Megyeri Szabolcs kertész blogja

Riasztó hírek jelentek meg a hazai málna jövőjével, és nem, nem az egyre gyakrabban hozzánk betörő medvék fogják lelegelni az állományt, az ízletes és egészséges gyümölcs más okok miatt van veszélyben. Egészen prózai dologról van szó, nincs aki leszedje!

Az index már korábban a HVG pedig nemrégiben számolt be arról, hogy a magyar málnatermesztés krízisben van, és nem egy növénybetegség vagy egy ádáz kártevő áll a háttérben, hanem az, hogy a málna leszedésére egyfelől nincs elég jelentkező, másfelől a málnaszüret sokkal idő és munkaigényesebb folyamat, mint mondjuk az alma betakarítása. Míg ugyanis egy hektárnyi alma betakarításához 5-800 munkaóra szükséges, addig ez a málna (és a hasonló kisebb termésű bogyósok esetében) 3-4000 (!) órát vesz igénybe. Érthető módon ez az idő munkabérre konvertálva már jelentős összeg, iparági szakértők szerint a 600 forintos végfelhasználói árból egy ötödnyi, vagyis 120 forint az, ami csak a munkások bérét jelenti. Így ha van munkás, akkor a kifizetésük jelentősen megdrágítja a gyümölcsöt, ha pedig nincs, akkor a gyümölcs el sem jut a standokig, boltokig. A málnaszedési munka egyéb sajátosságai sem könnyítik meg a gazdák helyzetét, a szezon ugyanis rövid, a gazdák nem tudnak hosszútávú munkát adni a szüretelőknek, akik pedig szívesebben szegődnek el tartós lehetőségeket kínáló, vagy jobban fizető (esetleg könnyebb jellegű) munkákra. Sajnos a málnát a gazdasági jellegű problémák mellett érzékenysége is terheli, sem a túl aszályos, sem a nedves, nyirkos időjárást nem kedveli, a nem megfelelő klimatikus viszonyok között hamar támadják meg betegségek és kártevők. Így összességében a hazai málna jövője jelenleg nem látszik túl fényesnek, de természetesen mindez a kereskedelmi célú termesztésre vonatkozik, azt senki nem akadályozhatja meg, hogy bárki otthon, a saját kertjében termesszen málnát!

A termesztés zanzásított leírása előtt ismerkedjünk röviden a málnával! A málna valójában egy félcserje, mert vesszői csak két évig élnek, az első évben kifejlődnek, a másodikban pedig virágot és gyümölcsöt hoznak. Az érés ideje a nyár dereka, de a leszedést pontosan kell betájolni, mert sem a korán betakarított, sem a túlérett termény nem élvezetes. A leszedett szemek az eperhez hasonlóan gyorsan romlanak, ezért késlekedés nélkül fel kell használni azokat a konyhában, vagy nyersen fogyasztva. A málna a remek íze mellett élettanilag is hasznos, gazdag C, B1, és B2 vitaminokban, tartalmaz szerves savakat, ráadásul alacsony szénhidráttartalma miatt fogyókúrák remek kiegészítője lehet. 

A málnaneveléshez támasztékrendszerre lesz szükség!

A málnát ősszel kell majd telepíteni, az ültetés kiemelten fontos szempontja, hogy a talaj tápanyagokban gazdag, a szerkezetét tekintve pedig levegős, laza szerkezetű, egyenletesen nedves legyen. A málna nagyon érzékeny a talajvízre, a közeg mésztartalmára, valamint homokos területeket sem tolerálja. A málnát a kert szélvédett, huzatmentes részére szabad csak telepíteni, és fontos információ, hogy a málnabokrok karókból és dróthuzalokból kialakított támrendszert fognak igényelni! A támasztékot a bokor növekedésével együtt bővíteni kell felfelé haladva, körülbelül fél méteres lépésekben. A málna gyökérzete nem hatol mélyre, így érzékeny a szárazságra, gyakori öntözést kíván, földje sosem száradhat ki teljesen. A málna körül gyakran akadnak majd feladatok, erősen hajlamos például a gyomosodásra, így a rendszeres gazolás elkerülhetetlen, valamint sajnos számos kártevője és betegsége is akad, ezért vegyszeres növényvédelme szinte biztosan szükségessé válik. Az ősszel telepített málna már két év múlva termést fog hozni, amennyiben a fentebb felsorolt igényei maradéktalanul kielégítésre kerültek, és a rendszeres gondozás sem maradt el. A málna mindezek alapján inkább a tapasztaltabb, vagy a kihívásokat kedvelő hobbikertészeknek ajánlható, a nehézségeket azonban bizonyára feledtetni fogja a saját termesztésű málna fantasztikus íze!

