Megyeri Szabolcs kertész blogja

Idén korán ránk rontott a nyár, de a szokatlan tavaszvégi meleg napok nem jelentik azt, hogy késő lenne a kert felújításába, átfazonírozásába belevágni. Szokás szerint a tavasz második felében lehet az érdemi kerti renoválásokat megejteni, a tavasz első heteiben az alapozás aktuális, a látványosabb ültetéseket, ágyás kialakításokat, a stíluselemek kihelyezését mostanában lehet elvégezni, főképpen, hogy jövő héttől az időjósok szerint visszatérünk az évszaknak megfelelő 20 celsiusos hőmérséklet közelébe.

Na de milyen legyen a kert stílusa? Sokan nem törődnek az egységes megjelenéssel, hanem a saját ízlésviláguknak megfelelően ültetnek ide egy kis ezt, oda egy kis azt, lenyírják a füvet, kirakják a kerti bútort, és készen is vannak. Ezzel semmi gond nincs, van azonban aki homogénebb látványvilágra, stílusban összeillő elemekre vágyik, és a komplett kertet egyetlen egységes irányzat hatása alá kívánja vonni. Ez természetesen több munkával és nyilvánvalóan több kiadással is jár, jó esetben az eredmény azonban egy, a szokásosnál sokkal látványosabb és izgalmas kerti látkép lesz, érdemes tehát meggondolni, hogy belevágunk-e?

Kertstílusból széles a választék, kedvelt a mediterrán, az angolparki, a japán-távolkeleti, a természetközeli, vagy éppen a minimalista stílus. Most éppen a legutóbbiról lesz szó!

Egy kert stílusának kialakításakor számtalan szempont szóba kerülhet, melyek döntő része szubjektív, vagyis az egyéni ízlésen alapul, ugyanakkor léteznek praktikus tényezők is, mint például a könnyű fenntarthatóság. Amennyiben valaki egyszerre szeretné, hogy az alacsony gondozási igény és a magas esztétikai érték találkozzon a birtokán, válassza a minimalista kertstílust.

A minimalista, vagy ahogy még néha említik, a modern kert fő vezérelvei a letisztultság, az egyszerűség, és az átláthatóság. A minimalista kert kialakításának nem feltétlen az az oka, hogy a tulajdonos nem szeretne sokat foglalkozni kertjével, ennek ellenére tény (és előny ugyebár), hogy az ilyen birtok kevesebb napi szintű törődést igényel, ezért kifejezetten ajánlhatók az elfoglalt, zsúfolt napirend szerint élő kertes ház tulajdonosoknak. A modern stílusú kert alapja mindig a díszes, homogén, katonásan rövidre nyírt pázsit, mely megadja az alapot a további elemeknek. Mivel az ilyen kertek jellemzően nincsenek kitéve aktív, erős használatnak, jó választások lehetnek az inkább dekoratív jellegű, mintsem strapabíró díszkerti fűmag keverékek, de még ideálisabb a gyepszőnyeg kihelyezése, hiszen ezzel a módszerrel csaknem azonnal birtokba vehető, teljes pompájában ragyogó fűfelület nyerhető! A pázsit kialakításakor érdemes vakondhálót lefektetni, hiszen ha részben a könnyű fenntarthatóság is cél, akkor a háló segítségével garantáltan kiiktatható a vakond károkozása!

Az alapnak tekinthető zöld szőnyeg után következnek a minimalista kert igazán jellemző stílusjegyei. Az ilyen kertekben rendszerint az egyértelmű, szabályos geometriai formák dominálnak, vagyis az egyenes vonalak, körívek, négyzet és téglalap minták uralják a látványt, akár a növényekről, akár az egyéb dekorációs elemekről van szó. A növények közül a jól formázható cserjék élveznek elsőbbséget, melyekből közepes vagy kifejezetten alacsony sövény, térelválasztó válhat. Jó választások az oszlopos növekedésű cserjefélék, vagy az alacsonyabb termetű gömbkoronájú fák, ezeket ugyanis nem kell nyírni ahhoz, hogy hengeres vagy gömbszerű alakjuk legyen. Ajánlható a puszpáng, a leyland ciprus, a fagyal, a tiszafa, de akár a lucból is kialakítható alacsony, tömött sövényforma! A színek tekintetében a visszafogottság az uralkodó, a minimalista kert fő árnyalatai a sötétzöld, a pasztelles barna vagy sárga, és a fehér. Az ilyen kertekből hiányoznak az élénk színű, rikító megjelenésű virágok, ugyanakkor a mértanilag zárt formákat hasznos lehet oldani egy kevés virággal, vagy szoliterként telepített kevésbé szabályos alakzatú dísznövénnyel, például díszfűvel.

