Megyeri Szabolcs kertész blogja

Variációk avarra

Szólj hozzá!

Az, hogy ősszel lehullanak a levelek, senkinek nem újdonság, ahogy az sem egy fergetegesen meglepő állítás, hogy a lehullott levelekkel valamit kezdeni kell. Akinek van kertje vagy utcafrontja lombhullató fákkal, cserjékkel, nagyon jól tudja, hogy szeptember végétől kezdve már számottevő mennyiségű zöldhulladékkal kell számolnia. De mihez lehet kezdeni a halmokkal?

maple-1079235_960_720.jpg

Ha ez a téma szóba kerül, általában az égetés, a komposztálás, vagy az elszállítás merülnek fel, és persze mindkettőnek van létjogosultsága, de mivel ezek tényleg a legegyszerűbb megoldások, most ezeket rögtön át is ugorjuk is át, mert érdemesebb olyan opciókat felsorolni, amik nem ennyire nyilvánvalóak és nem ennyire közismertek. Persze aki mégis a hagyományos eltüntetés híve, IDE KATTINTVA olvashatja el régebbi bejegyzésemet a témában.

Elsőként tisztázzuk, hogy bár zöldhulladéknak hívjuk a leesett leveleket, valójában távol állnak a szemét fogalmától, hiszen a természet körforgásában komoly szerepük van, lassan, hónapok alatt lebomolva értékes tápanyagként hasznosulnak, vagyis a természet egyszerűen komposztálja őket, hogy ezzel is javítsa a talaj minőségét. Ettől függetlenül a levéltömeg lehet zavaró, sőt akár veszélyes is, például ha az úttesten, járdán gyűlik össze, ahol nedves állapotában csúszós felületet eredményez. Most azonban a lehullott levelek kerti kezeléséről , hasznosításáról lesz szó.

Ebből máris következik az első alternatíva, a levelek otthagyása. Gondoljunk csak bele, számos elhagyott kertben, ritkán látogatott nyaralótelken, vagy éppen közparkokban a levelek ott maradnak, ahová leestek, és nemhogy ártanának, egyenesen használnak a vegetációnak. A levélszőnyeg ideig óráig hangulatos, de aztán átnedvesedik, összetapad, esztétikáját veszti, ezzel pedig - emberi mércével - csúnyává teszi a kertet. Ezzel vagy együtt tudunk élni, vagy nem, ugyanakkor van még egy szempont, a levélszőnyeg hosszútávon a gyepnek nem tesz jót, ezért aki nem akarja a tavaszt nagyobb arányú füvesítéssel kezdeni, válasszon más módszert, vagy - remek köztes megoldásként - a halmokat egy lombseprűvel húzza át a csupasz ágyásokba, pázsitmentes területre, a konyhakert talajára, és ott terítse szét. Ezzel tulajdonképpel komposztálunk, de mégsem kell befektetnünk komposztládába. Tavasszal persze majd egy mélyre ható ásással bele kell forgatni a maradványokat a földbe, de ezzel csak segítünk a közeg termékennyé tételében.

 

fall-foliage-111315_960_720.jpg

 

A következő lehetőség a darálás. Ehhez nem kell speciális gépet bérelni vagy venni, elég egy nagyobb teljesítményű gyűjtőtartályos fűnyíró (a benzines gépek jobban ebben a tekintetben). A száraz avart gereblyézzük egy pár négyzetméteres területre, olyan vastagságban, hogy a gépet még kényelmesen át tudjuk tologatni rajta, majd tologassuk át rajta a gépet. Jó esetben a levelek döntő része tartályban köt ki, mégpedig miszlikekre aprítva. Ezt a darálékot aztán hasznosíthatjuk mulcsként, vagy az előző tipphez hasonlóan kiszórhatjuk a konyhakert, üres ágyás felszínére, ahol egy sekélyre hatoló beforgató ásással biztosíthatjuk, hogy a szél ne vigye szerteszét az anyagot.

Az avar kiváló fagyvédő anyag lehet, főképpen akkor, ha idén ősszel facsemetéket, cserjéket ültettünk. Legyen ugyanis bármennyire fagyállónak hirdetett egy növényfaj, az szinte biztos, hogy az ültetés évében és a következő 1-2 esztendőben téli védelemre szorul, a télállóság csak a felnőttkorban alakul ki. A friss telepítés megóvására teljesen alkalmas anyag az avar, fogjunk egy nagyjából egy négyzetméteres műanyag hálót, csirkehálót, lazán kerítsük a törzs, tő köré, a széleit rögzítsük egymáshoz, az így kapott hengert pedig töltsük fel egy-két arasz magasan levelekkel.