Akit egy kicsit megrémisztett a málna többféle, bonyolultnak tűnő környezeti igénye, az nyugodtan válassza a dézsás málnanevelést! Ennek hatalmas előnye, hogy a talaj összetétele könnyedén beállítható, a növény szükség esetén áthelyezhető úgy, hogy ideális helyen legyen, és a betegségek, kártevők megjelenésének esélye is csökken ilyen módon! A dézsás málna akár balkonokon, teraszokon is tartható, de dézsájával együtt a kert bármely pontjára kitelepíthető!

Tudta-e? Nem igazán közismert tény, hogy a málnának nem csupán a termése, de a levele is hasznos, illetve hasznosítható! A szárított levelekből forrázással kitűnő tea készíthető, ami még ízletesebb lesz, ha szamóca és szederleveleket is keverünk hozzá!

Képek: innen, innen, és innen.

Van egy kis listám ez elmúlt egy-két évből, na persze semmi nagyon komoly, nem "olyan" lista, csak egy egyszerű megfigyelés. Mikor láttam a televízióban, hogy valahol egy cég, állami vállalat/szervezet, lelkes politikus, közszerepelni vágyó közszereplő, vagy egy celeb fát ültet, abból a célból, hogy azt jól körbefotózza, levideózza és feltegye a facebookra, beerőszakolja az esti híradóba, hogy elmondhassa, hogy ültetett egy fát, és beleringassa magát abba, hogy most aztán tett valami nagy dolgot a környezetért, nos ha ilyet láttam, akkor azt feljegyeztem. Egy időben még azt is megtettem, hogy az ilyen tévés látványültetéseket pár hét múlva megnéztem, és konstatáltam, hogy mi lett belőle (általában nem sok jó), olykor még fotóztam is, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ezeket a képeket majd feddő jelleggel közzétegyem, de rájöttem, hogy ez nem lenne célravezető dolog, főképpen azért, mert a faültetések jelentős része mögött azért mégiscsak a jóindulat buzog, az pedig nem szép dolog, ha valaki jószándékú akciójából rosszalló példálózást kerekítek. A téma azonban mindig aktuális, ezért érdemes pár szót ejteni róla.

Ez egy szép kis fiatal utcai fasor, ilyet nálunk keveset látni, kevés csemete éri meg ugyanis a tinédzser kort

A sok lelkes faültető híresség, szervezet, és párt közül egyre többen (hála az égnek) jutnak arra a következtetésre, hogy most már aztán megmutatják a világnak: a fa érték, a környezet védelme fontos, és fát ültetni az lényegében befektetés a jövőbe. Eddig hibátlan az üzenet! Pár napos rászervezéssel, látványos pár órás program kerekíthető a történetből. Elültetik a fát, az ültető megosztja a képeket a facebookon, jönnek a szívecskék, like-ok, kaphatnak egy percet a hírekben, mindenki boldog. Elhangzik pár mondat, köztük ígéret arra, hogy a fácskát majd öntözik lelkesen. Aztán mi lesz a médiafigyelem elmúlása után? Gyakran elhanyagolt, kipusztult facsemeték, melyeket nem védtek meg sem a melegtől, sem a szárazságtól, sem például a damilos fűkaszáktól. Nem öntözték őket, nem gyomtalanítottak körülöttük, vagy éppen ezt megelőzendő, jól körbebetonozták őket, hogy ne jelentsen problémát földjük ápolása. Az eredmény borítékolható, lassan cseperedő, a fejlődésben megálló, a legyengültségtől betegségek, kártevők áldozatává váló fa, mely sem esztétikailag, se a légszennyezés enyhítőjeként nem tud helyt állni. Hogy enyhítsem a politikusokra és celebekre a posztban eddig nehezedő nyomást, meg kell említeni, hogy gyakran a városi lakóközösségek tagjai ugyanezeket a köröket futják meg, lelkesedésből fát ültetnek, örülnek neki, aztán pár hét múlva bosszankodnak, hogy a drága pénzen vásárolt fa kipusztult.

