Megyeri Szabolcs kertész blogja

A növények szeretetét, a környezetünk iránti felelősségteljes gondolkodást nem lehet elég korán megtanítani a legkisebbeknek, de azért törekedni lehet, és kell is rá. Ezért figyelemre méltó a következő nagykanizsai kezdeményezés. 

A Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület (NCKE) nem csupán egy városzöldítő csoportosulás, céljuk Dél-Zalai civil szektor működésének koordinálása az önkormányzati és a vállalkozói szféra bevonásával. Külön munkacsoportjuk foglalkozik az urbanisztikai és környezetvédelmi kérdésekkel, az ő szervezésükben került sor a legutóbbi nagykanizsai zöld akcióra. A héten lezajlott megmozduláson szorgos kezek a helyi Kossuth óvoda udvarán ültettek virágos cserjéket és lombos fákat, ez már magában is legalább követendő példa, azonban jelen esetben a növények ültetésében az ovisok is segítettek, ami rendkívül hasznos a környezettudatos nevelés szempontjából.

A képek tanúsága (és a beszámolók) szerint a kicsik roppantul élvezték a dolgot, ami nem meglepő, minden gyerek szeret lapátolni, ásni, kúszni-mászni, és ha mindennek még értelmes célja is van, akkor bizony mindenki jól jár, kicsik, nagyok és az elültetett növények egyaránt. Az akció hosszú távú hatásai is áldásosak, hiszen a telepített bokrok és fák öntözése, gondozása a jövőben is leköti majd az ovisokat, megtanítva őket arra, hogy a gondoskodásnak, az odafigyelésnek eredménye van. 

Hasonló civil összefogásra nagy szükség lenne országszerte, rengeteg olyan iskola, óvoda, utca van, melyek szürkék, kopottasak, unalmasak, ám néhány fa, pár négyzetméter virágágyás, vagy zöld felület szebbé, élhetőbbé tenné őket. A Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület  nem egyszeri akcióban gondolkodik, hasonló eseményeket terveznek a város több óvodájában, iskolájában tető alá hozni, sőt a helyi kórház udvarának megszépítése is a terveik között szerepel.

Budapesten hasonló célkitűzésekkel munkálkodik az elsősorban az utcafrontokra koncentráló Virágzó Zugló Program, most már a nagykanizsai civilekről is tudunk, de az lenne a jó, ha egyre több városból érkeznének hírek hasonló megmozdulásokról.   

Amennyiben az Ön környezetében is létezik hasonló program, vagy tud követendő külföldi példáról, kérem írja meg nekem, és a blogban beszámolok róla!

Képek: innen, és innen.

A nagyvárosi létnek rengeteg előnye van, de hátránya is akad bőven. Hiába van minden sarkon egy pláza, éjjel-nappali üzlet vagy gyorsétterem, a sűrűn lakott részek általában nélkülözik a megfelelő mennyiségű zöldterületet, kevés a fa, a virág, a fű. Pedig utóbbiak legalább olyan fontosak - ha nem fontosabbak -, mint az, hogy késő este is vásárolhassunk egy hipermarketben, vagy hogy hajnalban is bekaphassunk egy hamburgert.  

Aki rendszeresen olvassa blogomat, vagy ismer engem, annak nem meglepetés hogy személyes ügyemnek tartom a kérdést, próbálok minél többet tenni azért, hogy a lélektelen urbánus környezet zöldebbé, tarkábbá váljon. Ezért buzdítok mindenki mást is arra, hogy ültessen portája elé fát, virágot, gondozza az utcafronti növényzetet, így lehelve – szó szerint – életet a tégla és beton egyhangú rengetegébe. 

Meseszerű megoldás

A témáról nem lehet eleget beszélni, ezért úgy döntöttem, hogy blogomon új sorozatot indítok, melyben kifejezetten a városi növénytelepítéssel, az utcafrontok szépítésével fogok foglalkozni. Igyekszem használható ötleteket, érdekes tippeket adni, működő példákat bemutatni itthonról és külföldről is, melyek aztán minden magyaroszági város hasznára válhatnak.