Sok kertben vannak - akár lakóként, akár átjáróként sünök, ha a szívünkön viseljük a sorsukat, az avarból készíthetünk nekik téli lakot. Ehhez csupán egy gyakran háborgatott kertrészbe, sarokba kell készíteni egy fél-egy méter magas halmot, melybe a sünök nagyon szívesen beköltöznek, hogy ott átvészelhessék a hideg heteket. Jó ha az ilyen kupacot egy szélvédett sarokba telepítjük, ahol a kerítés megakadályozza, hogy a viharok szétfújják a dombocskát. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, tavasszal ne felejtsük el a kupac szétlapátolása előtt óvatosan ellenőrizni, hogy a lakók már eltávoztak-e onnan. 

 

autumn-1869426_960_720.jpg

 

Szintén a komposztálással kapcsolatos, de a klasszikus módszernél sokkal egyszerűbb eljárás a jutazsákos tárolás. A jutazsák egy remek dolog, olyan biológiailag lebomló anyagból készült, ami teljesen környezetbarát, többek közt a földlabdás kiszerelésű növények földgombóca is ezzel kerül beburkolásra, sőt, ezzel együtt is lehet elültetni. Ha a lehullott leveleket jutazsákba gyűjtjük, és a zsákokat a kert valamely végébe elhelyezzük, akkor a látvány szebb lesz az egyszerű komposzthalomnál, a lebomlás viszont így is szépen végbemegy, így tavasszal a zsákok tartalmát egyszerűen szét lehet teríteni az ágyásokban, veteményesben, hogy beforgatva tápanyagként tegyenek szolgálatot. Ilyenkor persze magát a zsákot is eláshatjuk, így nyom és szemét nélkül tűnik majd el tavasszal az őszi zöldhulladék.

Sok helyen vannak magasított ágyások, melyek számos előnnyel rendelkeznek, a pozitívumokat azonban gyarapíthatjuk, ha az avart ezen ágyások felületére halmozzuk. Ezzel ugyanis a szigetelés miatt az emelt ágyás felső rétege melegebb marad, ami nem csak a magasabb hőmérséklet, és tápanyagmennyiség miatt lesz előnyös tavasszal, hanem azért is, mert így a talajban lejátszódó folyamatok is kedvezőbben alakulnak, ami összességében azt eredményezi, hogy az ágyás korábban használatba vehető lesz, vagyis korábban lehet majd elkezdeni a vetést, palántázást.

A száraz avar még egy dologra hasznosítható, mégpedig zöldségtárolásra. A pincében, kamrában egy nagyobb kosárba, dobozba, vagy csak a sarokba halmozott levélkupac kiválóan alkalmas gyökérzöldségek, tökfélék tárolására, persze ügyelve arra, hogy az avar szárazon kerüljön be, és később se legyen nedves. 

Képek: innen.

Sóskát vagy spenótot?

Szólj hozzá!

A címbeli kérdésre a gyerekek válasza nyilván egy kategorikus "egyiket sem", hiszen mindkét levélzöldség híres arról, hogy nagyítóval keresni az olyan gyerekeket, akik kedvelik őket. Pedig mindketten remek növények, a belőlük készült főzelékek tápláló és egészséges fogások, ráadásul a modernebb konyhai irányzatokba is illenek, változatos módon készíthetők és tálalhatók. Emellett persze nem kerülnének most - képzavarral élve - terítékre, ha nem lenne aktualitásuk, mindkettő termesztésébe ugyanis mostanság lehet belekezdeni. 

 soska.jpg

 

A sóskával kezdem, mert ő még a spenótnál is mellőzöttebb, megkockáztatom, hogy a mai kisgyerekek közül a többség egyszerűen nem is ismeri. Sajnos nem csak a konyhákból kopott ki, hazánkban nincs nagyüzemi mezőgazdasági termesztésben, csak őstermelőknél és házikertekben találni meg, annak ellenére, hogy Európában, a Távol-keleten, de még Amerikában is honos, az egész világon elterjedt haszonnövény. A Magyarországon ismert közönséges sóska mellett választható még a francia és angol sóska is, előbbi savanykásabb, utóbbi kellemesebb ízű, és mindkettő nagyon jól bírja a teleket. A sóska vetésének egyik időszaka az ősz, a szeptemberi magvetésből kora tavaszra lesznek betakarítható levelek, a tavaszi vetés pedig nyár elején takarítható be, így sajnos aki azt gondolta, hogy még idén csemegézhet a saját sóskásából, csalódni lesz kénytelen, de a kikeleti betakarítás is épp elég ígéretes. A sóska aprócska magjai hosszú idő után, 2-4 hét elteltével kelnek ki, ez idő alatt csak nagyon óvatosan szabad öntözni, erősebb vízsugárral a magokat könnyen ki lehet mosni a talajból, és persze a hosszú csírázási idő miatt nem szabad elkedvetlenedni, ha pár nap után nem bújnak elő a hajtások, ez természetes. A már növekedésnek indult növénykék szerencsére kevés gondoskodást igényelnek, a gyomláláson és öntözésen kívül nem adnak munkát, így akár teljesen kezdő kertbarátok is bátran próbálkozhatnak vele. A leszedett levelek eltarthatósági ideje rövid, hűtőben tárolva 2-3 napig maradnak fogyaszthatóak, így érdemes mindig annyit leszedni, amennyit fel is dolgozunk rögtön.

