legjobb esetben a hagyma magasságának két-háromszorosa (esetleg a hagyma körmérete), ez azonban elég tág fogalom, és nem is igazán ökölszabály. Legmélyebbre, bő arasznyira (ez 20-25 centimétert jelent általában) a nárciszok és császárkoronák kerülnek, a tulipánok és jácintok 10-15 centiméterre ültethetők, a krókusznak, és a kisebb méretű hagymáknak pedig egy ujjhossznyi, vagyis nagyjából tíz centi mélység a megfelelő. A mélyebb ültetéshez használjunk ásót, a kisebb hagymákhoz elég egy ültetőrúd, például egy ásó nyele, amit lenyomunk a talajba. Banális dolognak tűnik, de figyeljünk arra, hogy fejjel (csúccsal) felfelé helyezzük a hagymákat a földbe, ha nem így teszünk, a hagyma akkor is kihajt ugyan, de a természetellenes manőver megtétele kiveszi belőle az energiát, így satnyább, csúnyább virágot fog hozni. Az ültetés végeztével vékony komposztréteget húzhatunk az ágyásra, de ez nem kötelező elem. A hagymák többsége a legkeményebb mínuszokat is kibírja, de az igazán fogcsikorgató téli napokon hasznos betakarni az ágyást, például avarral, vagy vékony földréteggel. Az ültetést követően a máskor megszokott beöntözésre nincs szükség, sőt, egészen tavaszig nem kell ilyesmivel törődnünk. Bár a felszedés még a virágzásnál is távolabb van időben, egy mondatban talán erre is érdemes kitérni. A majdan elvirágzó növények hagymáit nem szükséges kiásni, az elvirágzott részek leszáradás utáni lemetszését (ez majd csak május-júniusban lesz időszerű) követően a hagymák maradhatnak a helyükön, három-négy éven keresztül újra és újra ki fognak hajtani. Természetesen aki az elvirágzott hagymások területét a nyári virágszezonban hasznosítani szeretné, bátran felszedheti (jellemzően iskolaidő végén) a hagymákat, és elteheti azokat pihenni egy hűvösebb száraz helyre egészen őszig.

Tipp: tervezetten!

Érdemes a hagymákat megtervezett formában, és nem csak úgy ad-hoc kihelyezni, ha körbe, félkörbe, ívelt vonalba, vagy geometriai formába rendezzük őket, a tavaszi látvány is ütősebb lesz, és természetesen egy ágyáson belül több fajtát is ültethetünk, szem előtt tartva a leendő magasságot és a várható színeket. Kis kreativitással sokkal többet hozhatunk ki a hagymásokból, mintha csak a hagyományos módon kiszórnánk őket a földbe!

Tavaszi hagymás kínálat: ITT 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az őszi ültetési szezon egyik örök favoritja, vagy inkább favoritjai a gyümölcsfák. A gyümölcsfa ültetés roppant jó ötletnek ígérkezik, hiszen csak el kell ültetni a fát, és hamarosan be is takaríthatjuk a saját, teljesen ingyen megtermő gyümölcsünket - legalábbis így gondolják sokan, aztán persze hatalmasat csalódnak, hiszen a gyümölcsfa nevelése kemény munka, feladatokkal és kiadásokkal jár, a kielégítő eredmény nem garantált, és egyébként is, mire egy csemete termőre fordul, addig általában hosszú évek telnek el, így az "ősszel ültetek, nyáron szüretelek" naiv elméletek totális kudarcélményhez vezetnek. Hogy ez a fajta gondolkodás nem az én agyszüleményem, hanem egy általános (nevezzük így ) tévhit, azt jól mutatja egy nemrégi blogbejegyzés, ami a spórolásra alapozva gyakorlatilag egyszerű, pénztárcabarát megoldásként ajánlja a gyümölcsfa ültetést, jótékonyan elhallgatva a dolog buktatóit. Lássuk hát, hogy valójában mire számíthatunk, ha gyümölcstermőt ültetnénk!

Mire ide eljutunk, évek telnek el, ezt ne hagyjuk ki az egyenletből!

Elsőként egy pár mondatos magyarázat, mielőtt belemelegedünk a témába. A fenti bekezdéssel semmiképp sem azt szeretném sugallni, hogy gyümölcsfát telepíteni rossz, gazdaságtalan, vagy elviselhetetlenül macerás vállalkozás, sőt, mindenkit bíztatok erre, csupán azzal kell tisztában lenni, hogy egy gyümölcsfa nevelése időben, energiában, és igen, anyagiakban is jócskán felülmúlja mondjuk egy dísznövény, vagy egy örökzöld fa fenntartását. Kezdjük akkor onnan, hogy az ötlet megszületett, gyümölcsfa kerül a kertbe. Hogyan álljunk neki az egésznek?

