Megyeri Szabolcs kertész blogja

A balkonkertészkedés a növénygondozási témakör egyik örök slágere, hiszen balkonja, de legalábbis egy használható ablakpárkánya mindenkinek van, ellenben a kert már nem ilyen kötelező tartozéka az átlagos lakhelynek, a balkonkertészkedéssel tehát statisztikailag is többeket lehet megszólítani. A balkonkertészkedés mellett szól, hogy egyszerű, nem túlságosan időrabló, ellenben kifejezetten produktív hobbi, ráadásul nem csupán dísznövényeket lehet gondozni az erkélyeken, hanem zöldségeket is lehet nevelni, a lehetőségek tárháza tehát - ha nem is végtelen - de azért nagyon széles.

Nem csoda tehát, ha milliónyi cikk, poszt szól a balkonkertészkedésről, főleg így a pezsgő szezonkezdetben, április derekán. Olvasni lehet ültetési tippekről, az ültetés menetéről, a balkonkompatibilis növényfajokról, és számos egyéb gyakorlati nevelési tanácsról, éppen ezért én most egy kicsit más oldaláról szeretném megközelíteni a témát. Ahol balkon van, ott jó eséllyel panelházról, társasházról beszélünk, ha pedig így van, akkor egy, két, három, de akár négy közvetlen szomszédunk is lehet. Ahol pedig ilyen szoros a népsűrűség, és egymást érik az életterek, ott bizony nagyjából mindenből konfliktus adódhat, még a növénygondozásból is. A nagy kérdés - és egyben végre jelen poszt témája - hogy miképpen kerülhetjük el a balkonkertészkedésből fakadó összezördüléseket!

• Kezdjük a víz és a gravitáció kölcsönhatásával, avagy ahol öntöznek, ott a víz is folyik, csepereg. Az öntözést ezért körültekintően végezzük el, az alsó balkonra csepegő víz gyakran viták forrása! Ügyeljünk arra, hogy ne folyassuk le a vizet a kannából az alsó erkélyre, és tartsuk szem előtt azt is, hgy a csöpögés gyakran nem azonnal indul el, olykor percek is eltelnek, mire a folyadék áthatol a láda földjén, és elkezd kifolyni. Így azt hihetjük jóhiszeműen, hogy nem folyatunk, közben pedig mégis, csak akkor már nem vagyunk ott. A megoldás nem bonyolult, használjunk alátét tálcát, vagy például a korlátra akasztott ládákat fordítsuk a belső oldalra. Az is célravezető, ha egyes növényeket a balkon más részére, például a belső fal mellé telepítünk át.

• Sokan előszeretettel telepítenek illatos növényeket balkonjukra, hiszen remek dolog, ha finom illatok árasztják el a területet. A túl erősen illatozó növények azonban zavaróak lehetnek a közelben lakóknak, és ami nagyobb probléma, az ilyen növények vonzzák a rovarokat, gyakran a méheket is. Mindannyian ismerjük azt a szomszédtípust, akit minden zavar, de az tényleg előfordulhat, hogy az erős növényi aromák a szomszédnak allergiás tüneteket okoznak, tehát nem feltétlen játssza meg magát, ha szó szerint prüszköl illatos kedvenceinktől. A megoldás a lehető legegyszerűbb (mert nem nagyon lehet mást tenni),  ha vitára kerül a sor, megfontolhatjuk az állomány egy részének illatmentesre való cseréjét.

• A növények nem ismerik a birtokhatár fogalmát, így arra terjeszkednek, amerre nekik tetszik. Ez azonban gondot okozhat, ha például a csüngő hajtású virág lelóg az alsó lakóhoz, vagy ha a futónövény átnyúlik az oldalsó lakás erkélyére, ablakába. Ezt egyes szomszédok elnézik, akadhat, akinek kifejezetten tetszik az ingyendekoráció, ám biztosan azok lesznek többségben, akik szót emelnek az átnyúló, belógó hajtások miatt A helyzet egyszerűen orvosolható metszéssel, csak egy kis odafigyelés kérdése, hogy kordában tartsuk nyújtózó növényeinket! Természetesen az a legjobb, ha még a vita vagy odamondogatás előtt elkezdjük metszeni a hajtásokat, de akár telepítés előtt is szólhatunk az oldalsó, alsó lakónak, hogy előfordulhat növénybetörés, és szóljon, ha nem tetszik neki. Az ilyen gesztusok csodákra képesek!