Ez egy demonstrációs faültetés egyik facsemetéje, ami nem sokkal a telepítés után láthatóan teljesen magára maradt. Hiába a jó szándék, ha végül az enyészeté lesz a növény... 

Mi következik mindebből: 

Elültetni egy fát nem nagy kihívás, bárki képes rá, aki tud ásni. A nagy dobás, az igazi munka az az öntözés, a fenntartás megoldása. Jusson eszünkbe a húsvéti nyuszi, az ember hazaviszi, pár napig körülötte forog a világ, aztán a legtöbben megunják, és visszaviszik, leadják az állatkertben, vagy elajándékozzák (rosszabb esetben szabad engedik egy erdőszélen), azonban egy fától nem lehet ilyen egyszerű módon megszabadulni. Ezért a jövőben akkor javaslom valakinek/bárkinek fa ültetését közterületre, ha megoldja annak az öntözését (és ápolását) is. Ez nyilvánvalóan nem egyszerű feladat, az ültető adott esetben nem is abban a kerületben, akár nem is abban a városban lakik, tehát közösséget kell szervezni, segítőket kell találni, akik egy hét, egy hónap múlva is lejárnak a fához öntözni, megnézni az állapotát. Tehát fát ültetni trendi dolog, valódi üzenet azonban csak akkor lesz belőle, ha fáradságos és komoly munkával életben tartjuk a fát, ez elsősorban az öntözést jelenti. 

Ez egy látványos, és a fa szempontjából nagyon hasznos megoldás, sokkal szebb, mintha körbeöntötték volna betonnal.

Eddig főleg az öntözésről esett szó, de persze a városi fáknak egyéb kockázatokkal is szembe kell nézniük, tehát aki városi fát ültet, és felelősen gondoz, az a következő körülményekkel, és az azok okozta károk enyhítésével is számoljon: 

- a kutyák vizelete

- parkoló autók által felsértett háncs 

- a vezetékek a földben: lényegében 20 - 30 év alatt minden fa gyökérzetét legalább egyszer, de inkább többször elvágja valamelyik közműszolgáltató

- a légvezetékek miatt teljesen szakmaiatlan módon megnyesett lombkorona 

- körbebetonozás: így még ha esik is az eső, az nem jut el a gyökérzetükig 

- pusztító forróság, mely a körbebetonozott felületekről árad

**************************************

A problémafelvetések mellett következzen követhető tanácsok is! Mit lehet tenni azért, hogy a városi fák, például az én (társas)házam előtti fa megmaradjon?

- ültetés előtt számolni kell a fa majdani méreteivel, kalkulálva a légvezetékekkel, az alsó emeleti ablakokkal

- ne kerüljön a fa túl közel a járdaszegélyhez, hogy a parkoló autók lökhárítója ne érhesse el 

- törekedni kell arra, hogy a fa törzse körül legyen legalább egy egy-másfél méteres átmérőjű kör, vagy egy egy négyzetméteres négyzet alapú betonozatlan terület 

- óvni és védeni kell a lombkoronáját, törzsét, gyökérzetét, elsősorban a szakmaiatlan vagy vandál rongálásoktól (ha például gyepes területen van a facsemete, törzsét a földhöz közeli egy-két arasznyi magasságban műagyak hálóval, ráccsal védjük a szegélyvágó gépek damiljától)

- főképpen a nyári forróságban és elsősorban a fiatalabb példányokat napi szinten(!) öntözni szükséges, legalább 1 - 2 vödör vízzel 

- a fiatal csemeték törzsét az első években telente takarással kell védeni a fagykároktól

- ha esik az eső akkor érdemes megfigyelni, hogy a körbe betonozott területen mennyi folyt valóban oda a fa tövéhez, ha ez kevés, az eső ellenére is öntözni kell

Képek: innen, innen, valamint a szerző fotói.