Az első lépés leendő fa helyének kijelölése, amihez persze egyúttal azt is el kell dönteni, hogy milyen fa lesz telepítve, ugyanis az ültetési hely adottságai és a kiszemelt fa majdani méretei, igényei szorosan összefüggnek. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Kerüljük az árnyékos, fagyzugos, szeles sarkakat, helyeket, a fa ne az éppen üresen álló szegletbe kerüljön, tudatosan jelöljük ki a helyét! Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak, gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma, szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba. 

Mikor, meddig ültethetünk gyümölcsfát?

A gyümölcsfák ültetési szezonja az ősz, tehát már akár a napokban nekiveselkedhetünk a telepítésnek, a facsemeték pedig egészen október végéig ültethetőek, de mindenképp a tartós fagyok beállta előtt el kell végezni a műveletet!

 Ha túl közelre ültetjük a fát falhoz, házhoz, kerítéshez, akkor később nem kevés bosszúság származhat belőle!

Mikor már tudjuk hogy mit és hova ültetnénk, jöhetnek a konkrét előkészületek. Elsőként ássuk ki az ültetőgödröt, aminek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, ne fárasszuk magunkat óriás árkok kiásásával. A gödör aljára mindenképpen terítsünk vastag komposztréteget és/vagy bő mennyiségű érett istállótrágyát, melyet aztán vékony földréteggel takarjunk be, hogy a tápanyag ne érintkezzen közvetlenül a gyökerekkel. Magától értetődő, hogy mindeközben a gödörből távolítsuk el a gyomokat, külön odafigyelve az évelő gyomok gyöktörzseire. A csemete gyökérzetéről ilyenkor csak a sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy állítsuk be, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A gödörbe illesztett csemetére főszabály szerint lassan szórjuk vissza a földet, lehetőleg ugyanabban sorrendben (rétegekben) ahogy kitermeltük, és időnként óvatos tömörítéssel (tenyérrel, talppal nyomkodással) fixáljuk mind a talajt, mind a fácskát. A magasság beállításához jó trükk, ha egy vékony deszkát keresztbe rakunk a gödrön, ehhez mérve a törzset folyamatosan látni fogjuk, hogy a beállított ültetési mélység helyes-e. Mikor a fácska már a helyén van, egy alapos, bő beöntözéssel indítsuk útjára a fejlődésben, amit az első egy két hétben többször ismételjünk meg.

 A fa nem mosópor, vagy cipő, ne válasszuk a gyanúsan olcsó akciósat, és lehetőleg szaküzletben, kertészetben vásároljunk, ne útmenti árusoknál, vagy más profilú (például élelmiszer) üzletben. A minőségért kifizetett párszáz forintnyi felár meghálálja magát majd ízletes és bőséges termés képében! 

Kell-e kötözni?

A csenevész csemeték láttán sokan attól félnek, hogy a kis fa egyszerűen kidől az első szellőnél, azonban ettől az esetek többségében, és főleg helyes ültetést követően nem kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk, ilyenkor pedig fontos, hogy a kikötözéshez ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset!

Természetesen az ültetéssel korántsem értek véget a feladatok, de tavaszig nem sok teendő akad a csemeték körül. Az ősz és a tél azonban tartogatnak veszélyeket, elsősorban az alacsony hőmérséklettel kapcsolatban. Mivel október közepétől kezdve már bármikor jelentkezhetnek a fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védjük fácskánkat. A kupacolás pusztán annyit jelent, hogy a törzset bő arasznyi magasságban földdel takarjuk be, de az is jó megoldás, ha drótfonatból, csirkehálóból egy fél méter átmérőjű, ugyanilyen magas hengert eszkábálunk, amit a törzs köré rakunk, a belsejét pedig avarral töltjük fel. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Ezzel a módszerrel egyébként a törzset sokszor tönkretevő, télen mindig éhes rágcsálóktól is megvédjük. Hasznos ötlet a fa északi oldalát eleve arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a fa körüli feladatok tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd. 

 Egyszerű, de esztétikus és hasznos technika a tányérozás. Ha így járunk el, könnyebb lesz a fűnyírás, nem veszélyeztetjük a törzset, és látványként is szemrevaló! 