• Amennyiben a balkonszomszéd is nagy növényrajongó, előfordulhat, hogy a zöldek szinte összeérnek, ilyenkor pedig ha az egyik állomány beteg, fertőzött, vagy kártevőkkel terhelt, akkor a könnyen átterjedhet a baj a másik erkélyre is. Érdemes tehát ilyen esetben fokozottan figyelni kedvenc zöldjeink egészségére, szükség esetén biokertészeti módszerekkel vagy vegyszeres kezeléssel megszüntetni a problémát, végső esetben pedig szanáljuk a menthetetlen példányokat. Vegyszerek bevetése előtt persze konzultájunk az érintettel, akár veszélybe is sodorhatjuk, ha a tudta nélkül permetezünk kemikáliákkal, ebből pedig aztán tényleg haragos helyzet alakulhat ki.

• Általános tanács, hogy a kevesebb néha több elvét kövessük, főképpen a kezdők számára megszívlelendő ez. Kezdeti lelkesedésből ne zsúfoljuk tele növényekkel erkélyünket, a buja dzsungelszerű balkonkert ápolása ideig-óráig remek elfoglaltságnak tűnik, ám ahogy feladatok szaporodnak, könnyen a fejünkre nőhetnek a teendők, és a növények is – szó szerint! Ha túlvállaljuk magunkat, annak energia-, és időhiány miatt elhanyagolt balkonkert lehet az eredménye, a fonnyadt, kókadozó, lehulló levelű, beteg növények pedig nem csupán látványként nem ideálisak, de konfliktusforrást is jelenthetnek! Azt javaslom, hogy a kezdők kezdjék a balkonkertészkedést a jól bevált, egyszerűen nevelhető, kompakt méretű fajokkal, aztán ha jönnek a sikerélmények, gyarapodik a tapasztalat, és láthatóan elbírunk több zölddel is, akkor bővítsük az állományt!

 Képek: innen, innen, és innen.

Az áprilisi ültetési szezonban megtelnek a kertészetek és a nagyáruházak kertészeti osztályai zöldre, virágokra éhes kertbarátokkal, akik alapvetően kétfélék. Az egyik típus biztos kézzel nyúl a jól bevált, megszokott növények felé, szereti a rózsát, a muskátlit, a petúniát, a smaragd tuját, és így tovább. Nem akar kockáztatni, flancos egzotikus növényekkel kísérletezni, szereti azt, amit már ismer, és aminek gondozásáról bármelyik szomszédja korrekt leírást tud adni. A másik csoportba tartozók bátran, olykor vakmerően válogatják ki az érdekes, újszerű, szokatlan növényeket, szívesen kápráztatják el vendégeik, szomszédaikat izgalmas, tarka virágaikkal. Sajnos azonban olykor kudarcot is vallanak, hiszen a messziről jött zöldek nem mindig kompatibilisek a magyar viszonyokkal. Aki a második csoportba tartozónak véli magát, bátran olvasson tovább, aki pedig konzervatívabb növény-ügyben, az se menjen messzire, hiszen a következő növény vitathatatlanul egzotikum, ugyanakkor gondozása legfeljebb közepes kihívást jelent!

A szóban forgó alany a kínában ötízű gyümölcsként is ismert kúszómagnólia (Schisandra chinensis) mely a hagyományos keleti orvoslásban fontos szerepet játszik, gyakran a ginsenggel tartják egyenértékűnek! Herbáriaként leginkább általános teljesítményfokozóként ismert, a legendák szerint egykoron a kínai vadászok mindig több marék magnólia bogyóval indultak hosszú útjukra, mivel ez a termés rengeteg energiát biztosított. A látványos, piros bogyótermésnek számos gyógyhatást tulajdonítanak, többféle belsőszervi probléma orvoslására ajánlják, illetve fogyasztása megfigyelések szerint enyhíti a depressziót, és segíti a nyugodt alvást. A kúszómagnólia sajnos nem kecsegtet bő termésmennyiséggel, bogyói azonban annál ízletesebbek, a legjobb, ha a szőlőhöz hasonlóan az első csípős, fagyos őszi reggelek után kerülnek betakarításra a szemek! A gyógynövény barátoknak jó hír, hogy a kínai kúszómagnóliának nem csupán a bogyói használhatóak fel, a hatóanyagok a növény minden részében jelen vannak, így tea, tinktúra készülhet a levelekből, a lehántolt kéregből, és a gyökerekből is! Persze a kúszómagnólia a kertben főképpen a szépségével hódít, csodás fehér virágai tavasszal nyílnak, ráadásul ebben az időszakban a növényt finom, üdítő, citromos illat lengi körül!