Ötlet: a minimalista kert akkor lesz igazán szép, ha összhangban van az épülettel, tehát régi, romantikus hangulatú, vagy vidékies jellegű tornácos parasztházhoz nem feltétlen illik az ilyen kialakítás, ellenben remekül passzol a szögletes, újabb építésű, üvegben, fémben, kőelemekben gazdag épületekhez!

A minimalista kertekben a növényzet mellett az épített elemek, dekorációs tárgyak is követik az egyszerűség elvét. A kerti utat nagyobb, szögletes lapokból jó ötlet kirakni, az emelt ágyások legyenek lépcsőzetesek, egyenes vonalúak. Érdemes a kerti bútort is a teljes képhez igazítani, az organikus, ívelt formák helyett a szögletes, sallangmentes darabokat válasszuk. Természetesen helyet kaphatnak cserepes, dézsás növények, ezek edényei is kövessék azonban a trendet, és legyenek gömbszerűek vagy szögletesek, visszafogott árnyalatúak.

A minimalista kert elsősorban a kisebb alapterületű kertekben érvényesül jobban, nagy méretben már inkább sivár, kietlen látvány lehet az eredmény. Éppen ezért a minimalista kialakítás roppant ideális olyan házaknál, ahol a kert nem nagy, ráadásul a háziak nem szeretnék telezsúfolni gondozásigényes növényekkel, hanem egyszerűen alkalmi tartózkodásra, ritkább kint tartózkodásra szánják a területet, és a funkcionalitásnál fontosabb a folyamatos dekoratív és vonzó kinézet. Így jó választás lehet sorházi kertekbe, amerikai típusú lakóparkokba, vagy éppen társasházi belső kertekbe!

Még több minimalista kert az alábbi galériában!

Képek: innen.

A csalánról mi más ugrana be elsőre, mint hogy csíp? Talán nincs is, aki még nem szenvedett el csaláncsípést, ami valóban rossz dolog, fájdalommal és viszketéssel jár, azonban hiba lenne elintézni a csalánt annyival, hogy egy kellemetlen gyom, mert ennél azért sokkal többre hivatott!

A csalán (pontos nevén nagy csalán, Urtica dioica) valójában nagyon sokrétű növény, gyógyhatása régen ismert,  ez az oldala nem is annyira izgalmas most nekünk, mert még érdekesebb kertészeti felhasználhatósága! A csalán az egyik legértékesebb természetes trágya lehet a kertben, alkalmazásával pedig teljesen vegyszermentes, biokertészeti alapanyaghoz juthatunk! Csalán tápoldat készítéséhez egy kilogrammnyi növényhez adni kell tíz liter vizet, majd ezt a keveréket hagyni kell 15-20 napig erjedni, lehetőleg napos, meleg helyen. Naponta egyszer tanácsos átkeverni, hogy oxigén jusson bele, ez segít a biológiai folyamatok lezajlásában. Az erjedő csalánlé sajnos nem feltétlen gusztusos látvány és előfordulhat, hogy kellemetlen szagú is lesz, utóbbi ellen könnyű tenni, szórjuk finom kőzúzalékot (zeolitot) a tetejére (ez nem csupán a szagokat fedi el, de értékes ásványi anyagokkal is gazdagítja a folyékony biotrágyát). A csalánlé erjesztéshez mindig műanyag vödröt vagy edényt használjunk, és nem szükséges nagy hordókba adagolni a mixet, kényelmesebb és kezelhetőbb lesz, ha egy-két kisebb edényben áznak folyamatosan a csalándarabok. A megadott idő elteltével kész a tápanyagokban dús, teljesen természetes biotrágya, melyet 1:10 arányban hígítva használhatunk, tehát egy tízliteres vödör tartalma végül 100 liter tápoldatot ad majd ki. A csalánlevet terítsük szét a virágok, cserjék, egyéb dísznövények töveinél, és bátran alkalmazhatjuk a szobanövényeknél is. Nagyobb hígításban (1:50) a lé kiváló szer levéltetű ellen, az oldatot napi rendszerességgel permetezzük a fertőzött levelekre, hajtásokra, míg a tetvek el nem tűnnek!

