Megyeri Szabolcs kertész blogja

Bár az időjárás előrejelzések nyári meleget ígérnek jövő hétre, kár lenne tagadni, hogy a meleg évszaknak vége, és az őszi aktualitások következnek most már, így elkezdődhetnek az izgalmas őszi témák, főleg a mindenféle ültetési tenni-, és tudnivalók a gyümölcsfáktól, a gyepen keresztül, egészen a sövényekig. Vannak azonban olyan érdekes őszi teendők, melyek nem kecsegtetnek instant látványos eredménnyel, de az előre gondolkodó hobbikertészeknek kihagyhatatlanok, ha a jövő tavaszi színpompás, látványos kertre gondolnak. Az egyik ilyen feladat a tavasszal virágzó őszi hagymások elültetése. A tavaszi hagymásokat sokan az iskolaévhez kötik, ugyanis az ültetési szezon szeptember elejétől indul, a hagymák felszedése pedig a vakáció kezdetekor időszerű, de persze az ültetést nem feltétlen szükséges becsengetéskor lezongorázni, arra egészen novemberig, az első komoly fagyok beálltáig van lehetőség. Vágjunk is akkor bele, hogy mit, hogyan, és miért ültessünk az elkövetkezendő hetekben!

 

Persze, hogy a tulipán mindenki legnagyobb kedvence, de van hagymás a tulipánon túl is!

A "miért"

A tavasszal virágzó hagymások őszi telepítésének fonákja az, hogy tavaszig nem látjuk az eredményt, ergo a mostani elkészített, bevetett ágyás üresen fog tátongani fél évig, sokan pedig nem szeretik az ilyen kopár hiátusokat a kertben. Ugyanakkor tavasszal, amikor a szomszéd kertjében csak úgy pompáznak majd a tulipánok, krókuszok, jácintok, majd ehet minket a sárga irigység, de akkor már késő lesz. Ezért aki szereti a tavaszi virágpompát, a csodás színű és változatos alakú növényeket, most cselekedjen, és inkább tekintse úgy a dolgokat, hogy egy őszi hétvégi délután feláldozásával tavasszal káprázatos virágtenger lesz a jutalma, késő ősszel, télen pedig már úgyis mindegy lesz, ha egy-két üres(nek látszó) ágyás lesz a kertben.

Tipp

Az ősszel kialakított hagymás ágyást valamilyen módon jelöljük meg, nehogy a tavasz elején hagymásainkat már elfelejtve, az ültetési dömpingben véletlen kiássuk őket!

 

 Csodás jácintok, ahogy látszik, cserébe is ültethetőek, így balkonokon is jól mutatnak majd tavasszal!

Mi a választék?

Tavaszi hagymás növényből akad bőven, természetesen mindenki elsősorban a tulipánokat keresi, de rajtuk kívül is van lehetőség. A korai virágözönre vágyók a már februártól virágzó török hóvirágot, vagy a hó alól is kihajtó szép színekben tündöklő krókuszt választhatják, kicsit később hajt majd ki a az apró, azúrkék virágokat hozó csillagvirág, vagy a klasszikusnak számító, áprilisra várható nárcisz. Az átható illatokat kedvelőknek a jácint való, a különlegességre vágyóknak pedig a termetes, csüngő virágú császárkoronát ajánlom. Bohém kertbarátok kedvence lehet a gömb alakú virágokat nevelő díszhagyma, a nőies szépségek rajongóinak pedig a liliomok valóak. 

Nárcisz, bemutatni nem kell

Így válogassunk!

Az ősz elejétől, mivel szezon van, megtelnek az üzletek virághagymákkal, ilyenkor még az élelmiszerboltok polcain is megjelennek, sokszor kifejezetten nyomott áron. Azonban ez esetben is igaz, hogy olcsó húsnak olykor híg a leve, azt ajánlom, ne feltétlenül az árat figyeljük, minőségi különbségek ugyanis lehetnek hagyma és hagyma között. A legbiztosabb beszerzési forrást a szaküzletek jelentik, így inkább gazdaboltban, kertészetben vásároljunk, de természetesen már virághagymát is lehet online kertészetből rendelni. A minőségellenőrzés fontos része a kézi vizsgálat, ami csupán annyit tesz, hogy a hagymákat óvatosan megnyomogatva a kemény, feszes darabokat keressük, a puha példányoakt ne válasszuk. Tapasztalatból mondom, hogy az előrecsomagolt pakkokban néha az ígértnél kevesebb hagyma van, így a zacskón, hálón keresztül tapogatással számoljuk át a hagymákat!

Az én egyik személyes kedvencem, a császárkorona. Budapesten a Széchenyi fürdő előtt tavasszal mindig találni belőle!