A kúszómagnólia, ha dísznövényként tekintjük, akkor egy lombhullató cserje, mely futónövényként támasztékra terelve nevelhető, így a megfelelő támrendszerről még az ültetés előtt gondoskodni kell, de aggodalomra semmi ok, a kerítés vagy egy pergola is megfelelő a célra! Ez a kúszónövény legfeljebb 4-6 méter magasra tör fel, a napos fekvést kedveli, félárnyékban is megél ugyan, de ilyenkor a termés mennyisége alacsony lesz. A kúszómagnólia talajigénye nem összetett, a tápanyagokban gazdagabb, üde, humuszos közeget kedveli, ha kertünk földje kicsit szegényebb, akkor komposzt, tőzeg, vagy friss általános termőföld kihelyezésével javíthatunk rajta. Az öntözés már bonyolultabb kérdés, meg kell találni a megfelelő arany középutat, a kúszómagnólia ugyanis a túlöntözésre és a kiszáradásra is érzékenyen reagál, a legjobb, ha földjét sosem hagyjuk teljesen kiszáradni, de kisebb adagokban öntözzük. Jó hír, hogy ennek a növénynek igencsak kisszámúak a betegségei, esetleg olykor a peronoszpóra támadhatja, ami ellen a szokásos permetszerekkel védekezhetünk.

Összességében a kúszómagnólia azoknak jó választás, akik egyszerre szeretnének egy megjelenésében és habitusában is kissé szokatlan, újszerű, de mégis kezelhető kerti dísznövényt. Kapaszkodó növekedése miatt a kúszómagnólia egészen újszerű felhasználási módokra ad lehetőséget, emellett több évszakban is eltérő módon dekorál, vagyis izgalmas színfolt lesz a kertben. A kínai kúszómagnólia ára tövenként jellemzően ötezer forint alatt van, így telepítése nem jelent túl nagy befektetést.

 Képek: innen, innen, és innen.

Mondhatnám, hogy a kerti rezsicsökkentésről lesz szó, de az túlságosan hatásvadász lenne, ugyanakkor valóban azt fogom röviden körbejárni, hogy milyen módokon lehet csökkenteni a vízfogyasztást a kertben. Sokan azt gondolhatnánk, hogy ugyan már, milyen marginális tételről van szó, ráadásul van nekünk ingyen öntözőnk, úgy hívják, hogy eső. Valójában azonban egy nagyobb kertben, vagy ott, ahol csupa vízigényes növény van, tényleg jelentős tétel lehet az öntözővíz. Kézenfekvő persze például a (vidéken még sok helyen létező) utcai kutakról hordani vödörben a vizet, de ez nem mindenhol lehetséges, ha pedig sok pénz úszik el a vízen, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mivel lehetne csökkenteni a fogyasztást. Mivel épp tavasz van, vagyis az ültetési szezonban vagyunk, most érdemes úgy válogatni a növényeket, hogy kedvező legyen a kerti flóra víz szempontból, és persze a növények válogatásán kívül mást is tehetünk. A címnek megfelelően öt rövid tipp következik, melyek mind a kerti vízfogyasztás csökkentésére irányulnak. 

Az első frappáns ötlet az őshonos növények ültetése. Ezek olyan növényfajok, melyek az adott földrajzi területen a természetben is előfordulnak régóta, vagyis alkalmazkodtak a helyi klímához, így öntözni csak keveset kell őket, hiszen az erdőn, mezőkön, réteken sem locsolja őket senki, valamint egyéb, különlegesebb gondozást sem igényelnek, hiszen vadon is megélnek magukban. A honos növények választásával nem csupán az öntözési igény minimalizálható, hanem az egyéb körülmények (hőmérséklet, napsütés mennyisége) is biztosan megfelelőek lesznek növényeinknek!

