Megyeri Szabolcs kertész blogja

Kiskerti veteményes sorozatom az elmúlt két hétben kicsit háttérbe szorult, így éppen időszerű, hogy egy most vethető zöldséggel, illetve annak minden fortélyával rukkoljak elő. A kiszemelt fajta egy méltatlanul hanyagolt levélzöldség lesz, ami sokaknak teljesen ismeretlen, pedig megérdemelné a figyelmet, több szempontból is. Jöjjön hát a mángold, és amit tudni kell róla.

A mángoldról (Beta vulgaris convar) tehát a többség nem sokat tud, legfeljebb annyit, hogy valami spenótféle holmi, ám a valóságban - a némi külső hasonlóság ellenére - nem a spenóttal, hanem a céklával és a cukorrépával ápol közeli rokonságot. A hasonlítgatás alapja lehet, hogy ízben cseng össze a spenóttal, ám az általános vélekedés szerint annál finomabb. Egyéb jótéteménye is akad, vitaminokban és élelmi rostokban gazdag, ásványianyag-tartalma szintén jelentős, karotinoidjai pedig rákmegelőző hatásúak. Vastartalma miatt különösen ajánlott gyerekeknek, várandós anyáknak, és idősebbeknek. 

Vöröses mángold-levélnyelek közelről

A mángold vetése április közepe felé válik időszerűvé, előbb nem is érdemes próbálkozni, a magok ugyanis könnyen megfáznak, ilyenkor pedig a fejlődés is lelassul. A termesztés módszere a palántázás is lehetne, de ezzel már elkéstünk, és a többség egyébként is szívesebben hagyja ki a palántanevelés fázisát, ráadásul a szabadföldi vetésből származó kifejlett növény szebb, nagyobb lesz. A kintre vetett magok csírázása 8-9 Celsius közelében indul meg, a mángold a kevésbé hőigényes fajták közé tartozik, a mostani tavaszi idő mindenképp alkalmas vetés elkezdéséhez. A talajt tekintve a mángold nem kényes zöldség, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát, de általánosságban ahol más zöldség is szépen nő(tt), ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet fog igényelni, ezzel számolnunk kell. Előkészületként egy alapos ásás szükségeltetik, frissen trágyázott föld nem feltétel a számára. Ha lenne időgépünk, visszamehetnénk a tavalyi ősz közepére, hogy ásással, és trágyázással készítsük elő a mángoldnak a talajt, ha ez nem megoldható, akkor olyan helyre telepítsük, melyet előző évben trágyáztunk. Fényigénye a közepesnél kicsit magasabb, ezért ne árnyékos helyret jelöljünk ki neki, mert ott satnya leveleket fog hozni, ezzel pedig a lényeg veszik el. Mint máskor, most is az előkészületek sarkalatos pontja a jó minőségű vetőmag beszerzése, a márkásabb, megbízható forrásból származó szaporítóanyagból nagyobb eséllyel fejlődnek egészséges, betegségekkel szemben ellenálló növények.

Fiatal növények, az egyeléskor ezek már átültethetőek

A mángold magjait nagyjából három centi mélyre dugjuk a felásott, megmozgatott, és gyommentesített talajba, a sortávolság legalább 35-40 centiméter legyen, hogy a terebélyesedő növényeknek legyen majd helyük. Miután a magoncok kibújtak egyelnünk kell majd a töveket, úgy, hogy 40 centire legyenek egymástól a sorban (ültetéskor felesleges méricskélni a tőtávolságot, mert a mag, ami egynek látszik, valójában 2-3, így a ritkítást sehogy sem ússzuk meg). A már két-három levéllel rendelkező, kiszedésre ítélt palántákat át is ültethetjük, ha ennek eljött az ideje, így akár az eredeti terület dupláján ís díszeleghet mángold. Ilyen módon jó trükk az eredetileg eltervezett területnek csak a felét bevetni, aztán az egyelés után kialakítani a teljes méretű veteményt. A felesleget ajándékozzuk el a szomszédnak, a mángold jól tűri az áttelepítést, a szomszéd pedig hálás lesz.

Növekedésben

A nagy leveleket növesztő mángold igényli a gyakori öntözést, és jól tesszük, ha a nedvességet mulcsolással marasztaljuk a földjében. A sorok közeit jó ötlet befedni szalmával, vagy épp a fűnyírásból származó nyesedékkel, sőt, ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szép, egészséges leveleket kapunk. A mulcsolást a későbbiekben a növény maga megoldja majd, nagy, árnyékoló leveleivel, de az első szedésig érdemes segíteni a mángoldot. A cseperedő növényt az öntözés mellett időnként kapálással, gyommentesítéssel kell ápolni, és jó hír, hogy tulajdonképpen nagyjából ennyi dolgunk lesz vele. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, őket szedegetéssel, vagy vegyszeresen távolíthajuk el. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről, és lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.

Itt már szedhetőek a levelek

A szedést július közepétől kezdhetjük el, de egy tőről egyszerre 2-3 levelet szedjünk csak le, így a vetemény egészen nyár végéig elláthat minket friss főzeléknek valóval. Egy négyzetméternyi vetésből ilyen módon 4-5 kg zöldség nyerhető, ami egy fő egész nyári adagját jelentheti, vagyis egy két négyzetméteres ültetvényről egy szezonban akár egy egész család is jóllakhat, persze ha nem minden másnap támad gusztusuk a háziaknak mángoldfőzelékre. A túlzottan gyakori fogyasztás egyébként sem ajánlott, mert a mángold a spenóthoz hasonlóan oxálsavat tartalmaz, így a belőle készült ételek nagy mennyiségben nem javallottak, főleg veseköveseknek. Bár a mángold helyigényes növény, már egy-két tő elegendő pár adag főzelékhez, így napfényes balkonokon, egy nagyobb ültetőládában is bátran próbálkozhatunk vele, de számoljunk azzal, hogy az átlagos terményeknél több helyet követel. 

A színes változatok már-már dísznövényi jelleget öltenek magukra

Mángold vetőmag ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.