Ültetési előkészületek

Mint minden növényültetés, ez is kíván némi előkészületet, azonban megijedni nem kell, a feladatok igencsak kisszámúak. Az első teendő az ágyás helyének kijelölése legyen, ez kiemelten fontos, mert tavasszal virágaink a napos, meleg körülményeket fogják díjazni, így ilyen területet válasszunk. Ha ez megvan, jöhet egy alapos gyommentesítés, és egy mély, átforgató, talajlazító ásás. Érdemes megvizsgálni a földet, amennyiben túl agyagos, nyirkos, egy kis homok hozzákeverésével tehetjük ideálisabbá, a túl nedves közeg ugyanis a hagymák berothadásához vezethet. Van aki arra esküszik, hogy kevés komposzt földbe keverése felbecsülhetetlen segítség a lélegzetelállító végeredményhez. A hagymák ugyan "gyárilag" el vannak látva tápanyaggal és nedvességtartalékkal, de egy kevés komposzt biztosan nem árt nekik. Ha mindezzel végeztünk, jöhetnek a hagymák.

Aki mozgóképen is megnézne pár ültetési tanácsot, rögtön kattintson az alábbi videóra!

A főfogás: hagymaültetés

A kiültetés ideje már szóba került, a másik döntő körülmény pedig az ültetési mélység, ami az általános leírások szerint a legjobb esetben a hagyma magasságának két-háromszorosa (esetleg a hagyma körmérete), ez azonban elég tág fogalom, és nem is igazán ökölszabály. Legmélyebbre, bő arasznyira (ez 20-25 centimétert jelent általában) a nárciszok és császárkoronák kerülnek, a tulipánok és jácintok 10-15 centiméterre ültethetők, a krókusznak, és a kisebb méretű hagymáknak pedig egy ujjhossznyi, vagyis nagyjából tíz centi mélység a megfelelő. A mélyebb ültetéshez használjunk ásót, a kisebb hagymákhoz elég egy ültetőrúd, például egy ásó nyele, amit lenyomunk a talajba. Banális dolognak tűnik, de figyeljünk arra, hogy fejjel (csúccsal) felfelé helyezzük a hagymákat a földbe, ha nem így teszünk, a hagyma akkor is kihajt ugyan, de a természetellenes manőver megtétele kiveszi belőle az energiát, így satnyább, csúnyább virágot fog hozni. Az ültetés végeztével vékony komposztréteget húzhatunk az ágyásra, de ez nem kötelező elem. A hagymák többsége a legkeményebb mínuszokat is kibírja, de az igazán fogcsikorgató téli napokon hasznos betakarni az ágyást, például avarral, vagy vékony földréteggel. Az ültetést követően a máskor megszokott beöntözésre nincs szükség, sőt, egészen tavaszig nem kell ilyesmivel törődnünk. Bár a felszedés még a virágzásnál is távolabb van időben, egy mondatban talán erre is érdemes kitérni. A majdan elvirágzó növények hagymáit nem szükséges kiásni, az elvirágzott részek leszáradás utáni lemetszését (ez majd csak május-júniusban lesz időszerű) követően a hagymák maradhatnak a helyükön, három-négy éven keresztül újra és újra ki fognak hajtani. Természetesen aki az elvirágzott hagymások területét a nyári virágszezonban hasznosítani szeretné, bátran felszedheti (jellemzően iskolaidő végén) a hagymákat, és elteheti azokat pihenni egy hűvösebb száraz helyre egészen őszig.

 

Tipp: tervezetten!

Érdemes a hagymákat megtervezett formában, és nem csak úgy ad-hoc kihelyezni, ha körbe, félkörbe, ívelt vonalba, vagy geometriai formába rendezzük őket, a tavaszi látvány is ütősebb lesz, és természetesen egy ágyáson belül több fajtát is ültethetünk, szem előtt tartva a leendő magasságot és a várható színeket. Kis kreativitással sokkal többet hozhatunk ki a hagymásokból, mintha csak a hagyományos módon kiszórnánk őket a földbe!

 

Tavaszi hagymás kínálat: ITT 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az őszi ültetési szezon egyik örök favoritja, vagy inkább favoritjai a gyümölcsfák. A gyümölcsfa ültetés roppant jó ötletnek ígérkezik, hiszen csak el kell ültetni a fát, és hamarosan be is takaríthatjuk a saját, teljesen ingyen megtermő gyümölcsünket - legalábbis így gondolják sokan, aztán persze hatalmasat csalódnak, hiszen a gyümölcsfa nevelése kemény munka, feladatokkal és kiadásokkal jár, a kielégítő eredmény nem garantált, és egyébként is, mire egy csemete termőre fordul, addig általában hosszú évek telnek el, így az "ősszel ültetek, nyáron szüretelek" naiv elméletek totális kudarcélményhez vezetnek. Hogy ez a fajta gondolkodás nem az én agyszüleményem, hanem egy általános (nevezzük így ) tévhit, azt jól mutatja egy nemrégi blogbejegyzés, ami a spórolásra alapozva gyakorlatilag egyszerű, pénztárcabarát megoldásként ajánlja a gyümölcsfa ültetést, jótékonyan elhallgatva a dolog buktatóit. Lássuk hát, hogy valójában mire számíthatunk, ha gyümölcstermőt ültetnénk!