Szintén releváns felvetés lehet az esőkert építése. Az esőkert olyan speciálisan kialakított kertrészlet (vagy akár egész kert) ami az esővíz leggazdaságosabb kihasználását célozza meg, és egyébként valójában a természet utánzása, hiszen ilyen alakzatok gyakran találhatók például az erdőkben is. Esőkert építésekor enyhén lejtős, öblös, medenceszerű felületet kell kialakítani, és a csapadékvizet mesterségesen kialakított csatornákon, kavicsos felületeken elvezetve kell ide, a növények tövéhez eljuttatni. Az esőkert építéséhez általában szakember segítsége szükséges, házilag gyakorlat nélkül nem feltétlen ajánlott próbálkozni vele, bajt ugyan nem okozhatunk, de sok-sok felesleges munkaóra lehet a vége. Az esőkertről bővebben IDE KATTINTVA olvashatnak bővebben.

Az esővizet természetesen még hatékonyabban is a javunkra fordíthatjuk, egyszerűen annak begyűjtésével. Minden háznak nagyszerű esővízgyűjtő felülete van, ez nem más, mint a tető és az ereszcsatornák együttese. Így elegendő egy nagyobb hordót a kifolyóhoz állítani, és az első esőzés után máris több száz liter öntözővizünk lehet. Haladók akár föld alá süllyesztett, kézi vagy gépi szivattyúval ellátott vízgyűjtő rendszert is kiépíthetnek! Az esővíz mellett szól, hogy lágy vízként öntözésre sokkal alkalmasabb, mint a csapvíz, városi környezetben azonban szennyezett lehet, így érzékeny szobai növényeknél ne használjuk.

A fúrt kút ott jó alternatíva, ahol nincs vezetékes víz, vagy van, de az átlagosnál lényegesen többet kell öntözni. Vagy ahol egyszerűen csak spórolni szeretnének a háziak a kvázi ingyen vízzel. Kutat fúrni nem mindenhol lehetséges, előzetes vizsgálatok kellenek hozzá, a munkálatok napokig tartanak, és jelentős földmozgatással járnak, valamint a kialakítás nem kicsi befektetés, de nagyobb vízigény esetén hamar megtérülhet a kiadás. A fúrt kutakról már írtam bővebben, ITT OLVASHATJA EL.

Az öntözésen úgy is lehet forintokat fogni, hogy eleve alacsony vízigényű, szárazságtűrő növényeket ültetünk, így az öntözés is elhanyagolható mértékű lesz. Nem szabad félreértelmezni a kifejezést, a "szárazságtűrő" nem azt jelenti, hogy ezek a növényfajok sosem kérnek nedvességet, csupán jellemzően jóval kevesebbel beérik, mint más növények. Hosszantartó nyári aszályos hetekben minden növény kiegészítő öntözésre szorul például. Kisebb kertekben válogassunk ezekből a növényekből, vagy válasszuk a sziklakerti kialakítást, mely díszes, látványos, ugyanakkor öntözni ritkán kell!

Képek: innen, innen, és innen.

A bejegyzés címe eredetileg olyasmi lett volna, hogy "három olyan kiskerti termény, melyek március környékén esedékesek, és melyek azért figyelemre méltóak, mert ugyan értékes, ízletes zöldségek, mégsem gyakori vendégek a hazai veteményesekben", ez azonban vállalhatatlanul hosszú cím lett volna, ezért átcsúszott ide a bevezetőbe. Ezek után hosszas magyarázatra azonban már nincs is szükség a folytatást illetően, ezért kertelés nélkül vágjunk is bele a tárgyalásba!