Tipp: a csalánlé készítésekor adagolhatunk a vödörbe gyermekláncfű virágot, tyúkhúrt, nadálytő levelet is, ezekkel az oldat még gazdagabb, kiadósabb lesz!

A csalán begyűjtése tavasztól őszig folyamatosan lehetséges, a természetben elsősorban a nedves, lápos területeken fogjuk megtalálni, de mivel alapvetően gyomnövény, szinte bárhol előfordulhat. Csalánt az otthoni kertben is lehet tartani, ilyenkor lehetőleg a számára kedvező nyirkos, gazdag talajú területeket biztosítsuk neki, akinek van kerti tava, és annak a partján felesleges hely, bátran telepítsen oda csalánt!

Csalánszedés, de hogyan?

Jó kérdés, hogy a szúrós-csípős csalánt hogyan lehet a legfájdalommentesebben begyűjteni? Az ideális módszer, ha vastag, gumírozott tenyerű kesztyűt húzunk, majd a növény szárát alul megmarkoljuk, és a kezünket erőteljesen felfelé rántjuk, így végül egy csokornyi levél marad a markunkban! A tövestől kitépett növények hamar fonnyadásnak indulnak, így az a módszer kevésbé célravezető.

Képek: innen, innen, és innen.

Gyakran olvasni kertészeti témájú írásokban a mulcsról, mulcsolásról, mégsem tudja pontosan mindenki, hogy mi is ez, miért hasznos, és hogyan kell alkalmazni. Most azonban megpróbálom tisztába tenni a dolgot, ha tovább olvas, Önnek is minden kiderül a mulcsolásról, ráadásul éppen jókor, hiszen az egyre melegedő időben, aztán kicsit később, az igazán forró nyári hetekben fontos szerephez jut a mulcs!

A mulcs valójában nem egy valami, hanem a talajtakaró anyagok gyűjtőneve, melyek anyagukban, egységnyi méretükben, formájukban, és persze színükben is eltérőek lehetnek, funkciójuk azonban minden esetben ugyanaz (ráadásul több funkcióról van szó, de ez hamarosan kiderül). A mulcsanyag lehet fakéreg (elsősorban fenyő), zúzott kő vagy görgeteg kő, fadarálék, de alkalmazható mulcsként akár a fűnyírás nyesedéke vagy a komposzt is.  Modern dizájnkertekben látni olykor üveg alapanyagú, vagy műanyag granulátum mulcsot, ez azonban ritkább és drágább megoldás, ráadásul nem is nagyon illik az átlagos kertekbe. A mulcs feladata sokrétű, talán elsősorban a talaj kiszáradásának lassítása miatt szokás bevetni. Különösen jó szolgálatot tehet nyáron, ilyenkor ugyanis a kijuttatott öntözővíz javarésze nem a növények számára hasznosul, hanem egyszerűen elpárolog. A mulcsanyag azonban elfedi a talajt, így a párolgást is akadályozza, vagyis segítségével az öntözés hatékonyabb lesz, és összességében kevesebb vagy ritkább öntözéssel is elérhetjük ugyanazt a célt.

A mulcs a magasított ágyásokban, sőt, a balkonládákban,teraszon tartott dézsákban is alkalmazható, az előnyei mindenhol ugyanazok!