Mire ide eljutunk, évek telnek el, ezt ne hagyjuk ki az egyenletből!

Elsőként egy pár mondatos magyarázat, mielőtt belemelegedünk a témába. A fenti bekezdéssel semmiképp sem azt szeretném sugallni, hogy gyümölcsfát telepíteni rossz, gazdaságtalan, vagy elviselhetetlenül macerás vállalkozás, sőt, mindenkit bíztatok erre, csupán azzal kell tisztában lenni, hogy egy gyümölcsfa nevelése időben, energiában, és igen, anyagiakban is jócskán felülmúlja mondjuk egy dísznövény, vagy egy örökzöld fa fenntartását. Kezdjük akkor onnan, hogy az ötlet megszületett, gyümölcsfa kerül a kertbe. Hogyan álljunk neki az egésznek?

 

Az első lépés leendő fa helyének kijelölése, amihez persze egyúttal azt is el kell dönteni, hogy milyen fa lesz telepítve, ugyanis az ültetési hely adottságai és a kiszemelt fa majdani méretei, igényei szorosan összefüggnek. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Kerüljük az árnyékos, fagyzugos, szeles sarkakat, helyeket, a fa ne az éppen üresen álló szegletbe kerüljön, tudatosan jelöljük ki a helyét! Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak, gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma, szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba. 

Mikor, meddig ültethetünk gyümölcsfát?

A gyümölcsfák ültetési szezonja az ősz, tehát már akár a napokban nekiveselkedhetünk a telepítésnek, a facsemeték pedig egészen október végéig ültethetőek, de mindenképp a tartós fagyok beállta előtt el kell végezni a műveletet!

  

 Ha túl közelre ültetjük a fát falhoz, házhoz, kerítéshez, akkor később nem kevés bosszúság származhat belőle!

Mikor már tudjuk hogy mit és hova ültetnénk, jöhetnek a konkrét előkészületek. Elsőként ássuk ki az ültetőgödröt, aminek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, ne fárasszuk magunkat óriás árkok kiásásával. A gödör aljára mindenképpen terítsünk vastag komposztréteget és/vagy bő mennyiségű érett istállótrágyát, melyet aztán vékony földréteggel takarjunk be, hogy a tápanyag ne érintkezzen közvetlenül a gyökerekkel. Magától értetődő, hogy mindeközben a gödörből távolítsuk el a gyomokat, külön odafigyelve az évelő gyomok gyöktörzseire. A csemete gyökérzetéről ilyenkor csak a sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy állítsuk be, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A gödörbe illesztett csemetére főszabály szerint lassan szórjuk vissza a földet, lehetőleg ugyanabban sorrendben (rétegekben) ahogy kitermeltük, és időnként óvatos tömörítéssel (tenyérrel, talppal nyomkodással) fixáljuk mind a talajt, mind a fácskát. A magasság beállításához jó trükk, ha egy vékony deszkát keresztbe rakunk a gödrön, ehhez mérve a törzset folyamatosan látni fogjuk, hogy a beállított ültetési mélység helyes-e. Mikor a fácska már a helyén van, egy alapos, bő beöntözéssel indítsuk útjára a fejlődésben, amit az első egy két hétben többször ismételjünk meg.

 A fa nem mosópor, vagy cipő, ne válasszuk a gyanúsan olcsó akciósat, és lehetőleg szaküzletben, kertészetben vásároljunk, ne útmenti árusoknál, vagy más profilú (például élelmiszer) üzletben. A minőségért kifizetett párszáz forintnyi felár meghálálja magát majd ízletes és bőséges termés képében! 

Kell-e kötözni?

A csenevész csemeték láttán sokan attól félnek, hogy a kis fa egyszerűen kidől az első szellőnél, azonban ettől az esetek többségében, és főleg helyes ültetést követően nem kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk, ilyenkor pedig fontos, hogy a kikötözéshez ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset!