Én őszintén megvallom, hogy életemben nem ettem még borscsot, pedig állítólag roppant finom levesféle, az alapanyagául szolgáló céklát ellenben nagyon szeretem, sőt szerintem az egyik legízletesebb zöldség. A finom íz mellett a cékla élettani hatásai is kedvezőek, ásványianyag tartalma magas, 6-10 % cukrot és kiemelkedően sok C-vitamint rejt, tulajdonképpen csak az szól ellene, hogy leve makacs foltokat hagy, úgyhogy a fehér abroszt és az ünneplő ruhákat ne engedjük a közelébe! A cékla igénytelen növény, túl sok követelménye nincs, kifejezetten kedveli vályogos-homokos-humuszos közeget, de csak a túl kötött talajokon lesz vele gond. A legjobb, ha a tavalyi paradicsom, paprika helyére vetjük, de a korai zöldségek után is telepíthető másodveteményként. Földjét frissen ne trágyázzuk. A céklát magról vetjük, a vetés ideje április elejétől-közepétől időszerű. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, félujjnyi mély barázdába. A cékla vízigényes növény, a fejlődés kezdeti és korai szakaszaiban az öntözés legyen rendszeres, később csak a nagy nyári forróságok idején kell öntözni, nagy szárazságban ugyanis fás, rossz állagú lesz a gumó. Hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius, fényigénye közepes, tartós árnyékba ne kerüljön. A hajtások kikelése után 15 centi távolságra egyeljük a palántákat, az öntözés mellett pedig a gyommentesítés lesz még rendszeres feladat. A cékla fejlődési ideje nagyjából három hónap (90-100 nap), így ha egész őszig szeretnénk betakarítani, akkor a nyár közepén (június-július fordulója környékén) egy másodvetéssel biztosíthatjuk az ellátmányt.

A következő alany a pasztinák, amiről fogadjunk, hogy azt se tudja mindenki, hogy egyáltalán hogy néz ki! A  pasztinákot egyéb neveken is ismerheti, aki ismeri, például paszternákként, olaszrépaként, fehérrépaként. A pasztinákot már az ókorban is ismerték és termesztették, aztán a burgonya terjedése a háttérbe szorította, manapság is a  B-ligába sorolható, pedig a pasztinák a magas szárazanyag tartalma miatt értékes étel, íze izgalmasan fűszeres, gyökere kiválthatja a sárgarépát vagy a zellert, és még a magja is hasznosítható, utóbbit a kaporéhoz hasonlóan lehet felhasználni. A veteményesek kedvencévé teheti az is, hogy nevelése egészen problémamentes, kezdők is sikerrel próbálkozhatnak vele. A pasztinák vetésének ideális ideje március-április fordulója. Talajigénye szerény, csupán a nagyon kötött közeget kell kerülni. Az előkészületek egyszerűek, főleg ha oda vetjük, ahol tavaly paradicsom, paprika nőtt, ez ugyanis azt feltételezi, hogy ott az előző évben szervestrágya gazdagította a közeget, amit a pasztinák értékelni fog. A pasztinák kedveli a napfényt, de a félárnyék sincs ellenére, ennek figyelembevételével jelöljük ki az ültetvény helyét. A magokat másfél arasznyi sortávolságban, két ujjpercnyi mélységben szórjuk ki, majd tömörítsük a talajt felettük. A magok lassan fognak kihajtani, nem kell megijedni, ha egy-két hétig sem történik látszólag semmi. Mikor a magonc már 3-4 levelet hozott, 10 centi tőtávolságra egyeljük a növényeket. A betakarításra általában öt hónapot kell várni, így ősszel kell felszedni majd a mélyre nyúló gyökereket.

A trió utolsó tagja a torma, ami a mostanában aktuálissá váló húsvét okán szinte mindenhol előkerül, persze már mint kész sonkaízesítő, nem mint vetemény. Pedig a torma termesztés kezdete is éppen most van, ezért lássuk, mit tegyen, aki saját tormát szeretne majd. A tormát dugványról szaporítjuk, vagyis az ültetésre alkalmas gyökereit "vetjük" a földbe, a művelet egészen május elejéig elvégezhető. Ültetéshez a legideálisabbak a kisujjnyi (8-10 mm) vastagságú, és bő arasznyi hosszú (20-25 cm) példányok. A gyökéren található sarjrügyeket vágjuk le, hogy a gyökér ne az oldalhajtások növelésére pazarolja energiáit, legfeljebb alul és felül hagyjuk meg azokat. A legjobb torma termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területeket nem kedveli. Kötött, nyirkos földben  elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, ehetetlen lesz. A tormát a legjobb bakháton nevelni, nem kell megijedni, ez csupán annyit jelent, hogy bő másfél arasznyi magas, hosszanti elrendezésű földsáncot kell kialakítani (lejjebb megfigyelhető a képen), és ebbe kell a dugványokat ültetni, így a mélyre hatoló gyökerek könnyebben terjeszkedhetnek lefelé, és a felszedés is könnyebb lesz! A bakhátba 20-25 centiméterenként fúrjunk egy lyukat (egy szerszámnyéllel például), ebbe helyezzük a gyökereket, és végezzük el az első beöntözést. Bő egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ilyentájt érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt. Ezt a nyár derekán még egyszer jó ötlet megtenni. A kártevők elleni védekezés elhanyagolható, viszont fontos a gyakori gyommentesítés, és sűrű öntözés. A betakarítás ideje az ősz, a gyökereket októbertől kezdve egészen a tél lejéig lehet felszedni, a növény fagyállósága kiváló!