Pár szó a választásról

Amikor gyümölcsfát választunk, általában a régi emlékek, a nagyi kertje, a gyermekkori fára mászások, és a megszokások vezérelnek minket, ezért nyúlunk a leggyakrabban az alma, körte, szilva, barack felé, melyek természetesen mind kiváló választások, ám aki a tradíciókon túl is szemezgetne a kínálatból, mást is ültethet. Néha már személyes küldetésemnek hiszem a méltatlanul mellőzött, és a hiedelmekkel szemben teljesen télálló, a mi klímánkon könnyen és sikerrel nevelhető kivi méltatását, terjesztését, így ez a gyümölcs most sem marad ki az ajánlásból. A mirtuszdió  a kivihez hasonlóan nem fa, hanem egy cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ugyanakkor cserépben remekül nevelhető, télen a négy fal közt teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge, a ballerina törpe alma, vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indián, vagy indiai banán.

Ha gyümölcsfát, gyümölcstermőt keres, online kertészetemben is válogathat!

Képek: innen, innen, innen, és innen. 

Rendhagyó bejegyzés lesz a mai, ugyanis most nem őszi kerti teendőkről, vagy ültetésről, metszésről lesz szó, hanem képzőművészetről, egész pontosan szobrokról. Nemrégiben kerültem kapcsolatba Nagy Ágnes szobrászművésszel, akinek állatfigurás alkotásai egészen különleges hangulatúak, egy kicsit keletiesek, egy kicsit meseszerűek, de mindeképpen arra születtek, hogy zöld környezetben, a természet háttere előtt pompázzanak, ahogy az az alábbi képeken is látszik. Remélem olvasóimnak is elnyeri tetszését a következő kis galéria, aki pedig még többet szeretne látni a művésznő szobraiból, ERRE a linkre kattintson! 

Nagy Ágnes szobrászművész

 

Tanulmányait alkotóként az Illatos úti Művészeti Iskolában kezdte, ahol 1990-ban végzett kerámiaformázó szakon, majd igazgatói korengedménnyel a Képző-, és Iparművészeti Szakiskola nappali tagozatos diákja lett. 1994-ben érettségizett, és sikeres vizsgát tett bőrdíszműves szakon. A szakiskolával párhuzamosan Medgyessy Ferenc szobrászkörébe járt, mentora Gábor Móricz festőművész unokája, Szabó Gábor szobrászművész volt. Sikeresen vett részt pályázatokon és kiállításokon (Fővárosi Diák Biennálé - díjazott, Medgyessy Ferenc szobrászkör 20 éves jubileumi kiállítás). 1993-ban a berliniKaulsdorf Galériában és a Berlin- Mahlsdorf szabadtéri szimpózium kiállításon mutatta be műveit. Az iskolák elvégzése után pályáját egy bő évtizedig, elsősorban családalapítás miatt szüneteltette, bár ebben az időszakban is készített megrendelésre kisplasztikákat és plaketteket. A szobrászat felé újra a 2000-es évek végén fordult, 2008-ban készítette el egy kiállításra Dürer Rinocérosz metszete alapján első nagyméretű kerámia szobrát.

 

 

"Nagy Ágnes samottból épített-mintázott nagy állatszobrai különleges, egyedi kifejezésű művek. Realisták, mégis átlényegültek, jelképesek. Itthon ezek teljesen önálló kifejezésű művek. Ezek a nagyméretű épített belül bordázott, mázas samott állatfigurák különlegesek. Itthon ilyen jellegű szobrok ismeretlenek. Olyan dekoratív, kissé mitikus fantáziaállatok ezek, melyekhez hasonlóakkal igazán csak keleten: Indiában, Nepálban, Kínában, találkozhatunk. A Hindu-Buddhista pantheon állatai ezek, a nepáli templomok lépcsősorán, Kínában a Ming Sírokhoz vezető hosszú út kőszobrai, és India ma is élő törzsi és népművészeti nagy terrakotta figurák távoli rokonai. Ezekhez a belül bordázott épített plasztikákhoz komoly műhelyháttér kell, nagy kemencék, mázak, égető lehetőségek, melyekhez a legtöbb keramikus, szobrász is csak külső műhelysegítségre szorul, így Ágnes is másutt égeti szobrait. A szép mázak is a technikán kívül a tervezés részei. Mivel időállóak biztosan jó helyük lenne nemcsak kiállításokon netán gyűjteményekben, de kertekben, parkban is. " - Szabó Gábor, szobrászművész

Nagy Ágnes honlapja ITT elérhető.