 

Természetesen az ültetéssel korántsem értek véget a feladatok, de tavaszig nem sok teendő akad a csemeték körül. Az ősz és a tél azonban tartogatnak veszélyeket, elsősorban az alacsony hőmérséklettel kapcsolatban. Mivel október közepétől kezdve már bármikor jelentkezhetnek a fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védjük fácskánkat. A kupacolás pusztán annyit jelent, hogy a törzset bő arasznyi magasságban földdel takarjuk be, de az is jó megoldás, ha drótfonatból, csirkehálóból egy fél méter átmérőjű, ugyanilyen magas hengert eszkábálunk, amit a törzs köré rakunk, a belsejét pedig avarral töltjük fel. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Ezzel a módszerrel egyébként a törzset sokszor tönkretevő, télen mindig éhes rágcsálóktól is megvédjük. Hasznos ötlet a fa északi oldalát eleve arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a fa körüli feladatok tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd. 

 Egyszerű, de esztétikus és hasznos technika a tányérozás. Ha így járunk el, könnyebb lesz a fűnyírás, nem veszélyeztetjük a törzset, és látványként is szemrevaló! 

Pár szó a választásról

Amikor gyümölcsfát választunk, általában a régi emlékek, a nagyi kertje, a gyermekkori fára mászások, és a megszokások vezérelnek minket, ezért nyúlunk a leggyakrabban az alma, körte, szilva, barack felé, melyek természetesen mind kiváló választások, ám aki a tradíciókon túl is szemezgetne a kínálatból, mást is ültethet. Néha már személyes küldetésemnek hiszem a méltatlanul mellőzött, és a hiedelmekkel szemben teljesen télálló, a mi klímánkon könnyen és sikerrel nevelhető kivi méltatását, terjesztését, így ez a gyümölcs most sem marad ki az ajánlásból. A mirtuszdió  a kivihez hasonlóan nem fa, hanem egy cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ugyanakkor cserépben remekül nevelhető, télen a négy fal közt teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge, a ballerina törpe alma, vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indián, vagy indiai banán.

 

Ha gyümölcsfát, gyümölcstermőt keres, online kertészetemben is válogathat!

Képek: innen, innen, innen, és innen. 

Rendhagyó bejegyzés lesz a mai, ugyanis most nem őszi kerti teendőkről, vagy ültetésről, metszésről lesz szó, hanem képzőművészetről, egész pontosan szobrokról. Nemrégiben kerültem kapcsolatba Nagy Ágnes szobrászművésszel, akinek állatfigurás alkotásai egészen különleges hangulatúak, egy kicsit keletiesek, egy kicsit meseszerűek, de mindeképpen arra születtek, hogy zöld környezetben, a természet háttere előtt pompázzanak, ahogy az az alábbi képeken is látszik. Remélem olvasóimnak is elnyeri tetszését a következő kis galéria, aki pedig még többet szeretne látni a művésznő szobraiból, ERRE a linkre kattintson! 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagy Ágnes szobrászművész

 

Tanulmányait alkotóként az Illatos úti Művészeti Iskolában kezdte, ahol 1990-ban végzett kerámiaformázó szakon, majd igazgatói korengedménnyel a Képző-, és Iparművészeti Szakiskola nappali tagozatos diákja lett. 1994-ben érettségizett, és sikeres vizsgát tett bőrdíszműves szakon. A szakiskolával párhuzamosan Medgyessy Ferenc szobrászkörébe járt, mentora Gábor Móricz festőművész unokája, Szabó Gábor szobrászművész volt. Sikeresen vett részt pályázatokon és kiállításokon (Fővárosi Diák Biennálé - díjazott, Medgyessy Ferenc szobrászkör 20 éves jubileumi kiállítás). 1993-ban a berliniKaulsdorf Galériában és a Berlin- Mahlsdorf szabadtéri szimpózium kiállításon mutatta be műveit. Az iskolák elvégzése után pályáját egy bő évtizedig, elsősorban családalapítás miatt szüneteltette, bár ebben az időszakban is készített megrendelésre kisplasztikákat és plaketteket. A szobrászat felé újra a 2000-es évek végén fordult, 2008-ban készítette el egy kiállításra Dürer Rinocérosz metszete alapján első nagyméretű kerámia szobrát.