Képek:  innen, innen és innen, és innen.

Nyakunkon a tavasz, ez pedig azt is jelenti, hogy az arra fogékonyak hamarosan elkezdhetik a konyhakerti teendőket, vagyis indulhat a veteményezés, magvetés, palántázás. A nagy kérdés persze az, hogy mi kerüljön a konyhakertbe vagy éppen a balkonládákba. A megszokott, üzembiztos zöldségek mellett érdemes néha kipróbálni olyan érdekességeket is, melyek egyfelől kertészeti kihívást jelentenek, másfelől új ízekkel gazdagíthatják a házias ételeket. 

A címből kilogikázhatóan a cukkini lesz az ajánlat tárgya, mely egyáltalán nem tartozik a legismertebb zöldségfélék közé, az átlag felhasználó nagyjából annyit tudni róla, hogy uborka formájú, de mégsem uborka. A cukkini ettől függetlenül valóban rokonságban áll az uborkával, ahogy a tökkel és a dinnyével is. A cukkini változatosan felhasználható a konyhában, élettani hatásai kedvezőek, termesztése pedig könnyű, így mindenképpen megéri meghonosítani az otthoni konyhakertben!

A cukkini az ásványianyag-, és vitamintartalomban nem jeleskedik, de előnyére válik, hogy kalóriaértéke alacsony, így remek diétás étrend kiegészítő, fogyókúrázóknak egyenesen kihagyhatatlan. Rostokban gazdag, zsiradék-, fehérje-, és szénhidráttartalma azonban alacsony. Tápértékének nagyobb része a héjában található, így ajánlott a még zsengébb darabokat választani, és azokat héjastul elkészíteni, fogyasztani. További előnye, hogy sok zöldségfélével ellentétben nem okoz puffadást, még nagyobb mennyiségben sem.

A cukkini termesztése kifejezetten egyszerű, így akár kezdő veteményezők is bátran próbálkozhatnak vele. A cukkini nevelését március második felében, de inkább a hónap végén lehet elkezdeni, ekkor tejfölös poharakba, palántázó edénybe szórt termőföldbe kell vetni a magokat, a kis keltetőket pedig meleg helyre kell állítani. Az első hajtások már egy bő hét múlva kibújnak, ha pedig már 3-4 levele is van a növénykéknek, akkor áttelepíthetők a külső ablakpárkányra. A következő lépés majd májusban lesz aktuális, akkor kell majd a szabadba, a konyhakertbe kiültetni a palántákat. Rendszeres gyommentesítésnél és időnkénti öntözésnél több feladat nem is nagyon lesz a kis bokrok körül, a cukkinit ritkán támadják betegségek, a kártevők közül pedig csak a meztelencsigák jelenthetnek gondot. A kifejlődött, arasznyi zöldségek a nyár közepétől kezdve takaríthatók be, a szüret pedig egészen őszig tarthat. A cukkiniről azoknak sem kell lemondaniuk, akiknek nincs kertjük, vagy csak nem akarnak konyhakertezni a pázsit rovására, ez a zöldség ugyanis a balkonokon vagy dézsában, virágládában  is nevelhető. Ha ezt az utat választjuk májusban egyszerűen ültessük át a palántákat egy nagyobb cserépbe, dézsába, és helyezzük őket napos, meleg helyre. A balkonon nevelt cukkinit gyakrabban kell öntözni!

Konyhaművészeti tanácsadásba nem mennék bele mélyen, azonban a hezitálóknak talál lökést adhat, hogy a cukkini kifejezetten sokoldalúan hasznosítható a konyhában. A cukkinit elsősorban saláták és tésztaételek összetevőjeként vagy párolt zöldségként köretek részeként ismerjük, ám kiválóan alkalmas sütemények elkészítéséhez is! Semleges ízével nem nyomja el a többi ízt, magas nedvességtartalma miatt pedig a sütik lédúsak, puhák lesznek. Az édességekbe csempészve a gyerekek is szívesebb fogyasztják a magas rosttartalmú, egészséges zöldséget. A cukkini felhasználásával diós, mákos sütemények, édes torták, muffin is készülhet, divatos paleo fogásokhoz is alkalmas, ráadásul remekül illeszkedik a vegetáriánus étrendbe, húspótlékként.