A mulcsolás előnyei azonban itt nem érnek véget! A talajtakaró anyag kihelyezésével jelentősen csökkenthető, akár meg is szüntethető a gyomosodás, a gaz ugyanis egyszerűen nem jut fényhez, ráadásul a zsenge hajtások nem is tudnak áthatolni a mulcsanyagon. A mulcsolás ezért különösen jó ötlet olyan helyeken, melyek nem állnak folyamatos gondozás alatt, jellemzően ilyen területek az utcafronti ágyások, a társasházi kertek ágyásai, vagy a félreeső kertrészek, előkertek telepítései. A mulcsanyag kihelyezése akkor is indokolt lehet, ha a háziak egyszerűen szeretnének időt és energiát spórolni az ágyások gondozásán. Hozzá kell tenni, hogy a mulcs gyommentesítő hatását nagyban erősítheti, akár 100%-ossá is teheti, ha a mulcs kihelyezése előtt geotextíliát fektetünk le a területre. Aki biztosra szeretne menni, ezt a lépést se hagyja ki!

A mulcs lehet egyszerűen a lusták fegyvere is, hiszen alkalmazásával nagyobb, teljesen gondozásmentes, mégis csodásan rendezett küllemű kertrészletek alakíthatók ki!

Árnyoldalak: a mulcs bár remek dolog, vannak apró hátulütői is, tudni érdemes ezekről is. A mulcsolt felület nehezebben tisztítható, így ha oda növényi vagy egyéb törmelék hullik, vagy más szennyeződés kerül a felületére, nem lesz egyszerű leszedni onnan. A textíliával alapozott mulcsolt ágyások esetében végső megoldásként a mulcs felszedhető, kitisztítható, és visszatehető, a közvetlen a talajra szólt mulcsnál ez nehézkes, ebben az esetben például egy lombszívó lehet megoldás, persze akkor, ha a mulcs nem aprószemű. Túl aprószemű egyébként ne legyen, sok gyomnak elég egy kis összeállt por, egy kis földcsomó, és már gyökereznek is, nagyobb darabú mulcsnál ez ritkábban következik be. Tudni kell azt is, hogy a népszerű fenyőmulcsok kissé savanyítják a talajt, ezt nem minden növény szereti (ám van, amelyik kifejezetten kedveli, ilyenkor ez előny!). Az is lényeges, hogy az optimális hatás érdekében a mulcsréteg legyen legalább 4-5 centiméter, az ennél vékonyabb réteg nem fog funkcionálni megfelelően.

Ez egy készülő ágyás egy ismerősömnél, de már most látszik rajta, hogy dekoratív lesz a végeredmény!

A mulcs melletti harmadik érv az, hogy roppant dekoratív, rendezett látványt eredményez, a használatával tiszta, egységes, áttekinthető látvány érhető el, aki szereti a rendezett díszparkok látképét, biztosan tesz egy próbát! A mulcsolás tág teret ad a kreativitásnak is, hiszen a különböző színű vagy akár eltérő anyagú mulcsok egymás mellé helyezésével, keverésével roppant látványos hatás érhető el, szabálytalan vagy éppen geometriai formák rakhatók ki, a mulcs reflektálhat a növények színeire, formáira, vagyis a mulcs egy újabb lehetőség a kert vagy az egyes kertrészlet egyedivé, különlegessé tételére!

Még egy tipp: a tányérozás! Facsemeték esetében a kör alakú mulcstányér egyszerre szép és hasznos. Az ilyen kialakítás segít a csemete (vagy felnőtt fa) talajának nedvesség megtartásában, megóvja a fűnyíró vagy szegélyvágó ártalmaitól, és a gyommentességet is biztosítja!

Marad végül a fő a kérdés, hogy melyik a legjobb mulcsanyag? A válasz nem egyértelmű, az alapvető céloknak bármelyik megfelel, ha pedig az esztétikáról van szó, mindenki a saját ízlése szerint dönthet. A dekorkövek (görgeteg kövek, kavicsok, kőzúzalék) időtállóak, nem tesz bennük kárt az időjárás, ráadásul számos méretben és színben kaphatóak, akár vegyes árnyalatokban is kihelyezhetők különféle mintákba rendezve. A fakéreg mulcsok is többféle színben kaphatók, használatukkal egészen természetes látvány érhető el. A szalma, fűnyesedék, vagy a komposzt inkább funkcionális mulcsok, díszítő értékük alacsony, de például a veteményeskertben nagyszerű szolgálatot tesznek!