Minden összetett kérdés tárgyalását az elején praktikus kezdeni, így bevezetőként a városi zöldterületek történetéről, fejlődéséről és szükségességéről szólnék. A sűrűn lakott települések növényzettel való élhetőbbé tétele, díszítése nem újkeletű dolog, már a Római Birodalom idején is felmerült ilyen igény, és megvalósításban sem volt hiány. A császárság korai szakaszában számos közkert épült, melyek jellemzően oszlopokkal körülvett területek voltak fákkal, bokrokkal, gyakran medencével kiegészítve. Az utcákon lugasok árnyékolták a járókelőket, a házak falaira pedig sok esetben kúszónövényeket futtattak a korabeliek.

 Elképzelt római kori látkép

A sötét (esetünkben inkább szürke) középkorban visszaszorultak az utcai zöld dekorációk, ebben az időszakban az elzárt, saját használatú kertek voltak divatosak, már persze azoknak, akik ezt megengedhették maguknak. Ezeket Hortus conclusus-nak, vagyis elzárt kerteknek nevezték, és csak az arra jogosultak léphettek be oda. A városi köznépnek maradtak a dísztelen, általában szennyes és gondozatlan utcák, a csupasz kőrengetegek. A reneszánsz idején beszélhetünk először valódi várostervezésről, melyben a zöldterületek is szerephez jutottak, de ezek az elképzelések sokszor megvalósíthatatlannak bizonyultak, így inkább csak elméleti jelentőségükről beszélhetünk. Később a barokk kor embere is inkább csak a kertépítészetben jeleskedett, elsősorban az uralkodói, nemesi birtokokra, kastélyparkokra fordítva hangsúlyt.

Az 1700-as évek derekán jelentkező ipari forradalom ugyan a városok hirtelen és nagymértékű növekedését hozta magával, de a felgyorsult termelés, az ipari robbanás éppen a kényelmi funkciókat szorította háttérbe, szinte kizárva azt, hogy a települések a területi fejlődéssel párhuzamosan szépüljenek, zöldüljenek.

                                            Lehangoló ipari városkép

A XIX.-XX. század fordulóján következett be az első komoly lépés a zöldellő városok felé, amiben oroszlánrésze volt az angol Ebenezer Howard vezette kertváros mozgalomnak. Howard elmélete szerint a város és a vidék egybeolvasztásával újfajta életteret lehet kialakítani, melyben a sűrűn lakott nagyváros előnyei egyesülnek a zöldterületek áldásos hatásaival. Munkája nagyrészt elméleti síkon megrekedt, de ő volt az egyik első zöldfelületi szakember, aki hangot adott a városi ember zöldterület iránti igényének.

                                             Ebenezer Garden City-je

Európa más országaiban is felmerültek hasonló törekvések az 1900-as évek elején. Németországban például Robert Milke tájépítész foglalta pontokba a Landesver-schönerung (tájszépítés) törekvéseit, többek közt parkok, közterek létrehozását, az utcák szépítését szorgalmazta, valamint a városok körüli erdő-mező övezetek létrehozását ajánlotta.

Magyarországon Lechner Lajos munkássága volt kiemelkedő ebben az időszakban, ő tervezte az Andrássy utat, és az ő tervei alapján építették újjá Szeged városát az 1879-es nagy árvíz után. Érdekesség, hogy magyarhonban egyetlen városrész épült Ebenezer Howard elméletét követve, ez a Wekerle-telep. Ide a múlt század elején döntően vidéki embereket telepítettek a dinamikusan növekvő főváros munkásigényének kielégítésére, és Fleischl Róbert építész javaslata alapján olyan környezetet teremtettek számukra, mely nem üt el a megszokott fás-kertes miliőtől, mégis városias, sűrűn lakható.