Júniusban már rendszerint dübörög a nyár, vagyis hát éppen a mostani hétvégén nem, de ne gondoljuk azt, hogy a lehűlés tartós lesz, egész biztosan hamarosan újra ránk tör a hőség, akkor pedig újra érvényes lesz a nyári fűnyírásról való értekezés. A gyepgondozás az a feladat, ami minden kertben biztosan aktuális, hiszen ha valaki nem is fordít sok gondot a változatos kerti vegetáció létrehozására, füve azért az esetek többségében van. Ha pedig alaposan gondozott, gazdag növényzettel ellátott kertet ápol valaki, akkor meg azért fontos a pázsit, mert ez adja meg azt a lényeges zöld alapot, ami nélkül hiába szép a többi növény, az összhatás nem lesz tökéletes. További érvelés helyett lássuk is, hogy nyáron mit kell tenni a gyeppel!

A pázsit júniusra – ha a tavaszi renoválás nem maradt el – már teljes pompájában tündököl, ezért nem szabad hagyni, hogy állapota romoljon! A szakszerű fűnyírás során alkalmazzunk 4-6 centiméteres vágásmagasságot, kánikulai időszakban ne vágjuk katonásan rövidre a szálakat, mert úgy nehezebben vészelik át a meleget. Rossz beidegződés, hogy melegben vágjuk minél rövidebbre a szálakat, ezzel azonban megfosztjuk a fűszálak töveit a saját hajtásaik nyújtotta jótékony árnyéktól. A fűnyírás gyakorisága a növekedési ütemtől függ, próbáljuk úgy beállítani az alkalmakat, hogy mindig csak a szálak legfeljebb felső egyharmadát kelljen lenyesni. Általánosságban elmondható, hogy a heti egy nyírás elegendő szokott lenni. Lényeges körülmény, hogy a gép kései élesek legyenek, a tompa vágóeszköz tépi, „harapja” a fűszálakat, amik a csúcsoknál bebarnulhatnak, megsárgulhatnak, esztétikai értéküket veszthetik. Szintén rossz beidegződés, hogy a nyesedéket a gyepen hagyva jót teszünk a pázsitnak. Egy-két napig hasznos lehet a takarás a fűszálaknak, de ha tovább ott marad a vágás maradéka, akkor már kárt okozhat, például elősegítheti a gombás megbetegedések megjelenését, vagy a kártevők elszaporodását!

Érdemes megemlíteni egy modernnek gondolt, de valójában már a '90-es évek vége óta létező eszközt, a robotfűnyírót. Az ilyen gép hatalmas előnye, hogy önjáró készülékként naponta vagy pár naponta megy néhány kört a kertben, és levágja a füvet helyettünk, jelentős munkát, időt, macerát spórolva meg. A robotfűnyírók jellegzetessége, hogy mindig csak a szálak felső 1-2-3 milliméterét vágják le, így olyan minimális nyesedéket hagynak maguk után, amit nem is kell kezelni, sőt, remek tápanyagként szolgálnak a pázsitnak. Hátrányuk, hogy annyira azért nem okosak, hogy például félretolják a kertben hagyott tárgyakat (bútort, játékokat, szerszámokat) ezeket csak kikerülni tudják, valamint a szegélyekkel sem boldogulnak. Minden ilyen gép a talajon (vagy annak szintje alatt) elhelyezett vezetőszárak (kábelek) segítségével "tájékozódik" vagyis elég egyszerűen be lehet állítani számukra kijelölt területet. A professzionálisabb verziók okostelefonnal is együttműködnek, így akár az ország másik feléből is utasíthatjuk azokat, hogy például a nyaralóban kezdjék el a munkát, mert néhány nap múlva érkezünk. A fejlett technológiának ára van, az egyszerűbb modellek is hatszámjegyű összegbe kerülnek, az igazán okos fűnyíró robotok pedig akár sok százezer forintba is fájhatnak.