Képek: saját kép, valamint innen, innen, és innen.

A balkonkertészkedés a növénygondozási témakör egyik örök slágere, hiszen balkonja, de legalábbis egy használható ablakpárkánya mindenkinek van, ellenben a kert már nem ilyen kötelező tartozéka az átlagos lakhelynek, a balkonkertészkedéssel tehát statisztikailag is többeket lehet megszólítani. A balkonkertészkedés mellett szól, hogy egyszerű, nem túlságosan időrabló, ellenben kifejezetten produktív hobbi, ráadásul nem csupán dísznövényeket lehet gondozni az erkélyeken, hanem zöldségeket is lehet nevelni, a lehetőségek tárháza tehát - ha nem is végtelen - de azért nagyon széles.

Nem csoda tehát, ha milliónyi cikk, poszt szól a balkonkertészkedésről, főleg így a pezsgő szezonkezdetben, április derekán. Olvasni lehet ültetési tippekről, az ültetés menetéről, a balkonkompatibilis növényfajokról, és számos egyéb gyakorlati nevelési tanácsról, éppen ezért én most egy kicsit más oldaláról szeretném megközelíteni a témát. Ahol balkon van, ott jó eséllyel panelházról, társasházról beszélünk, ha pedig így van, akkor egy, két, három, de akár négy közvetlen szomszédunk is lehet. Ahol pedig ilyen szoros a népsűrűség, és egymást érik az életterek, ott bizony nagyjából mindenből konfliktus adódhat, még a növénygondozásból is. A nagy kérdés - és egyben végre jelen poszt témája - hogy miképpen kerülhetjük el a balkonkertészkedésből fakadó összezördüléseket!

• Kezdjük a víz és a gravitáció kölcsönhatásával, avagy ahol öntöznek, ott a víz is folyik, csepereg. Az öntözést ezért körültekintően végezzük el, az alsó balkonra csepegő víz gyakran viták forrása! Ügyeljünk arra, hogy ne folyassuk le a vizet a kannából az alsó erkélyre, és tartsuk szem előtt azt is, hgy a csöpögés gyakran nem azonnal indul el, olykor percek is eltelnek, mire a folyadék áthatol a láda földjén, és elkezd kifolyni. Így azt hihetjük jóhiszeműen, hogy nem folyatunk, közben pedig mégis, csak akkor már nem vagyunk ott. A megoldás nem bonyolult, használjunk alátét tálcát, vagy például a korlátra akasztott ládákat fordítsuk a belső oldalra. Az is célravezető, ha egyes növényeket a balkon más részére, például a belső fal mellé telepítünk át.

• Sokan előszeretettel telepítenek illatos növényeket balkonjukra, hiszen remek dolog, ha finom illatok árasztják el a területet. A túl erősen illatozó növények azonban zavaróak lehetnek a közelben lakóknak, és ami nagyobb probléma, az ilyen növények vonzzák a rovarokat, gyakran a méheket is. Mindannyian ismerjük azt a szomszédtípust, akit minden zavar, de az tényleg előfordulhat, hogy az erős növényi aromák a szomszédnak allergiás tüneteket okoznak, tehát nem feltétlen játssza meg magát, ha szó szerint prüszköl illatos kedvenceinktől. A megoldás a lehető legegyszerűbb (mert nem nagyon lehet mást tenni),  ha vitára kerül a sor, megfontolhatjuk az állomány egy részének illatmentesre való cseréjét.