                                                    Az Andrássy út

A modern városépítészetre a legnagyobb hatást a francia Georges Eugène Haussmann tette, Párizs mai arculata elsősorban neki köszönhető. Hosszú évtizedek munkájával vezetése alatt Párizs szűk, nyomorúságos utcái eltűntek, helyettük szélesebb, nyitottabb, fákkal, növényzettel benépesített utak épültek, parkok, közkertek születtek. A Hausmann-féle városideál szerves része volt a park, mint közösségi terület, és az ő munkássága nyomán kezdték a városépítészeti iskolák tudatosan alkalmazni a zöldterületeket.

                                                       Mai párizsi utcakép

Látható tehát, hogy a XX. századig váratott magára az élhető, zöldterületekkel tarkított város eszménye. Mára bizonyított tény, hogy a zsúfolt településeken élőknek elemi szükségletük, hogy a természettel, növényekkel, fákkal kapcsolatban legyenek. Az urbánus flóra megléte kiemelkedően jó hatással van az emberek lelkiállapotára, a város levegőjére, a mindennapi létünkre. A kérdés már csak az, mit teszünk azért, hogy környezetünket zöldebbé, barátságosabbá, élhetőbbé tegyük.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Kerti trendek és zöld életmód minden mennyiségben a Gardenexpón! A részletes programról itt lehet tájékozódni, az alábbiakban pedig újabb kedvcsináló összeállítás olvasható. 

Környezetünk sokkal jobban hat mindennapi hangulatunkra, mint gondolnánk. Zöld nappalik, esztétikus teraszok, klimatizáló hatású télikertek és szabadidős terek létrehozásával óriási változást érhetünk el hangulatunkban, energizáltságunkban, ami hosszútávon egész életminőségünkre hatással van. Aki bele akar vágni a „terasz és kertterápiába” azt ötletek, praktikák és tanácsok várják hétvégén az ország legnagyobb kerti életmód kiállításán. 

Idilli terasz

Amerikai kutatók megállapították, hogy azoknak a kórházi betegeknek, akiknek ablakai zöldterületre néztek, kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükségük, és gyorsabban gyógyultak, szemben azokkal, akik csak betonépületekre láttak ki ágyukból. Számos egyéb kutatás is bizonyítja, hogy a növények, a közvetlen zöld környezet nem csak a levegő páratartalmát képes növelni, hanem közérzetünket is javítja, kellemesebbé teszi hangulatunkat, növeli a stresszel szembeni ellenálló képességünket. 

Sivárság ellen zöld fal!

Közvetlen környezetünk zöldítésén túl nagyon fontos közösségi tereink alakítása is. Rajtad is múljon! szlogennel indít a FŐKERT Nonprofit Zrt. közösségi tervezést ösztönző kampányt idén, amely először a hétvégi Gardenexpón mutatkozik be, és célja, hogy felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a városi terek az ő kikapcsolódásukat, rekreációjukat hivatottak szolgálni. A megfelelő, szerethető zöld közterületek kialakításához azonban az kell, hogy a tervezők megismerjék az elvárásokat, igényeket, és az így kialakított zöldterületet a lakosság is magáénak érezze, óvja azt. Ennek érdekében a kiállítás látogatói egy interaktív „tértervező-térzöldítő” játékot próbálhatnak ki a helyszínen, amellyel megtervezhetik a saját terüket.

Kert, bent!

„A helyszínen felépített 10 bemutató kert és a kert-trendezés téma kiállítóinak különlegességei csupán egy-egy szeletét jelentik a sok száz újdongának, ami látható lesz a rendezvényen. A legnagyobb hazai kerti életmód kiállításként elsősorban a teraszon, és kertben használatos eszközök, kiegészítők átfogó kínálatára koncentrálunk, legfőbb célként követve azt, hogy a zöld környezet pozitív hatásait tudatosítsuk minden látogatónkban.”  – fogalmazott Fülöp Judit, a Gardenexpo főszervezője, aki szerint a hazai kertkultúra jelentős változásokon ment át az utóbbi években, egyre inkább előtérbe állítva a kert kényelmi, kikapcsolódást nyújtó funkcióit.

Ráadásképpen pedig egy friss, ropogós videó a hétvégi programokról és a tavaszi növényápolásról: 

Már csak négyet kell aludni, és kezdetét veszi a legnagyobb magyarországi kertbarát és zöld kiállítás, a Gardenexpo! A hobbikertek szerelmesei, a növények, virágok és a kerti életmód rajongói biztosan számolják már a napokat, de aki csak egy kellemes hétvégi programot keres, az is meg fogja találni a számítását. A nézelődés és ötletgyűjtés mellett előadások, beszélgetések is várják a kilátogatókat, és elárulom, hogy én is színpadra lépek majd a rendezvény mindhárom napján.

Aki pedig még ezek után is habozik, annak álljon itt egy tavaly készült kedvcsináló összeállítás.

Ne feledjük tehát, találkozunk március 23-24-25.-én a Papp László Budapest Sportarénában!

Az orchideák gyönyörű és egzotikus növények, sokan szeretik és tartják is otthon őket, azonban gondozásuk az esetek többségében nem egyszerű feladat. Kedves olvasómnak, Brigittának az ajándékba kapott Cymbidiummal kapcsolatban merültek fel praktikus kérdései. A válaszadásban Antics Katalin növényorvos sietett segítségemre, amit ezúton is köszönök neki.

Kedves Szabolcs!

Kaptam egy csodálatos orchideát, illetve nevezném orchideabokornak, mivel 1,5 m magas. Cymbidium a fajtája. Szeretném a segítségedet kérni az ápolásához. Vannak orchideáim (lepkeorchidea), sokat olvastam róluk, így jó néhány dolgot tudok is, de nem tudom,hogy a cymbidiumot is úgy kell-e ápolni. Első kérdésem az lenne, hogy havonta hányszor "öntözzem" a cymbidiumot? Elég heti egyszer fürdetni? A következő kérdésem a tápozással kapcsolatos. Az orchideáimat 2 hetente szoktam tápozni, orchidea tápoldattal, de hallottam azt is, hogy májusig nem kell tápozni, illetve csak akkor kell tápozni, ha virágos. Te mit javasolsz? A tartásáról olvastam, hogy fényigényes, nyáron ki kell tenni a kertbe, télen pedig szobában, októbertől 10-15 fokos hideg helyre, a virágzást elősegítve. Na, ezt a 10-15 fokot nem tudom, hogy hogy oldom meg, mert a házban nincs olyan hely, ahol 20 fok alatt lenne a hőmérséklet. Nem lenne jobb neki kint a kertben? Megszakadna a szívem, ha tönkre menne ez a gyönyörű virág, ezért is fordultam Hozzád bizalommal.

Nagyon várom a válaszod és előre is nagyon köszönöm!

A Cymbidium, vagyis a csónakorchidea a hűvösebb helyiségeket kedveli. Nyáron nagyon fontos számára a kert, télen viszont a hűvös és fényes helyiség. A szabadban nem ajánlatos a teleltetése. A legalkalmasabb egy hűvösebb és világos, napos szoba, amit télen csak minimálisan fűtűnk. A pincét szintén nem ajánlanám a teleltetésre, valójában egyik növénynek sem megfelelő teleltető helyiség a pince. Tavasszal és nyáron ki kell vinni a teraszra vagy a kertbe. Figyelni kell, hogy világos helyre tegyük, de ugyanakkor a déli tűző nap ne érje. Ebben az időszakban rendszeres öntözést igényel és orchideához készített tápoldatot kell adagolni. Ajánlott a nagy melegben párásítással hűtenünk. Egészen addig, míg az éjszakai hőmérséklet az 5-6 Celsius fokot el nem éri, addig nyugodtan kint hagyhatjuk a növényünket. Amikor viszont a hőmérséklet eléri ezt az értéket akkor a mindenképpen vigyük be a teleltetésre előkészített helyiségbe! Ügyeljünk, hogy a minimum hőmérséklet a 7-8 Celsiust elérje, a maximum hőmérséklet viszont ne legyen több 15 foknál. Az öntözést ilyenkor már ritkítani kell. A hideghatás fontos a virágzáshoz. Ha a növény jól érzi magát, akkor télen és tavasszal virágzik. Átültetni kizárólag abban az estben szabad, ha kinőtte a konténert, és akkor is csak virágzást követően.

Szép növényt és jó elfoglaltságot kívánok!

Olvasóim hasonló kérdéseit továbbra is örömmel várom a blog elérhetőségein, a kertesz.blog@gmail.com címen, vagy a facebook oldalamon!

Képek:innen, innen, és innen.

A dohányzás vitathatatlanul rossz szokás, én most mégsem a füstölgés ellen szóló írások sorát szeretném szaporítani, meghagynám azt a megfelelő szakmai fórumoknak. A dohányzásnak ugyanakkor van egy olyan aspektusa, mely a folyamatos viták, az érvek és ellenérvek végeláthatatlan ütköztetése során ritkán kerül kitárgyalásra, ez pedig a cigarettafüst növényekre gyakorolt hatása.

Rossz párosok

Még a legmegrögzöttebb cigarettázó is képes kompromisszumokra, netán a teljes leszokásra, ha például gyermeke születik, kimegy a konyhába, az ajtó elé rágyújtani mikor vendégek érkeznek hozzá, vagy élete párja nem bírja elviselni a rossz, füstös levegőt. Olyanról azonban még nem hallottam, hogy valaki a saját, lakásban tartott növényei miatt változtatott volna dohányzási szokásain. Talán azért, mert kevesen gondolnak arra, hogy bizony a szobanövények, virágok is megsínylik a füstöt. Pedig ahogy az emberre, állatra nézve káros a cigarettafüst, úgy a benti zöld sem élvezi azt.

Átmeneti megoldás

A cigaretta égése során egy telítetlen szénhidrogén, az etilén keletkezik, ami a növények leveleit károsítja, lekonyulhatnak, vagy le is eshetnek füsttől. Az etilén továbbá a levelek duzzadását is okozhatja, gátolva azok növekedését.

Érdekesség, hogy az etilént a kertészetben és a gyümölcstermesztésben is szokták alkalmazni, például a zölden leszedett gyümölcsök utóérésének szabályozásakor használják, és egyes dísznövények virágzása korlátozottan befolyásolható a segítségével. Kontrollálatlan körülmények között, nagy mennyiségben azonban egyáltalán nincs hasznára a növényeknek.

Nem szereti…

Aki már látott megsárgult tapétát, meszelt falat dohányos helyiségben, az tudhatja, hogy a füst – a cigarettában található sokféle vegyület miatt – apró szemcsés anyagokat tartalmaz, melyek aztán ahova tudnak, lerakódnak. A növény sem kivétel, a szárra, levelekre letapadt részecskék filmréteget képezve gátolják a fotoszintézist, így a növekedés lelassul, de a folyamat adott esetben a növény pusztulásához is vezethet. Az apró szemcsék a levelek pórusait is eltömíthetik, akadályozva a gázcserét, ami ugyancsak akadályozza a természetes fejlődést.

Paradox módon a cigarettafüst egyetlen szempontból akár hasznos is lehetne a növényzetre nézve. A fotoszintézis során ugyanis a növények – kissé leegyszerűsített módon mondva - szén-dioxidot (CO2) lélegeznek be és oxigént bocsátanak ki. Mindez persze csak akkor lehetne mentő körülmény a dohányzást illetően, ha az égő cigaretta tiszta CO2-t eregetne magából, de ez nyilvánvalóan nincs így.

Kár lenne befüstölni

Mindezek alapján tiszta sor, hogy ez a káros szenvedély nem csupán embertársainkra és a házban tartott állatokra káros, hanem benti növényeinkre is rossz hatással van. A dohányzás kedvezőtlen hatásait ugyan lehet csökkenteni gyakori szellőztetéssel, a levelek időnkénti lemosásával, de a legjobb megoldás mégis az, ha mások, és főleg magunk mellett növényeinket is megkíméljük a dohányzás ártalmaitól.

Képek: innen, innen, innen, és innen