 

 

 

"Nagy Ágnes samottból épített-mintázott nagy állatszobrai különleges, egyedi kifejezésű művek. Realisták, mégis átlényegültek, jelképesek. Itthon ezek teljesen önálló kifejezésű művek. Ezek a nagyméretű épített belül bordázott, mázas samott állatfigurák különlegesek. Itthon ilyen jellegű szobrok ismeretlenek. Olyan dekoratív, kissé mitikus fantáziaállatok ezek, melyekhez hasonlóakkal igazán csak keleten: Indiában, Nepálban, Kínában, találkozhatunk. A Hindu-Buddhista pantheon állatai ezek, a nepáli templomok lépcsősorán, Kínában a Ming Sírokhoz vezető hosszú út kőszobrai, és India ma is élő törzsi és népművészeti nagy terrakotta figurák távoli rokonai. Ezekhez a belül bordázott épített plasztikákhoz komoly műhelyháttér kell, nagy kemencék, mázak, égető lehetőségek, melyekhez a legtöbb keramikus, szobrász is csak külső műhelysegítségre szorul, így Ágnes is másutt égeti szobrait. A szép mázak is a technikán kívül a tervezés részei. Mivel időállóak biztosan jó helyük lenne nemcsak kiállításokon netán gyűjteményekben, de kertekben, parkban is. " - Szabó Gábor, szobrászművész

• 
• 
• 

 

Nagy Ágnes honlapja ITT elérhető.

Szinte mindenki tart virágot, szobanövényt otthont, általában a nappalit, esetleg a hálószobát díszíti zöld dekoráció, a konyhában fűszernövények lakhatnak, de vannak olyan helyek a lakásban, amelyek többnyire zöldmentesek. Nyilvánvalóan nem a spájzra vagy a mondjuk a gardróbra gondolok, hanem a fürdőszobára. Biztos felvonják páran a szemöldöküket, hiszen a fürdő nem éppen növénybarát helyszínként él a köztudatban, pedig vannak zöldek, melyeket bátran telepíthetünk ebbe a helyiségbe.

Mielőtt a "mit" kerülne sorra, lássuk a "miért"-et. A fürdő a lakás legintimebb része, főleg a hölgyek számára. Itt zajlik a szépítkezés, a tisztálkodás (kicsit fennköltebben a megtisztulás), a reggeli indulás előtti utolsó zavartalan percek is ide köthetőek, de ugyanígy az esti relaxáció központja is itt van. A fürdő magányában könnyebben érkeznek a friss gondolatok, vagy éppen ez az ellazulás, a stresszoldás helyszíne, például egy illatos, forró kád vízben. Ezért fontos, hogy a fürdőszoba alkalmazkodjon ezekhez a feladatokhoz, külalakjával, berendezésével is segítse nyugalom kibontakozását. Az élő növényzet, a zöld szín nagyban elősegítheti ezt, de az alkalmasint egyhangú fehérséget, az unalmas bútorokat is színezheti.

A fürdő azonban problémás helyszín is egyben, főképp, mert merőben más klímával bír, mint a lakás többi része. A különbségek két kulcsszava a fényhiány és pára. A vizesblokk gyakran félhomályos, és szinte mindig párás, ez pedig próbára teszi a növényeket, ezért nem minden zöld alkalmas a fürdő-létre. Szerencsére akadnak olyanok, melyek kifejezetten jól érzik magukat itt. Közülük lássunk most ötöt.

A szobapáfrány élénk színe, és dús, burjánzó levélzete bármilyen fürdőt megszépít. A páfrány kifejezetten szereti a párás közeget, sőt, ha szárazabbá válik a levegő, levelei bebarnulnak, jelezvén, hogy hiányolják a nedvességet. A fodros, vagy sima levelek akár másfél méteresre is megnőhetnek, ezért inkább nagyobb fürdőszobában próbálkozzunk vele. Ami fontos, hogy ne tegyünk a cserepe alá vízgyűjtő tálcát, mert a gyökere rothadásnak indulhat. Magasabb állványra, de akár fali kaspóba is tehetjük, ha jól gondozzuk, igazi őserdei hangulatot kölcsönözhetünk vele a helyiségnek.

A broméliaféléket nagy levelei és színes virágai miatt elsősorban fiatalos, lányokra hangolt fürdőbe ajánlom. Egzotikus megjelenése mellé magas páraigény társul, annyira, hogy ha nem a fürdőszobában helyezzük el, akkor gyakran kell permetezni leveleit, ugyanis ezek a növények minden nedvességet a leveleiken keresztül vesznek fel. Általában kisméretű fajták kaphatóak nálunk, ezért apró helyiségekben kifejezetten jól mutatnak, és a háziakat sem szorítják ki idővel. 

A buzogányfa (Beaucarnea) mókás megjelenése igazi családi kedvenccé teheti, de vigyázat, nem csak a párát, hanem a napfényt is kedveli, így sötétebb, vagy a panelekre jellemző ablaktalan fürdőbe ne őt válasszuk. Érzékeny a túlöntözésre, földjét mindig hagyjuk kiszáradni a következő itatás előtt.