Szinte mindenki tart virágot, szobanövényt otthont, általában a nappalit, esetleg a hálószobát díszíti zöld dekoráció, a konyhában fűszernövények lakhatnak, de vannak olyan helyek a lakásban, amelyek többnyire zöldmentesek. Nyilvánvalóan nem a spájzra vagy a mondjuk a gardróbra gondolok, hanem a fürdőszobára. Biztos felvonják páran a szemöldöküket, hiszen a fürdő nem éppen növénybarát helyszínként él a köztudatban, pedig vannak zöldek, melyeket bátran telepíthetünk ebbe a helyiségbe.

Mielőtt a "mit" kerülne sorra, lássuk a "miért"-et. A fürdő a lakás legintimebb része, főleg a hölgyek számára. Itt zajlik a szépítkezés, a tisztálkodás (kicsit fennköltebben a megtisztulás), a reggeli indulás előtti utolsó zavartalan percek is ide köthetőek, de ugyanígy az esti relaxáció központja is itt van. A fürdő magányában könnyebben érkeznek a friss gondolatok, vagy éppen ez az ellazulás, a stresszoldás helyszíne, például egy illatos, forró kád vízben. Ezért fontos, hogy a fürdőszoba alkalmazkodjon ezekhez a feladatokhoz, külalakjával, berendezésével is segítse nyugalom kibontakozását. Az élő növényzet, a zöld szín nagyban elősegítheti ezt, de az alkalmasint egyhangú fehérséget, az unalmas bútorokat is színezheti.

A fürdő azonban problémás helyszín is egyben, főképp, mert merőben más klímával bír, mint a lakás többi része. A különbségek két kulcsszava a fényhiány és pára. A vizesblokk gyakran félhomályos, és szinte mindig párás, ez pedig próbára teszi a növényeket, ezért nem minden zöld alkalmas a fürdő-létre. Szerencsére akadnak olyanok, melyek kifejezetten jól érzik magukat itt. Közülük lássunk most ötöt.

A szobapáfrány élénk színe, és dús, burjánzó levélzete bármilyen fürdőt megszépít. A páfrány kifejezetten szereti a párás közeget, sőt, ha szárazabbá válik a levegő, levelei bebarnulnak, jelezvén, hogy hiányolják a nedvességet. A fodros, vagy sima levelek akár másfél méteresre is megnőhetnek, ezért inkább nagyobb fürdőszobában próbálkozzunk vele. Ami fontos, hogy ne tegyünk a cserepe alá vízgyűjtő tálcát, mert a gyökere rothadásnak indulhat. Magasabb állványra, de akár fali kaspóba is tehetjük, ha jól gondozzuk, igazi őserdei hangulatot kölcsönözhetünk vele a helyiségnek.

A broméliaféléket nagy levelei és színes virágai miatt elsősorban fiatalos, lányokra hangolt fürdőbe ajánlom. Egzotikus megjelenése mellé magas páraigény társul, annyira, hogy ha nem a fürdőszobában helyezzük el, akkor gyakran kell permetezni leveleit, ugyanis ezek a növények minden nedvességet a leveleiken keresztül vesznek fel. Általában kisméretű fajták kaphatóak nálunk, ezért apró helyiségekben kifejezetten jól mutatnak, és a háziakat sem szorítják ki idővel. 

A buzogányfa (Beaucarnea) mókás megjelenése igazi családi kedvenccé teheti, de vigyázat, nem csak a párát, hanem a napfényt is kedveli, így sötétebb, vagy a panelekre jellemző ablaktalan fürdőbe ne őt válasszuk. Érzékeny a túlöntözésre, földjét mindig hagyjuk kiszáradni a következő itatás előtt.

A könnyezőpálma, vagyis a filodendron (Monstera deliciosa) természetes élőhelyén a fényhiányhoz szokott, így a fürdőben sem igényli a napfürdőt. Konzervatív "szobanövényes" külalakja jól eső a szemnek, nagy, fényes leveleivel elegáns dísze lehet a vizesblokknak. A gyökérrothadást a cserép aljára helyezett kavicsréteggel előzhetjük meg, amely elvezeti a pangóvizet.

A vízipálma (Cyperus alternifolius) már nevében is mutatja a nedvesség iránti rajongását, nála nem gond a pangó víz, folyamatos, bő nedvességre, vagyis öntözésre van szüksége, ráadásul fényből is beéri kevéssel, ezért szinte bármilyen fürdőszobába telepíthetjük. A gyakori locsolás miatt földjéből kimosódhatnak a tápanyagok, ezért azt mindig pótoljuk.