Így néz ki és így működik egy robotfűnyíró!

Ha már nyírás a téma, a gyep mellett a gyakran alkalmazott sövényeket is meg kell említeni. A sövények formázó metszése is most aktuális, ezek a növények a tavasz végén, a nyár elején vannak növekedési ütemük csúcsán, most kell tehát visszavágni őket, hogy tömöttek, rendezett alakúak legyenek. A művelethez hosszú pengéjű sövényvágó kézi ollót, vagy sövényvágó gépet használjunk, a kisméretű metszőollókkal idegtépően hosszú lenne a munka. A sövényeket a legtöbben egyszerű geometriai alakzatokra nyírják, ilyenkor pedig sokat segít az egyenes vonalak megtartásában, ha nyírás előtt pár földbe szúrt vékony rúd és néhány méter zsineg segítségével szintezőt, sorvezetőt alakítunk ki! Néhányan dekoratívnak tartják, ha a sövényt alulról felfelé szélesedő alakzatban vágják meg, azonban ez a sövény felkopaszodását okozhatja, tehát tanácsos megtartani az oldalsó részeken a függőleges síkot. Aki szereti a madarakat a sövénynyírás előtt feltétlen nézze át a bokrokat madárfészkek, fiókák után kutatva. Ha találnak tojást, vagy még fészeklakó kismadarakat, halasszák el egy-két héttel a vágást, hogy a kis szárnyasok biztonságban kirepülhessenek!

Képek: innen, innen és innen.

A nyár az általános vélekedés szerint a legszerethetőbb évszak, nem csupán a kellemes (bár ez relatív) meleg miatt, hanem a jó idővel együtt járó pazar vegetáció okán is, magyarán ebben az évszakban mutatja a legszebb arcát sokféle növény. A nyári kertstílusok közül az egyik legnépszerűbb a mediterrán kertkialakítás, ami a jellemzően jó emlékű, déli országokban abszolvált nyaralásokat idézi, és hát ki ne akarna egy kis görögös, olaszos érzést csempészni otthonra?

A mediterrán kertstílus az egyik legkönnyebben kialakítható kerti irányzat, kell hozzá pár színesre mázolt vaskos fabútor, egy nagy agyagedény, pár szikla vagy a merészebbeknek a lomis piacról vadászott törött kőszobrocska, kék kockás abrosz a terasz asztalára, pár kagyló és csigaház az ágyásokba rakosgatva, és persze a fő elem, a mediterrán növények csoportja. Szerencsére a mediterrán klíma részben átfedésben van a hazai időjárási viszonyokkal, ami azt jelenti, hogy az év nagyjából felében kis túlzással bármilyen déli dísz-, és haszonnövény tartható a kertben, nagy részük viszont a hideg hetekben, hónapokban teleltetésre szorul (de azért vannak egész jó fagyállósággal rendelkező fajok is). Ez azt jelenti, hogy a mediterrán növények tartása nem túl nagy macera, aki pedig nem kívánja teleltetni nem túl drága déli növényeit, az egyszerűen ősszel szanálhatja őket (vagy ráhagyhatja ezt a munkát a télre), és jövő tavasszal új kertfantáziákba vághat bele. Na de a hosszúra nyúlt bevezető után lássuk mik is azok a mediterrán növények, melyekkel a lefesteni próbált hangulat könnyedén előállítható! 

A nagyobb méretű zöldek közül bátran ajánlható a fenti célra többek között az oszlopos formájú, sudár termetű ciprus, a fagyal fényes levelű, roppant dekoratív változata, vagy a jellegzetesen déli hangulatot hordozó magnólia. A bájos, rózsaszín virágzatú selyemakác a kertbe ültethető, a fagyérzékeny, ezért dézsában nevelhető szagópálma pedig a terasz látványos dekorációja lehet, ám neki télre védett, beltéri helyet szükséges biztosítani. A kenderpálma tipikusan a tengerpartot idézi, ráadásul védett, nem fagyzugos területeken át is tud telelni, ezért nem csak dézsában tartható.