A könnyezőpálma, vagyis a filodendron (Monstera deliciosa) természetes élőhelyén a fényhiányhoz szokott, így a fürdőben sem igényli a napfürdőt. Konzervatív "szobanövényes" külalakja jól eső a szemnek, nagy, fényes leveleivel elegáns dísze lehet a vizesblokknak. A gyökérrothadást a cserép aljára helyezett kavicsréteggel előzhetjük meg, amely elvezeti a pangóvizet.

A vízipálma (Cyperus alternifolius) már nevében is mutatja a nedvesség iránti rajongását, nála nem gond a pangó víz, folyamatos, bő nedvességre, vagyis öntözésre van szüksége, ráadásul fényből is beéri kevéssel, ezért szinte bármilyen fürdőszobába telepíthetjük. A gyakori locsolás miatt földjéből kimosódhatnak a tápanyagok, ezért azt mindig pótoljuk.

Természetesen a katalógus itt még nem ér véget, lehet próbálkozni a felsoroltakon kívül a gardéniával, rákvirággal, vitorlvirággal, csüngőágú fikusszal, borostyánnal, csokrosindával.

Aki a leírtakat élőszóban is meghallgatná pár percben, bátran kattintson az alábbi videóra!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A családi legendárium része nálunk az a történet, mely szerint valamikor a nyolcvanas években francia (szegről-végről) rokonokat láttunk vendégül, a vacsoránál az egyik fogás pedig a magyaros konyha bemutatása jegyében mákostészta volt. A tengeri herkentyűkhöz szokott vendégek nem akadtak fenn a fekete porszemszerű anyaggal borított tésztaféleség láttán, azonban pár falat után a francia édesanya megkérdezte mit is esznek valójában, és mikor pár percnyi magyarázat és mutogatás után tudatosult benne, hogy mákot, széles mozdulattal ütötte ki gyermeke kezéből a villát, szinte sikítva, hogy a mák kábítószer, azt megenni nem lehet. A régi történet jól mutatja a furcsa kettősséget a mákkal kapcsolatban, egyfelelől ritka és finom élelmiszer, másfelől rossz hírű növény, a belőle készülő keménydrog miatt, utóbbi okán a mai napig sokan tartanak tőle. Mindezek alapján bizonyára indokolt, hogy kicsit a körmére nézzünk a máknak, és kiderítsük róla, amit csak lehet. 

 

Ez bizony mákvirág!

Finomság vagy kábítószer?

A mákot (Papaver somniferum) Magyarországon nem kell nagyon bemutatni, igencsak régi kultúrnövényünk, és számos igazán magyaros fogás alapja, ki ne ismerné a mosolygyilkos mákos nudlit, vagy a karácsony kötelező kellékét, a mákos beiglit. A máknak ezeken felül is nagy hagyománya van, dísznövényként is mutatós a kertben, régen pedig azért is volt minden parasztház udvarában egy sor mák, mert a főzete nyugalomba ringatta a gyerekeket, akiknek szülei adott esetben egész nap a földeken dolgoztak, persze ma ilyen módszerekhez már nem nyúlunk, sőt, ez régebben sem volt elsőrangú ötlet, ahogy a hasonló célra sokszor adagolt pálinkás kenyér sem... A mákról persze a tészta és a bejgli mellett mindenkinek a gyógyszer, rosszabb esetben a drog jut eszébe, és ez nem véletlen. A máktokból közel kéttucatnyi alkaloida vonható ki, melyek közül egyeseket a gyógyszeripar hasznosít, míg mások drogok alapanyagai lehetnek. A mákgubó tejnedvéből ópium állítható elő, melyből pedig morfin izolálható, utóbbit elsőként 1805-ben, egy német patikus, név szerint Fiedrich Wilhelm Sertürner végezte el. További érdekesség, hogy az alkaloidák kinyerését a magyar Kabay János tökéletesítette, eljárására világszabadalmat jegyzett be, így a mai napig az ő módszere alapján kerül gyógyászati és egyéb hasznosításra a mák. Ha mindez nem lenne elegendő magyar vonatkozás, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy Kabay cégének mai utódja, az ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság állítja elő a világszintű morfingyártás 10%-át, mintegy évi 30 tonna morfint, természetesen orvosi célokra.

Tudta-e?

 

A mák közeli rokonságot ápol a kedvelt és bájos, ámde gyomként számon tartott pipaccsal, a sógorságot virágzataik hasonlósága is felfedi!

 

A rózsaszín virágú "Ametiszt" változat

Na de termeszthetem-e otthon?

