Megyeri Szabolcs kertész blogja

A pünkösdi rózsa az egyik legszebb kerti virágunk, mely nemcsak őshonos hazánkban, de nevével és egy kis népi hagyománnyal is kapcsolódik pünkösd ünnepéhez: vidéken a lányos házak ablakára tették szirmait, ezzel köszöntve őket és a tavaszt. Egy másik hiedelem szerint aki este a fürdővízébe pünkösdi rózsa szirmokat tesz, az reggelre megszépül.

Nevét Páion görög orvosról kapta, aki a hagyományok szerint az alvilág sötétségének istenét, Plútót e növény gyökerének kivonatával gyógyította meg. Már i.e. 2000-ben Kínában is használták sárgaság, vese- és hólyaghurut és reuma ellen a gyökeréből készült kivonatot.

 A rózsafajtákhoz igazából semmi köze, azokra csak színeivel és illatával hasonlít.

Ha egy színpompás utcafronti előkerttel szeretnénk büszkélkedni, akkor érdemes egynyári virágokat ültetnünk bele.

Legjobb esetben nyár elején kerülnek a földbe a virágok, ha pedig az előző szezonból az ágyásban maradt valamilyen elvirágzott növény, azt kicserélhetjük az újakra. Az egynyári ágyásunkkal év közben háromszor-négyszer kell foglalkoznunk: öntözni, műtrágyázni, gyomlálni. A virágok elrendezésében inkább az ízlésbeli, mintsem a szakmai kérdések a döntőek.

Kertünk, illetve növényeink élettere a kerítésünkön kívül is folytatódik. Utcafrontunkra bármikor, szinte bármilyen növényt ültethetünk, legyen szó virágokról, zöldségekről, gyümölcsfáról.

Nyugodtan díszíthetjük a kerítésünkön kívül elterülő kertet páfránnyal, százszorszéppel, árvácskával anélkül, hogy nagyon féltenünk kéne őket. Ezek a növények elég elterjedtek hazánkban így nem kell attól tartanunk, hogy kilopják őket az utcafronti ágyásunkból.

A haszonnövények, például hagyma, saláta többnyire a ház mögötti kertben szoktak helyet kapni. A jó hír az, hogy ha most ezek közül ültetnénk ki az utcafrontunkra néhányat, akkor nem lennénk egyedül.

Ha azt szeretnénk, hogy énekesmadarak népesítsék be kertünket, akkor azért biztosítanunk kell számukra néhány dolgot.

Mint ahogy az emberek, a madarak is a biztonságot és az eleséget akarják maguk számára biztosnak tudni. Az élőhelyet mi magunk teremthetjük meg számukra, néhány jól elhelyezett sommal, babérral és ezek különböző felhasználásával. Kertünkben egy sarkot biztosan háborítatlanul kell hagynunk, hogy a madarak befészkeljenek és biztonságban érezhessék magukat.
A vizet nekünk kell a kertben elhelyezni egy madáritatóban és rendszeresen frissíteni azt. A táplálékuk pedig a különböző kisebb nagyobb rovarok illetve bogarak lehetnek, amiket a kertben hagyott komposzttal tudunk előcsalogatni.

Az erkélyre helyezett virágok azok, amelyeket először láthatunk, ha kinézünk a balkonra. A nyári hónapok kezdetén különösen szépen tudnak festeni a petúniák, muskátlik, verbénák. Mindegy, hogy milyen elrendezéssel ültetjük őket, meghálálják a gondoskodást. Ezek a virágok többnyire kedvelik a napfényt, de nem árt csínján bánni az elhelyezéssel: a tűző napon könnyen megéghetnek a leveleik. Az egynyári virágokat, tetszésünk szerint ültethetjük egymás mellé, vagy egymástól külön. Egy biztos: ha dolgozunk velük, nyesegetjük őket, öntözzük, odafigyelünk rájuk, merő színpompává tudják változtatni a teraszunkat, erkélyünket, kertünket vagy akár a lakást is.

A harmadik részben egy másik nagy kedvenc jön: a levendula. 

A levendula /Lavandula angustifolia/ természetes élőhelyén félgömb alakú bokorban nő. Levelei keskenyek, hosszúkásak, fonákjuk molyhosan szőrös. Ibolyakék, jellegzetes illatú, álfüzérben álló virágait júliustól szeptemberig hozza.

A levendula a Földközi-tenger mellől származó évelő félcserje. A rómaiak hozták be Európába, mint a szépségápolás alapvető kellékét. Virága kellemes, üde illatú, amelyből szappant készítettek valamint a szárított virágot a padlóra szórva illatosították a szobát.  Manapság is főleg a virágát használjuk fel. Egyiptomban és Perzsiában kezdték először tudatosan termeszteni. Magyarországon Bittera Gyula  kezdte meg a levendula termesztését 1924-ben, egy Franciaországból származó alfajjal.