A cserjefélék között is találni számos olyan fajt, melyekkel a napsütéses délies hangulat biztosítható. A már említett fagyal sövényként biztosíthat üde, zöld hátteret, és hasonló funkciót tölthet be a puszpáng is, valamint a babér is ide sorolható, de tulajdonképpen bármely alakra nyírható, lombjával díszítő, dús sövény növény megfelelő. A cserjék közül is választhatunk vidám, nyári hangulatú, virágos fajokat, mint például a selyemkórót, a fűszerillatú kassziát, vagy az ibolyafát.

A mediterrán hatású dísznövények között külön említésre méltóak a futónövények, melyek egy csapásra háromdimenzióssá változtatják a kertet, hiszen nagy kiterjedésű, magas, függőleges falfelületek dekorálására is felhasználhatóak, de természetesen szintén remek ötlet élénk virágú futókkal benépesíteni a kerítést, vagy a különféle pergolákat. Az élénk színekben pompázó murvafürt, a több színváltozatban elérhető, különösen látványos lilaakác, az andalító illatú jázmin, az ibolyakék virágzatú kúszó encián, vagy a tölcséres virágzatú trombitafolyondár mind kiváló választások! Ügyelni kell azonban arra, hogy egyes futónövények hajlamosak az erőteljes terjedésre, így metszéssel kell őket kordában tartani.

A virágok közül az élénk árnyalatú, nyáron díszlő fajok valóak egy mediterrán kertbe, mint például a kefevirág, a sétányrózsa, az angyaltrombita, vagy az ólomvirág. Nem szabad természetesen megfeledkezni a klasszikus, közismert mediterrán növényekről sem, nem hiányozhat a leander, a különböző citrusfélék, de a mediterrán fűszernövények is részei lehetnek az ilyen kertkialakításnak, úgyhogy bátran telepítsünk (akár csupán dekorációs céllal) levendulát, babért, rozmaringot, bazsalikomot, oregánót, vagy citromfüvet! A fűszereket nyugodtan vegyíthetjük az ágyásokban a virágos dísznövényekkel, így a látvány még természetesebb és zabolátlanabb lesz!

A valamilyen irányzatot, hangulatot követő kertkialakítás során azonban mindig tartsunk mértékletességet, nem jó ötlet válogatás nélkül telezsúfolni a kertet mediterrán növényekkel, mert annak inkább kaotikus hatása lesz. Teremtsük meg az üde hátteret cserjékkel és futónövényekkel, szoliternövényként megteszi egy-két tő terjedelmesebb dísznövény, a balkont pedig élénk színű cserepesekkel népesítsük be. Ügyeljünk a színharmóniákra, a túlságosan tarka, rikító látvány elveszti délies jellegét. Ügyesen válogatott dekorációs elemekkel (díszkövek, kagylóhéjak, szobortorzó, méretes agyagedények, ésatöbbi) a hatás nagyban fokozható!

Képek: innen, innen, és innen.

Gyanítom, hogy a kezdődő nyári uborkaszezon egyik sztárhíre lesz a megadóztatni kívánt esővíz, mely a történelemleckékből derengő füstadóhoz hasonlóan egyszerre megmosolyogtató és felháborító a többség számára. Az esővíz adó - persze a megfogalmazás nem kicsit hatásvadász - egy kiskunhalasi szabályozás, melyet ugyan már el is fogadott a képviselő testület, de csak majd októbertől lép hatályba a rendelet. Miről is van szó, hogy lehet pénzt kérni az esővízért, mi ez a bolondéria?