Képek: innen, innen, és innen.

A tél most különösen hosszúra nyúlt, a február az enyhülés helyett a leghidegebb napokat hozta el, de ha hinni lehet az időjósoknak, akkor pár nap, és valóban melegedik az idő, hamarosan akár plusz 10 Celsius is lehet majd. A tavasz egyik kötelező és igen örvendetes velejárója a növények éledezése, a hajtások megindulása, a zöldülés, és főleg a virágzás! Március legelején persze még elég szűkös a virág kínálat, de nem lehetetlen már ilyenkor is a színes szirmokban gyönyörködni, lássuk hát, hogy mik a lehetőségek!

A primulának, vagyis a kankalinnak a kora tavaszi kertészkedők ágyásaiban, balkonládáiban mindig helye van, hiszen egy igazán dekoratív és változatos megjelenésű növényről van szó. A kankalin cserepes dísznövényként ismert, de ne hagyjuk tartósan az ablakpárkányon, hanem a márciusi, áprilisi fagyok elmúltával bátran ültessük ki a kertbe, lehetőleg hűvös, párás helyre, a növény ugyanis az ilyen körülményeket kedveli! A kankalin a jó vízáteresztő képességű, és a humuszban gazdag talajokat szereti, amennyiben a kijelölt területen a kerti közeg nem ilyen, zsákos termő-, vagy virágfölddel feljavíthatjuk azt. Ha sikerült a megfelelő helyet megtalálni a kankalinnak, akkor pár éven belül egyre nagyobb telepet fog alkotni, és tőosztással még tovább lehet őket szaporítani, így a folyamatos utánpótlás biztosított lesz! 

Az árvácska inkább őszi virágként él a köztudatban, pedig tavasszal is fontos szerephez juthat a még szürke ágyásokban. Az árvácska ősszel elültetett palántái az első fagyok beálltáig díszlenek, majd a téli hideget átvészelve március környékén újra virágba borulnak, így ahol ősszel volt árvácska, ott most nincs is teendő. Az árvácska kedveli a napos, vagy a mérsékelten árnyékos helyeket, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag földbe kell ültetni. Felhasználása széleskörű, alkalmas balkonnövénynek, a kertbe is kiültethető, de előszeretettel telepítik az árvácskát közterekre, utcafrontokra is, mivel sokáig pompázik. Az árvácska a változatos színekben hozza virágait, így csupán ezzel az egy fajtával is élénk, látványos eredményt érhetünk el. Akiknek csupán egy erkély áll rendelkezésre a kertészkedéshez, vagy tavaly nem telepített árvácskát, ne essen kétségbe, most a kertészetekben megvásárolhatják a kiültetésre kész virágokat.

A százszorszépnek nem csak a neve kelt kellemes érzéseket, maga a növény is szemet gyönyörködtető, bájos kiegészítője lehet a balkonnak, terasznak, vagy az előkerti ágyásoknak. A százszorszép a kontinens mérsékelt égövi tájain honos, régi, bevált fajta, tehát nálunk is kifejezetten jól érzi magát. Lágyszárú, évelő növény, nagyjából  15-25 cm magasra nő meg. Kedveli a napos, félárnyékos helyeket, és a gazdag, agyagos talajt. Viszonylagos igénytelensége miatt gyakori vendége a parkoknak, de vadon is megterem szinte mindenütt. A nemesített fajták piros, fehér és rózsaszín virágokkal örvendeztetik meg gazdáikat. A százszorszéppel nehéz kudarcot vallani, ezért a balkonos virágneveléssel csak most ismerkedőknek a legmegfelelőbb választás lehet. 

A lehetőségek persze itt még nem érnek véget, szóba jöhet még a krizantém, az erika, vagy akár a díszkáposzta is, aki pedig ráérősen gondolkodik, akár várhat még pár hetet, hogy a kiültethető választék bővebb legyen!

Képek: innen, innen, innen és innen.