A fentiekből is kiderült, hogy a mák és a drog kapcsolata szoros, ezért jogos a kérdés, hogy otthon termeszthető-e? A válasz igen is, meg nem is, ugyanis a magas hatóanyagtartalmú fajták nevelése szigorúan szabályozott, ezért nem mindegy, hogy mit telepítünk a kertbe, ha mákról van szó, de persze a kertészetekben, gazdaboltokban kaphatóak szabadon termeszthető fajták is, a lényeg az, hogy sose az útbaeső mákföldről gyűjtsünk mákot (már csak azért se, mert ezeket szigorúan őrzik), hanem hivatalos forrásból szerezzünk vetnivalót. Alacsony hatóanyagtartalmú fajták többel közt a  Kék Duna, a Gödi N, az Óriás Kék, a Zeta, melyek tavasszal vethetők, ősszel pedig a Kozmosz nevű fajta válik aktuálissá.

Plusz egy tipp:

 

Bár a mák magas, terebélyes növény, akár balkonokon is lehet vele próbát tenni, ha nem is a várható termésmennyiség, inkább a dísznövény jelleg miatt. Erkélyeken, teraszokon mélyebb ültetőládára lesz szükség, egyebekben minden feltétel és körülmény azonos a szabadföldi vetéssel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a ládában nevelt mák földje hamarabb kiszárad, így több öntözésre lesz szüksége.

 

Vetési tudnivalók

Az őszi vetésű mák szeptember első felétől kerülhet a földbe, a tavaszi vetéssel szemben ennek előnye, hogy hamarabb virágzik, és érik be jövőre. A mák nem kedveli sem a tápanyagokban szegény, homokos, sem a túl kötött, nedves talajokat, kerti körülmények között az átlagos föld azonban rendszerint megfelelő. Az előkészített talaj legyen mindig gyommentes, és lehetőleg vegyszermentes. Fényigényes növény, ne vessük árnyékos, hűvös területre, a vékony szár és a nagy fej pedig sérülékennyé teszi a mákot, ezért jó ötlet szélvédett helyre telepíteni. A mák vetéskor a porhanyós, laza talajt kedveli, ezért az alapos, mélyre ható átmozgató ásás ne maradjon el. Az istállótrágyázást kifejezetten kerülni kell ültetés előtt, és a műtrágya sem jó a máknak, tápanyagpótlásra akkor lesz majd szükség, ha a szárak körülbelül a térdig érnek, ekkor fahamuval (annak káliumtartalma miatt) kevert komposztot lehet kiszórni. Vetéskor az apró magocskákat másfél arasznyi sortávolságra, egy ujjpercnyi mélyre kell kiszórni, majd mikor a magoncok már 3-4 levelet hoztak, bő arasznyira egyelhetőek a sorok. A fiatal hajtások a kezdetben nem túl életerősek, a gyakran megjelenő gyomok könnyen kiszorítják őket, így a fiatal mákveteménynél a fő feladat a gazolás, ami leginkább kézzel óvatosan végezhető el. Az október végére kiegyelt és megerősödött állomány jó eséllyel átvészeli majd a telet, és tavasszal növekedésnek indul. Az öntözést tekintve csak a fiatalabb növénykék igénylik a vizet, később már jól elvannak öntözés nélkül is. A termés átlagosan 120-150 napos tenyészidő után érik be, ezt a növény levélzetének száradása és a fejek jellegzetes zörgése jelzik. Betakarításkor érdemes 10-15 centiméteres szárral együtt leszedni a fejeket, de persze ha vázába szánjuk díszként, hosszabb szárat metsszünk. A kinyert mákszemeket pár napig szikkasztani kell, különben berothadhatnak.

Az ekkora növényeket már lehet egyelni:

 

 

Gyógyít!

 

A mákot nem gyógynövényként ismerjük, azonban élettani hatásai közül kiemelkedik a csontritkulás elleni hatékonysága. A mák, illetve a mákból készült olaj magas foszfortartalma elősegíti a kalcium beépülését, így a gyakori mákfogyasztás a csontok erősödését eredményezi!

 

Mákbetegségek

Külön kis fejezetet érdemel mákügyben a mákbetegségek sora, ugyanis a zörgős terménynek ebből sok akad (bár ezek igazán a mezőgazdasági termelésben okoznak károkat).  A mák gyakori ellenfelei többek közt a baktériumos gyökér- és szárrothadás, a fuzáriumos tőrothadás, a lisztharmat, a peronoszpóra, valamint a levéltetű, a máktoklégy , a máktokormányos, és a vincellérbogár. Ezek ellen jellemzően csak akkor tudunk védekezni, ha már megjelentek, tavasztól tehát a mák sok figyelmet követel, és ha baj van, azonnal cselekedni kell, melyhez elsősorban a gazdaboltokban fellelhető vegyszereket, permetszereket vethetjük meg. megijedni azonban nem kell, az otthoni pár sornyi mákkal valószínűleg komoly gondok nem lesznek, illetve jó trükk még maga az őszi vetés is, melytől a mák ellenállóbb lesz, mintha tavasszal kezdenénk el nevelni. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A természetes életmódnak, a zöld szemléletnek több évtizede divatja van, ami persze jó dolog, hiszen ha természet megóvása, a környezetszennyezés csökkentése, a fenntartható fejlődés a célok, akkor üdvözlendő minden ötlet és irányzat. Van azonban pár olyan trend, vagy szebben mondva elképzelés, mely egyesek szemében már a túlzás kategóriájába esik. Következzen most egy ilyen furcsa hóbort, az off-the-grid életmód.