Természetesen a helyzet nem egyszerű megítélésű, vannak érvek mellette és ellene is. Röviden és velősen, a kiskunhalasi szabályozás azt tűzte ki célul, hogy az esővizet a lakosok kerten belül fogják fel és hasznosítsák, ne pedig az utcára vezessék ki, utóbbi gyakorlat ugyanis azt eredményezte egyes városrészekben, hogy az esővizet elvezetni hivatott csatornarendszer túltelített lett, a nagy esőzések vize pedig az utcán hömpölygött, ami jelentős kényelmetlenséggel járt, ráadásul nem lehet berendezkedni arra tartósan, hogy minden nagyobb esőben szügyig érő vízben kelljen közlekedni. De vajon miért áll meg a víz? A baon.hu és az index cikke szerint az úgynevezett szikkasztó árkok betemetésre és lebetonozásra kerültek, így az esővíz nem tud szétterülni, a talajba beszivárogni és elpárologni, ráadásul - és ez igazán gyomorforgató lehet - ilyenkor előfordul, hogy a szennyvízcsatorna tartalma is visszajut a felszínre, magyarul a fekáliás vízben kell gázolni a közlekedőknek. Érdekes kérdés, hogy az árkokat ki és miért temette be, betonozta le, ha tippelni kéne, akkor esetleg a helyben lakók voltak, hogy ilyen módon plusz használható utcafronti területet, netán parkolóhelyet nyerjenek, ami persze érthető törekvés.

Az önkormányzat azonban láthatóan megelégelte, hogy nagyobb esőzések után kaotikus helyzet alakul ki, és az általában leghatásosabb eszközzel, a pénzbírsággal, vagyis szelídebb nevén adóval próbálja rávenni arra a lakosokat, hogy a lezúduló esőt ne az utcára vezessék ki, hanem kerten belül gyűjtsék és hasznosítsák. De hogy lehet ezt megtenni? Viszonylag egyszerűen, például esővíz gyűjtő hordók kihelyezésével, vagy csak egyszerűen az esővíz kertbe terelésével, ami egyébiránt valóban jót tesz a víz természetes körforgásának, ráadásul a kerti növények is meghálálják a bő öntözést, legalábbis az esetek többségében. A kiskunhalasi önkormányzat rendelete szerint, aki a közműhálózatot terheli az esővizével (ezalatt nyilván a tető által felfogott és az ereszcsatorna által elvezetett vízre kell gondolni) az bizonyos -csekélyebb összegű - díjjal kell, hogy kompenzálja a csatornahálózat terhelését. Aki bizonyíthatóan bent használja fel a vizet, például hordókba gyűjti, vagy a kertjébe vezeti az ereszcsatornát, annak egy kikalkulált összeget levonnának az adójából. Említésre méltó, hogy a rendelet szerint, aki olyan apró kerttel rendelkezik, amelyben a gyűjtés nem megoldható, az mentesül a fizetés alól. Aki viszont az utcára eregeti az esővizét, az "a közösségi együttélés szabályainak megsértéséért" fog fizetni.

Adja magát a kérdés, hogy mennyire jogos az ilyen adó? Egyfelől ha a lakók valóban közreműködtek abban, hogy a szikkasztó árkok betemetésével plusz területhez jussanak, és emiatt válik túlterheltté a csatornarendszer nagy esőzéskor, akkor valóban van valamiféle ráció abban, hogy a kvázi pénzbüntetéssel arra szorítsák őket, hogy az esővizüket kerten belül próbálják meg kezelni. Másfelől igencsak nonszensz gondolatnak hathat, hogy az égből eredő áldás után - melyre az egyszeri halandónak ugye nem sok ráhatása van - még fizetni is kelljen. Én magam nem vállalkoznék arra, hogy eldöntsem a kérdést, de érdekel az Önök véleménye, szavazzanak, vagy érveljenek kommentben!

Az érdeklődők az esővíz gyűjtési lehetőségeiről EBBEN a régebbi bejegyzésemben olvasgathatnak!

Dr. Buzás Kálmánnal, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének címzetes egyetemi tanárával beszélgettem csapadékvíz gazdálkodásról, csapadékvíz elvezetésről és még sok másról ebben a témában, hallgassanak bele a rádióinterjúba!

Képek: innen, innen, és innen. 

