A levendulát bár mindenki szereti, mégsem annyira elterjedt a hazai kertekben, mint például a rózsa vagy a leander, pedig tartása kifejezetten egyszerű, hasznossága pedig megkérdőjelezhetetlen, hiszen kerti díszként, gyógynövényként, molyűző alapanyagaként is tekinthetünk rá, de még egyéb jótéteményei is akadnak. A levendula ültetnivaló növényként nem drága, a környezettel szemben támasztott igényei visszafogottak, így semmi okunk nincs rá, hogy ne telepítsünk otthonra pár tövet! Akinek a rövid bevezető nem hozta meg a kedvét, az mindenképp olvasson tovább, mert most egy csokornyi levendula érdekesség, tény, és hasznos tanács következik!
Sokan elsőre elvesznek a különféle elnevezések között, ezért először ezt tisztázzuk. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, ebből találhatunk Tihanyban is. A francia levendula télálló évelő növény, élettartama akár 40-50 év is lehet, kerti körülmények között ennek nagyjából a felével kalkulálhatunk. A francia levendula négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) főképp az ipari felhasználásban jeleskedik, illata kellemes, de illóolaja kevésbé értékes, talajigénye összetettebb, mint francia levenduláé, ráadásul öntözni is gyakrabban kell, ezért maradjunk az előbbi változatnál, ha kerti levendulát keresünk. A kertészetekben találkozhatunk magyarnak vagy spanyolnak elnevezett levendulával is, így lehetőleg a latin név alapján azonosítsuk be választottunkat!
A levendula (nevezzük így a francia levendulát az egyszerűség kedvéért) ültetése tavasszal (is) aktuális, az évnek ebben a szakaszában előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt helyezhetünk a földbe. Ahogy már említettem, a levendula nem kér sokat, de mindenképpen a kert legnaposabb, legmelegebb részébe ültessük, talaját pedig mozgassuk át, illetve kisebb mennyiségű trágyával gazdagítsuk. A levendula növényvédelmi feladatokat nem igényel, betegségei, kártevői nem számottevőek. A fiatal példányokat időnként öntözzük, az idősebb levendulák mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően alig igényelnek majd nedvesítést.
A levendulát a kertben többféle módon rendezhetjük el, attól függően, hogy mi a célunk vele. Szoliternövényként is telepíthető, gömb alakú bokra minden kert esztétikus dísze lesz, akár kisebb előkertekbe is helyezhetjük, bátrabbak az utcafrontra is ültethetnek pár tövet. Szoros tőtávolsággal (40-60 cm) egybefüggő levendulasort, alacsony sövényt alakíthatunk belőle, egyméteres, vagy nagyobb tőtávolsággal pedig elkülönülő gömbszerű bokrok sorozatát kapjuk, mindkét utóbbi módszerrel remek térelválasztót vagy kerti út menti dekorációt nyerhetünk. A levendula a sziklakertek rajongóinak is a kedvence lehet, mivel ez a cserje a köves, sziklás, gyenge talajokon is megél, így ideális sziklakerti növény válik belőle. Érdemes a levendulát a bejárat, a teraszajtó, vagy a kerítéstől a házig vezető ösvény mellé helyezni, így a csodás levendulaillat gyakran elér minket!
Magyarországon a tihanyi a leghíresebb levendulaültetvény, melyet 1920-ban alapított Bittera Gyula gyógynövényszakértő. Az alapanyagot Franciaországból hozta, és az apátságtól bérelt területen próbálkozott a termesztéssel, ami olyannyira sikeres volt, hogy az akkori magyar levendula illóolaj tartalma meghaladta a francia ültetvényeken nevelt növényekét. Tihany azért volt jó választás, mert az egész országban itt a legalkalmasabbak a körülmények a levenduláknak, elsősorban a napsütéses órák magas száma miatt. A '60-as évek kommunizmusában a tihanyi ültetvény mérete radikálisan lecsökkent, az illatos növény helyére jórészt szőlőt ültettek, ám a '80-as évek közepétől a levendulatermesztés újraindult, és a mai napig tart, jelenleg körülbelül 30 hektárnyi területen.
A levendula szakszerű ültetése fontos, nézzék meg, hogy hogyan is kell:
Bár a levendula mediterrán növény, és gondolatban mindig a tengerparti, déli országokhoz kapcsoljuk, többek közt a messzi Távol-Keleten is akad híres levendula ültetvény. Ha például kínai levenduláról hallunk, hajlamosak lehetünk valamiféle gyenge utánzatra asszociálni, pedig Kínában található a négy leghíresebb levendulatermesztő vidék egyike. A nyugat-kínai Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területen fél évszázada zajlik már a levendula termesztése, az itteni száraz, de napsütéses időjárás kedvez a növénynek, így az itteni levendula minősége világviszonylatban kiemelkedő. A termesztés több mint 1500 hektárnyi területen zajlik, ez pedig nem csak mezőgazdaságilag jelentős adat, hanem a turistákat is vonzza, a végtelen levendulamezők látványa miatt rengetegen keresik fel az ültetvényeket.
A levendulát ne csak magában csodáljuk, bátran ültessük össze más színes, dekoratív, hasonló igényű növényekkel. A leggyakoribb levendulatárs a rózsa, ugyanis egyfelől a két dísznövény remekül mutat együtt, másrészt a levendula távol tartja rózsáktól a hangyákat és a levéltetveket.
A levendula felhasználásáról oldalakat lehetne teleírni, tény, hogy sokoldalú gyógynövény, ám néha talán túloznak a lelkes leírások, sok helyütt rákellenes vagy épp impotenciát megszüntető csodaszerként említik, ezekkel az ígéretekkel bánjunk óvatosan. Természetesen a levendula már évszázadok óta bizonyítja áldásos hatásait, remek idegnyugtató, fürdővízbe adagolva segíti a relaxálást, ellazulást, az ágy mellé helyezve segít az álmatlanság leküzdésében, a népi gyógyászatban pedig gyulladáscsökkentő, immunerősítő, hasfogó, fejfájást csillapító, rovarcsípés okozta fájdalmak enyhítésére szolgáló gyógynövény. Általában szárított formában használjuk, maga a szárítás egyszerű művelet, a csokorba kötött levendulát fejjel lefele kell lógatni egy szellős, meleg helyen. A száraz virágzatot felhasználhatjuk teakészítéshez, fürdővízhez, de akár textilzsebkendőbe is varrhatjuk, hogy illatpárnaként használjuk (például a szekrénybe téve a molyok ellen).
Végül pedig jó hír a városi levendula imádóknak, hogy ez a növény balkonokon is sikerrel nevelhető, persze pár kitétel akad. Az erkélyen nevelt levendulának több helyre van szüksége, mint az egyéb balkonvirágoknak általában. A balkonlevendulát tarthatjuk öblösebb virágládában, kisebb hordóban, rusztikus favödörben, vagy díszes pléhdobozban is. Amire ügyeljünk, hogy a dézsás tartásnál a viszonylag kis térfogatú föld hamar kiszárad, így az öntözéseknek is gyakoribbnak kell lenniük. Az edény alul legyen lyukas, a levendula ugyanis rosszul tűri a pangó vizet, a nyirkos földet. A levendulával sikert, vagyis bő virágzatot, magas illóolaj tartalmat csak napos, meleg erkélyeken érhetünk el!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