• A növények nem ismerik a birtokhatár fogalmát, így arra terjeszkednek, amerre nekik tetszik. Ez azonban gondot okozhat, ha például a csüngő hajtású virág lelóg az alsó lakóhoz, vagy ha a futónövény átnyúlik az oldalsó lakás erkélyére, ablakába. Ezt egyes szomszédok elnézik, akadhat, akinek kifejezetten tetszik az ingyendekoráció, ám biztosan azok lesznek többségben, akik szót emelnek az átnyúló, belógó hajtások miatt A helyzet egyszerűen orvosolható metszéssel, csak egy kis odafigyelés kérdése, hogy kordában tartsuk nyújtózó növényeinket! Természetesen az a legjobb, ha még a vita vagy odamondogatás előtt elkezdjük metszeni a hajtásokat, de akár telepítés előtt is szólhatunk az oldalsó, alsó lakónak, hogy előfordulhat növénybetörés, és szóljon, ha nem tetszik neki. Az ilyen gesztusok csodákra képesek!

• Amennyiben a balkonszomszéd is nagy növényrajongó, előfordulhat, hogy a zöldek szinte összeérnek, ilyenkor pedig ha az egyik állomány beteg, fertőzött, vagy kártevőkkel terhelt, akkor a könnyen átterjedhet a baj a másik erkélyre is. Érdemes tehát ilyen esetben fokozottan figyelni kedvenc zöldjeink egészségére, szükség esetén biokertészeti módszerekkel vagy vegyszeres kezeléssel megszüntetni a problémát, végső esetben pedig szanáljuk a menthetetlen példányokat. Vegyszerek bevetése előtt persze konzultájunk az érintettel, akár veszélybe is sodorhatjuk, ha a tudta nélkül permetezünk kemikáliákkal, ebből pedig aztán tényleg haragos helyzet alakulhat ki.

• Általános tanács, hogy a kevesebb néha több elvét kövessük, főképpen a kezdők számára megszívlelendő ez. Kezdeti lelkesedésből ne zsúfoljuk tele növényekkel erkélyünket, a buja dzsungelszerű balkonkert ápolása ideig-óráig remek elfoglaltságnak tűnik, ám ahogy feladatok szaporodnak, könnyen a fejünkre nőhetnek a teendők, és a növények is – szó szerint! Ha túlvállaljuk magunkat, annak energia-, és időhiány miatt elhanyagolt balkonkert lehet az eredménye, a fonnyadt, kókadozó, lehulló levelű, beteg növények pedig nem csupán látványként nem ideálisak, de konfliktusforrást is jelenthetnek! Azt javaslom, hogy a kezdők kezdjék a balkonkertészkedést a jól bevált, egyszerűen nevelhető, kompakt méretű fajokkal, aztán ha jönnek a sikerélmények, gyarapodik a tapasztalat, és láthatóan elbírunk több zölddel is, akkor bővítsük az állományt!

 Képek: innen, innen, és innen.

Az áprilisi ültetési szezonban megtelnek a kertészetek és a nagyáruházak kertészeti osztályai zöldre, virágokra éhes kertbarátokkal, akik alapvetően kétfélék. Az egyik típus biztos kézzel nyúl a jól bevált, megszokott növények felé, szereti a rózsát, a muskátlit, a petúniát, a smaragd tuját, és így tovább. Nem akar kockáztatni, flancos egzotikus növényekkel kísérletezni, szereti azt, amit már ismer, és aminek gondozásáról bármelyik szomszédja korrekt leírást tud adni. A másik csoportba tartozók bátran, olykor vakmerően válogatják ki az érdekes, újszerű, szokatlan növényeket, szívesen kápráztatják el vendégeik, szomszédaikat izgalmas, tarka virágaikkal. Sajnos azonban olykor kudarcot is vallanak, hiszen a messziről jött zöldek nem mindig kompatibilisek a magyar viszonyokkal. Aki a második csoportba tartozónak véli magát, bátran olvasson tovább, aki pedig konzervatívabb növény-ügyben, az se menjen messzire, hiszen a következő növény vitathatatlanul egzotikum, ugyanakkor gondozása legfeljebb közepes kihívást jelent!