A rovarokkal kapcsolatban jellemzően nem a pozitív gondolatok az elsők, előbb jut eszünkbe egy pók, egy hangya, vagy egy rossz emlékű darázs, mintsem valami kellemes és szép rovarféleség. Pedig a rovartársadalomnak is van hercegnője, aki természetesen nem más, mint a pillangó, és hát a pillangókat mindenki szereti. Ha pedig szeretjük őket, akkor szeretnénk ha gyakran láthatnánk is őket, ennek érdekében pedig tudunk tenni, hiszen a pillangók közeli kapcsolatot ápolnak a növényekkel, ergo bizonyos növényekkel üzembiztosan tudjuk őket kézközelbe csalogatni. Na de melyek ezek a növények?

A pillangók elbűvöléséhez nem szükséges összetett tudomány, amik csábítják őket, azok az élénk színek, az erős illatok és a nektárdús virágok. Így ha röpködő rovarokat szeretnénk a kertbe, olyan növényeket telepítsünk, melyek megfelelnek a felsorolt kritériumoknak: természetesen illatos, színes virágból kis túlzással annyi akad, mint égen a csillag, ezért én most három olyat ajánlok, ami nem csupán pillangókat vonzó, de önmagában is izgalmas, szemrevaló virág!  

Az első legyen a mindenki által ismert és kedvelt napraforgó (Helianthus annuus), mely nagy termetével, hatalmas virágtányérjával és vidám, napsárga színével lepke nélkül is kiváló dísz, ráadásul vidékies, természetes bájt kölcsönöz a kertnek, de remek kontraszt lehet akár modern kialakítású birtokon is. A napraforgót termete miatt házfal vagy kerítés mellé érdemes ültetni, ügyelve arra, hogy elegendő napfényt kapjon, nem mellesleg jó játék figyelni, ahogy a virágok követik a Napot. Már pár példány is elegendő ahhoz, hogy nyár végén betakarítsuk a saját szotyitermésünket, és természetesen a rovarok sem maradnak el mellőle. Helyszűkében választhatjuk a díszváltozatot, mely mindössze fél méter magasra nő meg.

Kissé kényeskedő szépség a lepkék következő kedvence, a vaníliavirág (Heliotropium arborescens). Liláskék, fehéres virágai az emberi szemnek is tetszetősek, átható vaníliaillata pedig átjárja a kertet, mely a pillangóknak is rögtön fel fog tűnni. A napos, szélvédett helyeket kedveli, de az erős tűző naptól védeni érdemes, és a heves esőktől is óvni kell, mert apró sziromleveleit lehullathatja egy kiadósabb zápor után. Balkonon, ládában is nevelhető, virágait pedig éppen mostanában, és később, ősszel is hozza. Kitartó hobbikertészek pár év alatt terebélyes fácskává is nevelhetik.

Illatban verhetetlen a királyliliom (Lilium regale), olyannyira, hogy érzékenyebbeknél nagy dózisban fejfájást, kellemetlenséget is okozhat, ezért először csak keveset telepítsünk belőlük a biztonság kedvéért. A király-, vagy más nevén tűzliliom tényleg uralkodik a kert virágai fölött, méltóságteljes alakja, és óriási virágai meghatározzák a birtok képét. Változatos színekben kapható, ültetéskor pedig gondoskodjunk számára tápanyagban dús közegről. Virágai a nyár derekán nyílnak, szaporítani ősz elején, tőosztással lehet. A pillangók egyszerűen bolondulnak érte, és kevés szebb látvány akadhat a kertben, mint egy csapat színes szárnyas, ahogy a liliom virágai körül lebegnek. Az sem utolsó szempont, hogy a királyliliom vágott virágként roppant mutatós (és boltban drága), így ültetésével egyben könnyen hozzáférhető, szép ajándékot tarthatunk kézközelben.

Ahogy említettem a lepkemágnes virágok sora hosszú, próbálkozhatunk a felsoroltakon kívül többek közt nebáncsvirággal, petúniával, szegfűvel, őszirózsákkal, nárcisszal, zsályával, nyári orgonával, és különféle gyümölcsfákkal. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy ezek a növények nem csupán a pillangókat fogják vonzani, hanem sok egyéb rovart is a kertbe invitálnak, így például méheket és más repkedő, zizegő apróságokat. Cserébe viszont birtokunk színes-szagos, döngicséléstől hangos, és életteli lesz!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen