A Húsvéthoz igazítva a mai bejegyzésben több bibliai vonatkozású növény kerül terítékre, melyek nem csupán az ünnep miatt lehetnek érdekesek, hanem szépségük okán is, sőt akad köztük olyan is, melyet bárki elültethet kertjébe.

Júdásfa

A júdásfa több faja hozzáférhető a kertészetekben, így választhatjuk a közönséges vagy a kanadai júdásfát, esetleg utóbbi bordó levelű változatát. A júdásfák alapvető tulajdonságai azonban szinte megegyeznek, így a választás csak a külsőt érinti. A júdásfa tulajdonképpen egy mérsékelt égövi cserje, mely megjelenésében jellemzően kisebb méretű fa. Magassága kifejlett korában sem éri el a tíz métert, a kezdeti gyors növekedés után lassabban fejlődik, a teljes méret eléréséhez húsz évre is szüksége lehet. Ideális választás kisebb kertekbe, előkertekbe, ahol jól mutatna egy díszfa, de a magasabb típusok a helyszűke miatt nem jöhetnek szóba. Nem csak kompakt mérete szól a júdásfa mellett, mind a virágzata, mind a levélzete teljesen egyedi. A bíbor és lila árnyalatú virágok nagyon korán, a tavasz elején nyílnak, egyedülálló módon közvetlenül az ágakon. A virágzás a lombfakadás előttre esik, így ilyenkor csak a virágok vannak jelen a fán, ami igazán különleges látványt jelent! A késő tavasszal megjelenő levelek nem kevésbé díszesek, szív alakúak, kezdetben bronzos beütéssel bírnak. A virágokból később félarasznyi termések fejlődnek, melyek őszre elszíneződnek, így a júdásfa megjelenése az évszakokkal együtt dinamikusan változik, folytonosan izgalmas képet nyújtva.

A júdásfát alig támadják kártevők és betegségek, így nevelése egyszerű és problémamentes lehet. Mindenképp napos, meleg kertrészbe telepítsük, figyelembe véve, hogy a humuszos, gazdag talajt kedveli. A júdásfát később ne ültessük át, rögtön a végleges helyére kerüljön, ugyanis a mozgatást rosszul tűri! Rendszeres öntözni csak fiatalabb korában, illetve hosszabb, aszályos időszakokban szükséges. Metszése egyszerű, csupán az elszáradt ágak levágásából áll.

Érdekesség: a hagyomány szerint a bibliai Júdás egy júdásfára akasztotta fel magát, innen ered a növény neve. A néphiedelem szerint a júdásfa virágai Jézus vérét, lapos magjai pedig az ezüstérméket, a júdáspénzt jelképezik. 

A krisztustövis szorosabban kapcsolható a Húsvéthoz, hiszen a hagyomány szerint ezen növény ágaiból készült a megfeszített Jézus töviskoronája. Tulajdonképpen magyarul két növényt is említünk ezen a néven, de csak az egyikből készülhetett töviskorona, mert a másik nem honos a bibliai területeken. 

Paliurus spina-christi egészben (fent), és a tüskéi (lent)

A Paliurus spina-christi volt nagy valószínűséggel a töviskorona növénye, mely Krisztus korában az adott területen megtalálható volt, ám valószínűleg nem volt ott őshonos. Ez a krisztustövis egy lombhullató, 2-3 méter magasra megnövő trópusi-szubtrópusi növény, mely roppant igénytelen, így tartása szinte gyermekjáték. Jól bírja tűző napot, a talajjal szemben minimálisak az elvárásai, öntözni pedig csak kifejezetten aszályos időszakokban kell. A krisztustövis elsősorban sövényként vethető be, fényes olajzöldes levélzete és tavasszal nyíló sárga virágzata ideális térhatárolóvá teszik. Természetesen szúrós, tüskés növény, bár tüskéi nem túl hosszúak, azért kisgyermekes kertekbe ne telepítsük. 

Gleditsia triachantos

Magyar nyelvterületen a Gleditsia triachantos, vagyis a lepényfa is ismert krisztustövis néven, ám ennek a növénynek semmi köze a bibliai történetekhez, hiszen a Közel-Keleten sosem volt megtalálható, lévén észak-amerikai faj. A lepényfa akár a 20 méteres magasságot is elérheti, de metszéssel sövény is kialakítható belőle. Szintén igénytelen faj, kiváló a városállósága, a talajt tekintve nem válogatós. Fő ismertetőjele az ősszel beérő csavart alakú hüvelytermése, mely ehető, a hüvelyben található magokból liszt őrölhető, innen az újabb népies név: szentjánoskenyér. A Gleditsia tüskéi a fent taglalt krisztustövisénél jóval látványosabbak, nagyobban, és hármas csoportokban állnak, ezért ihlethették meg a népi folklórt. 

A lepényfa termése

Van azonban még egy harmadik titkos versenyző is az igazi krisztustövis címért, ez pedig a mai Izrael területén honos és elterjedt Ziziphus spina-christi, mely a Koránban is említésre kerül, és számos mágikus-misztikus hiedelem övezi, azonban szakértők biztosak abban, hogy nem ez volt az igazi töviskorona alapanyag, többek közt azért, mert hajtásai törékenyek, nem hajlíthatóak. 

Képek: innen, innen, és innen.