Természetesen a katalógus itt még nem ér véget, lehet próbálkozni a felsoroltakon kívül a gardéniával, rákvirággal, vitorlvirággal, csüngőágú fikusszal, borostyánnal, csokrosindával.

Aki a leírtakat élőszóban is meghallgatná pár percben, bátran kattintson az alábbi videóra!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A családi legendárium része nálunk az a történet, mely szerint valamikor a nyolcvanas években francia (szegről-végről) rokonokat láttunk vendégül, a vacsoránál az egyik fogás pedig a magyaros konyha bemutatása jegyében mákostészta volt. A tengeri herkentyűkhöz szokott vendégek nem akadtak fenn a fekete porszemszerű anyaggal borított tésztaféleség láttán, azonban pár falat után a francia édesanya megkérdezte mit is esznek valójában, és mikor pár percnyi magyarázat és mutogatás után tudatosult benne, hogy mákot, széles mozdulattal ütötte ki gyermeke kezéből a villát, szinte sikítva, hogy a mák kábítószer, azt megenni nem lehet. A régi történet jól mutatja a furcsa kettősséget a mákkal kapcsolatban, egyfelelől ritka és finom élelmiszer, másfelől rossz hírű növény, a belőle készülő keménydrog miatt, utóbbi okán a mai napig sokan tartanak tőle. Mindezek alapján bizonyára indokolt, hogy kicsit a körmére nézzünk a máknak, és kiderítsük róla, amit csak lehet. 

Ez bizony mákvirág!

Finomság vagy kábítószer?

A mákot (Papaver somniferum) Magyarországon nem kell nagyon bemutatni, igencsak régi kultúrnövényünk, és számos igazán magyaros fogás alapja, ki ne ismerné a mosolygyilkos mákos nudlit, vagy a karácsony kötelező kellékét, a mákos beiglit. A máknak ezeken felül is nagy hagyománya van, dísznövényként is mutatós a kertben, régen pedig azért is volt minden parasztház udvarában egy sor mák, mert a főzete nyugalomba ringatta a gyerekeket, akiknek szülei adott esetben egész nap a földeken dolgoztak, persze ma ilyen módszerekhez már nem nyúlunk, sőt, ez régebben sem volt elsőrangú ötlet, ahogy a hasonló célra sokszor adagolt pálinkás kenyér sem... A mákról persze a tészta és a bejgli mellett mindenkinek a gyógyszer, rosszabb esetben a drog jut eszébe, és ez nem véletlen. A máktokból közel kéttucatnyi alkaloida vonható ki, melyek közül egyeseket a gyógyszeripar hasznosít, míg mások drogok alapanyagai lehetnek. A mákgubó tejnedvéből ópium állítható elő, melyből pedig morfin izolálható, utóbbit elsőként 1805-ben, egy német patikus, név szerint Fiedrich Wilhelm Sertürner végezte el. További érdekesség, hogy az alkaloidák kinyerését a magyar Kabay János tökéletesítette, eljárására világszabadalmat jegyzett be, így a mai napig az ő módszere alapján kerül gyógyászati és egyéb hasznosításra a mák. Ha mindez nem lenne elegendő magyar vonatkozás, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy Kabay cégének mai utódja, az ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság állítja elő a világszintű morfingyártás 10%-át, mintegy évi 30 tonna morfint, természetesen orvosi célokra.

Tudta-e?

 

A mák közeli rokonságot ápol a kedvelt és bájos, ámde gyomként számon tartott pipaccsal, a sógorságot virágzataik hasonlósága is felfedi!

A rózsaszín virágú "Ametiszt" változat

Na de termeszthetem-e otthon?

A fentiekből is kiderült, hogy a mák és a drog kapcsolata szoros, ezért jogos a kérdés, hogy otthon termeszthető-e? A válasz igen is, meg nem is, ugyanis a magas hatóanyagtartalmú fajták nevelése szigorúan szabályozott, ezért nem mindegy, hogy mit telepítünk a kertbe, ha mákról van szó, de persze a kertészetekben, gazdaboltokban kaphatóak szabadon termeszthető fajták is, a lényeg az, hogy sose az útbaeső mákföldről gyűjtsünk mákot (már csak azért se, mert ezeket szigorúan őrzik), hanem hivatalos forrásból szerezzünk vetnivalót. Alacsony hatóanyagtartalmú fajták többel közt a  Kék Duna, a Gödi N, az Óriás Kék, a Zeta, melyek tavasszal vethetők, ősszel pedig a Kozmosz nevű fajta válik aktuálissá.