 A képekre kattintva galéria nyílik!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az "off the grid" kifejezés az electrical grid-re, vagyis az elektromos hálózatra utal, és szabad fordításban hálózaton kívüli-t jelent, ami elsősorban az elektromosságtól, vagyis általánosságban a civilizációs vívmányoktól mentes életvitelt jelenti. Akik az off the grid irányt választják első lépésben leválasztják magukat a villamos vezetékekről, és ezzel egyszerre ki is vonulnak a városokból a természetbe. Az elképzelés ezzel logikusan az önellátást is magába foglalja, vagyis az off the grid követők megtermelik maguknak betevőt, kertet művelnek, növényt termesztenek, állatot tartanak, mindemellett az egyéb szükségleteiket is a lehető legzöldebben oldják meg, a házukat maguk építik, vagy éppen olyan apró házban laknak, melynek fenntartási költségei elenyészőek, kézzel mosnak, maguknak készítenek ruhát, és amit csak lehet, újrahasznosítanak. Természetesen a civilizációtól teljesen elszakadni nehéz, ha nem éppen lehetetlen, főleg ha valaki egy külvárosi telken próbálkozik az off the grid életmóddal, így ezek a modern nomádok könyvtárakba, netkávézókba járnak netezni, például, hogy beszámoljanak mindennapjaikról. A fentiek alapján (persze a netezést és a napelemeket leszámítva) az off the grid tulajdonképpen megegyezik az évszázadokkal ezelőtti farmi, tanyasi életvitellel, és tulajdonképpen pont erről van szó, egyfajta visszatérésről a régi, önellátó, civilizálatlan világhoz. 

Az alábbi rövid videóban betekinthetünk egy off the grid család hétköznapjaiba. Hogy amit látunk, az természetes életmód, vagy már kissé túlzás, azt döntse el ki-ki maga...

 

Ha az off the grid a téma, meg kell említeni még egy érdekes fogalmat, ami társulni szokott hozzá, ez pedig a tiny house. A tiny house egy miniatűr házacskát jelent, melynek célja, hogy a lakóterületet minimalizálja, ezzel is sarkallva a lakót a kinti tevékenységekre, emellett persze a miniház a költségek féken tartásában is segít, ráadásul sok ilyen apró otthon mobilis, vagyis tetszés szerint elvihető bárhova. 

Tiny house, vagyis miniház (a képekre kattintva galéria nyílik!)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az off the grid életmód talán valamiféle túlkapásnak tűnhet, ám nem múló hóbortról van szó, egy 2006-os felmérés szerint az USA-ban 180 ezer háztartás volt független az elektromos hálózattól, és további 27 ezer család tartotta fenn magát nap-, és szélenergia segítségével. Persze ez nem jelenti feltétlen azt, hogy mindannyian teljesen önellátóak, vagy éppen elkötelezett környezetvédők voltak, de tény, sok ezer emberben fogalmazódik meg a mai napig a gondolat, hogy a városi, civilizált élettől elszakadva folytassák napjaikat zöldséget, gyümölcsöt termesztve, állatot tartva, harmóniában a természettel.

Az alábbi videóban az off the grid életmód egyik híres alakja Rob Greenfield mutatja be otthonát és kertjét. Greenfield hazájában nagyon híres természetvédelmi aktivista, egyik legismertebb megmozdulása az volt, mikor bambuszból készült biciklijén 104 nap alatt keresztültekert az észak-amerikai kontinensen, úgy, hogy közben összesen 610 liter vizet fogyasztott, és nem egészen egy kilogrammnyi szemetet termelt. Egy másik akciójában egy éven keresztül csak természetes vizekben  fürdött, azt bizonyítva, hogy a vezetékes víz használata mellőzhető erre a célra. San Diego-i birtokán nincs áram, a fürdő-, és mosogatóvizet az eső biztosítja, lakása pedig természetesen egy tiny house. 

 

 

Ön mit szól hozzá? 

Itt bővebben olvashat egy off the grid farmról, akit pedig bővebben érdekel a téma, az egyik legnagyobb off the grid közösség honlapját böngéssze!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.