A szóban forgó alany a kínában ötízű gyümölcsként is ismert kúszómagnólia (Schisandra chinensis) mely a hagyományos keleti orvoslásban fontos szerepet játszik, gyakran a ginsenggel tartják egyenértékűnek! Herbáriaként leginkább általános teljesítményfokozóként ismert, a legendák szerint egykoron a kínai vadászok mindig több marék magnólia bogyóval indultak hosszú útjukra, mivel ez a termés rengeteg energiát biztosított. A látványos, piros bogyótermésnek számos gyógyhatást tulajdonítanak, többféle belsőszervi probléma orvoslására ajánlják, illetve fogyasztása megfigyelések szerint enyhíti a depressziót, és segíti a nyugodt alvást. A kúszómagnólia sajnos nem kecsegtet bő termésmennyiséggel, bogyói azonban annál ízletesebbek, a legjobb, ha a szőlőhöz hasonlóan az első csípős, fagyos őszi reggelek után kerülnek betakarításra a szemek! A gyógynövény barátoknak jó hír, hogy a kínai kúszómagnóliának nem csupán a bogyói használhatóak fel, a hatóanyagok a növény minden részében jelen vannak, így tea, tinktúra készülhet a levelekből, a lehántolt kéregből, és a gyökerekből is! Persze a kúszómagnólia a kertben főképpen a szépségével hódít, csodás fehér virágai tavasszal nyílnak, ráadásul ebben az időszakban a növényt finom, üdítő, citromos illat lengi körül!

A kúszómagnólia, ha dísznövényként tekintjük, akkor egy lombhullató cserje, mely futónövényként támasztékra terelve nevelhető, így a megfelelő támrendszerről még az ültetés előtt gondoskodni kell, de aggodalomra semmi ok, a kerítés vagy egy pergola is megfelelő a célra! Ez a kúszónövény legfeljebb 4-6 méter magasra tör fel, a napos fekvést kedveli, félárnyékban is megél ugyan, de ilyenkor a termés mennyisége alacsony lesz. A kúszómagnólia talajigénye nem összetett, a tápanyagokban gazdagabb, üde, humuszos közeget kedveli, ha kertünk földje kicsit szegényebb, akkor komposzt, tőzeg, vagy friss általános termőföld kihelyezésével javíthatunk rajta. Az öntözés már bonyolultabb kérdés, meg kell találni a megfelelő arany középutat, a kúszómagnólia ugyanis a túlöntözésre és a kiszáradásra is érzékenyen reagál, a legjobb, ha földjét sosem hagyjuk teljesen kiszáradni, de kisebb adagokban öntözzük. Jó hír, hogy ennek a növénynek igencsak kisszámúak a betegségei, esetleg olykor a peronoszpóra támadhatja, ami ellen a szokásos permetszerekkel védekezhetünk.

Összességében a kúszómagnólia azoknak jó választás, akik egyszerre szeretnének egy megjelenésében és habitusában is kissé szokatlan, újszerű, de mégis kezelhető kerti dísznövényt. Kapaszkodó növekedése miatt a kúszómagnólia egészen újszerű felhasználási módokra ad lehetőséget, emellett több évszakban is eltérő módon dekorál, vagyis izgalmas színfolt lesz a kertben. A kínai kúszómagnólia ára tövenként jellemzően ötezer forint alatt van, így telepítése nem jelent túl nagy befektetést.

 Képek: innen, innen, és innen.

Mondhatnám, hogy a kerti rezsicsökkentésről lesz szó, de az túlságosan hatásvadász lenne, ugyanakkor valóban azt fogom röviden körbejárni, hogy milyen módokon lehet csökkenteni a vízfogyasztást a kertben. Sokan azt gondolhatnánk, hogy ugyan már, milyen marginális tételről van szó, ráadásul van nekünk ingyen öntözőnk, úgy hívják, hogy eső. Valójában azonban egy nagyobb kertben, vagy ott, ahol csupa vízigényes növény van, tényleg jelentős tétel lehet az öntözővíz. Kézenfekvő persze például a (vidéken még sok helyen létező) utcai kutakról hordani vödörben a vizet, de ez nem mindenhol lehetséges, ha pedig sok pénz úszik el a vízen, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mivel lehetne csökkenteni a fogyasztást. Mivel épp tavasz van, vagyis az ültetési szezonban vagyunk, most érdemes úgy válogatni a növényeket, hogy kedvező legyen a kerti flóra víz szempontból, és persze a növények válogatásán kívül mást is tehetünk. A címnek megfelelően öt rövid tipp következik, melyek mind a kerti vízfogyasztás csökkentésére irányulnak. 