Plusz egy tipp:

 

Bár a mák magas, terebélyes növény, akár balkonokon is lehet vele próbát tenni, ha nem is a várható termésmennyiség, inkább a dísznövény jelleg miatt. Erkélyeken, teraszokon mélyebb ültetőládára lesz szükség, egyebekben minden feltétel és körülmény azonos a szabadföldi vetéssel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a ládában nevelt mák földje hamarabb kiszárad, így több öntözésre lesz szüksége.

Vetési tudnivalók

Az őszi vetésű mák szeptember első felétől kerülhet a földbe, a tavaszi vetéssel szemben ennek előnye, hogy hamarabb virágzik, és érik be jövőre. A mák nem kedveli sem a tápanyagokban szegény, homokos, sem a túl kötött, nedves talajokat, kerti körülmények között az átlagos föld azonban rendszerint megfelelő. Az előkészített talaj legyen mindig gyommentes, és lehetőleg vegyszermentes. Fényigényes növény, ne vessük árnyékos, hűvös területre, a vékony szár és a nagy fej pedig sérülékennyé teszi a mákot, ezért jó ötlet szélvédett helyre telepíteni. A mák vetéskor a porhanyós, laza talajt kedveli, ezért az alapos, mélyre ható átmozgató ásás ne maradjon el. Az istállótrágyázást kifejezetten kerülni kell ültetés előtt, és a műtrágya sem jó a máknak, tápanyagpótlásra akkor lesz majd szükség, ha a szárak körülbelül a térdig érnek, ekkor fahamuval (annak káliumtartalma miatt) kevert komposztot lehet kiszórni. Vetéskor az apró magocskákat másfél arasznyi sortávolságra, egy ujjpercnyi mélyre kell kiszórni, majd mikor a magoncok már 3-4 levelet hoztak, bő arasznyira egyelhetőek a sorok. A fiatal hajtások a kezdetben nem túl életerősek, a gyakran megjelenő gyomok könnyen kiszorítják őket, így a fiatal mákveteménynél a fő feladat a gazolás, ami leginkább kézzel óvatosan végezhető el. Az október végére kiegyelt és megerősödött állomány jó eséllyel átvészeli majd a telet, és tavasszal növekedésnek indul. Az öntözést tekintve csak a fiatalabb növénykék igénylik a vizet, később már jól elvannak öntözés nélkül is. A termés átlagosan 120-150 napos tenyészidő után érik be, ezt a növény levélzetének száradása és a fejek jellegzetes zörgése jelzik. Betakarításkor érdemes 10-15 centiméteres szárral együtt leszedni a fejeket, de persze ha vázába szánjuk díszként, hosszabb szárat metsszünk. A kinyert mákszemeket pár napig szikkasztani kell, különben berothadhatnak.

Az ekkora növényeket már lehet egyelni:

Gyógyít!

 

A mákot nem gyógynövényként ismerjük, azonban élettani hatásai közül kiemelkedik a csontritkulás elleni hatékonysága. A mák, illetve a mákból készült olaj magas foszfortartalma elősegíti a kalcium beépülését, így a gyakori mákfogyasztás a csontok erősödését eredményezi!

Mákbetegségek

Külön kis fejezetet érdemel mákügyben a mákbetegségek sora, ugyanis a zörgős terménynek ebből sok akad (bár ezek igazán a mezőgazdasági termelésben okoznak károkat).  A mák gyakori ellenfelei többek közt a baktériumos gyökér- és szárrothadás, a fuzáriumos tőrothadás, a lisztharmat, a peronoszpóra, valamint a levéltetű, a máktoklégy , a máktokormányos, és a vincellérbogár. Ezek ellen jellemzően csak akkor tudunk védekezni, ha már megjelentek, tavasztól tehát a mák sok figyelmet követel, és ha baj van, azonnal cselekedni kell, melyhez elsősorban a gazdaboltokban fellelhető vegyszereket, permetszereket vethetjük meg. megijedni azonban nem kell, az otthoni pár sornyi mákkal valószínűleg komoly gondok nem lesznek, illetve jó trükk még maga az őszi vetés is, melytől a mák ellenállóbb lesz, mintha tavasszal kezdenénk el nevelni. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.