Az első frappáns ötlet az őshonos növények ültetése. Ezek olyan növényfajok, melyek az adott földrajzi területen a természetben is előfordulnak régóta, vagyis alkalmazkodtak a helyi klímához, így öntözni csak keveset kell őket, hiszen az erdőn, mezőkön, réteken sem locsolja őket senki, valamint egyéb, különlegesebb gondozást sem igényelnek, hiszen vadon is megélnek magukban. A honos növények választásával nem csupán az öntözési igény minimalizálható, hanem az egyéb körülmények (hőmérséklet, napsütés mennyisége) is biztosan megfelelőek lesznek növényeinknek!

Szintén releváns felvetés lehet az esőkert építése. Az esőkert olyan speciálisan kialakított kertrészlet (vagy akár egész kert) ami az esővíz leggazdaságosabb kihasználását célozza meg, és egyébként valójában a természet utánzása, hiszen ilyen alakzatok gyakran találhatók például az erdőkben is. Esőkert építésekor enyhén lejtős, öblös, medenceszerű felületet kell kialakítani, és a csapadékvizet mesterségesen kialakított csatornákon, kavicsos felületeken elvezetve kell ide, a növények tövéhez eljuttatni. Az esőkert építéséhez általában szakember segítsége szükséges, házilag gyakorlat nélkül nem feltétlen ajánlott próbálkozni vele, bajt ugyan nem okozhatunk, de sok-sok felesleges munkaóra lehet a vége. Az esőkertről bővebben IDE KATTINTVA olvashatnak bővebben.

Az esővizet természetesen még hatékonyabban is a javunkra fordíthatjuk, egyszerűen annak begyűjtésével. Minden háznak nagyszerű esővízgyűjtő felülete van, ez nem más, mint a tető és az ereszcsatornák együttese. Így elegendő egy nagyobb hordót a kifolyóhoz állítani, és az első esőzés után máris több száz liter öntözővizünk lehet. Haladók akár föld alá süllyesztett, kézi vagy gépi szivattyúval ellátott vízgyűjtő rendszert is kiépíthetnek! Az esővíz mellett szól, hogy lágy vízként öntözésre sokkal alkalmasabb, mint a csapvíz, városi környezetben azonban szennyezett lehet, így érzékeny szobai növényeknél ne használjuk.

A fúrt kút ott jó alternatíva, ahol nincs vezetékes víz, vagy van, de az átlagosnál lényegesen többet kell öntözni. Vagy ahol egyszerűen csak spórolni szeretnének a háziak a kvázi ingyen vízzel. Kutat fúrni nem mindenhol lehetséges, előzetes vizsgálatok kellenek hozzá, a munkálatok napokig tartanak, és jelentős földmozgatással járnak, valamint a kialakítás nem kicsi befektetés, de nagyobb vízigény esetén hamar megtérülhet a kiadás. A fúrt kutakról már írtam bővebben, ITT OLVASHATJA EL.

Az öntözésen úgy is lehet forintokat fogni, hogy eleve alacsony vízigényű, szárazságtűrő növényeket ültetünk, így az öntözés is elhanyagolható mértékű lesz. Nem szabad félreértelmezni a kifejezést, a "szárazságtűrő" nem azt jelenti, hogy ezek a növényfajok sosem kérnek nedvességet, csupán jellemzően jóval kevesebbel beérik, mint más növények. Hosszantartó nyári aszályos hetekben minden növény kiegészítő öntözésre szorul például. Kisebb kertekben válogassunk ezekből a növényekből, vagy válasszuk a sziklakerti kialakítást, mely díszes, látványos, ugyanakkor öntözni ritkán kell!

Képek: innen, innen, és innen.