A sóska mellett szól:

Gondozása könnyű, igényei alacsonyak, C-vitamin tartalma magas, gazdag ásványi anyagokban (foszfor, vas, kalcium), jelentős gyümölcssav tartalommal bír, fogyasztása pedig frissítő, élénkítő hatású. 

 

spenot.jpg

 

A spenót, vagy kissé furcsa hangzású, úriasabb nevén paraj a Közel-Keletről érkezett Magyarországra, Spanyolországon keresztül, mégpedig a feltételezések szerint perzsa közvetítéssel. A spenót remek tulajdonsága, hogy a zöldségek közül tavasszal az egyik legkorábban szedhető termény, kis szerencsével már a tél legvégén a konyhába kerülhet, így a vitaminhiányos hónapok végén szinte kincset ér. A spenót beltartalmi értékei ugyanis kiemelkedőek, vitaminokban gazdag, tartalmaz flavonoidokat és klorofillt, ugyanakkor alacsony kalóriatartalma miatt jól beilleszthető a mindenféle diétás étrendekbe. A spenótnak van ugyan egy elhanyagolható egészségügyi kockázata, de ez csak azt fenyegeti, aki igazán mértéktelenül fogyasztja. A spenót, magas oxálsav tartalma miatt ugyanis megterheli a veséket (kőlerakódást okozhat), így túlzott, napi rendszerességű fogyasztása nem ajánlott. A főzés ugyan valamelyest csökkenti az oxálsav tartalmat, de még így sem válik jelentéktelenné, nyersen pedig nem kifejezetten finom. A szeptemberi vetésből a tavasz első szakaszára lesz hasznosítható zöldség, a szedés ideje akkor jön el, mikor már 5-6 lomblevelet növesztett a növény. A spenót gondozása is egyszerű, igényei alacsonyak, betegségei nem számottevőek, télállósága pedig jó, még a zordabb mínuszos heteket is átvészeli. Érdekesség, hogy a spenótot gyakran tévesen évelőnek tartják, a félreértés abból ered, hogy elhullajtott magjaiból a következő évben új növény fejlődik. A magok akár több évig is megőrzik csírázóképességüket!

A spenót mellett szól:

A sóskánál változatosabban dolgozható fel, kiváló tél végi vitaminbomba, nevelése könnyű. 

soskafozelek.jpg

Itt egy klasszikus sóska főzelék recept, KATT IDE!

Képek: innen, innen, és innen.

Bogyós trió, avagy mit ültessek nassolnivalónak?

4 komment

Bármilyen fájdalmas kimondani, most már bizony az őszben vagyunk, ám ami rossz hír a diákoknak, az jó hír a kertészkedőknek, ugyanis a nyári kényszerpihenő után újra lehet nyúlni az ásó után, és kezdődhetnek az ültetések. A remek időt hozó nyárutó kifejezetten alkalmas a telepítések megkezdésére, de persze sietni sem kell, jellemzően október végéig ki lehet helyezni a csemetéket, cserjéket. A mai összeállításban három olyan bogyós gyümölcs kerül terítékre, melyek ugyan ismertek a nagyközönség előtt, mégsem a legkedveltebbek közül valók, pedig nincs miért szégyenkezniük. 

morus-alba-pendula.jpg

Csüngő eperfa, róla is szó lesz!

 

ribizli, vagy ribiszke a nemrégiben tárgyalt szederrel rokonítható abból a szempontból, hogy az üzletekben kis adagokban is meglepően drágán kapható, pedig elvileg egy pórias, egyszerű gyümölcs, ami sokáig nem volt gyakori vendég a kertekben, azonban az elmúlt évtizedben megint trendi lett, de inkább megvásárolható gyümölcsként, nem pedig kerti növényként. Pedig a ribizlibogyók élettanilag kedvező hatásúak, növényként pedig magas dekorációs értékű cserjéről van szó. A piros ribiszke elsősorban nyers fogyasztásra való, feldolgozása nem igazán szokás (de ízletes lekvár éppenséggel készülhet belőle) a sötét bogyós változatokból meg kiváló üdítőital vagy házi bor készülhet!

A ribizli egy jó értelemben véve igénytelen évelő gyümölcstermő cserje, amely a megfelelő, tápanyagban dús talajba ültetve hosszú ideig problémamentesen gondozható, a már említett szederrel ellentétben nincsenek különleges igényei. A ribizlibokor félárnyékba is kerülhet, szoliternövényként is mutatós, de akár izgalmas, ehető sövényként is ültethető a kerítés mellé! A ribizli, ha dísznövényként tekintünk rá, akkor igazán jó választás lehet azoknak, akik szeretik a paraszti, régies kertek rusztikus látványvilágát, vagy a természetközeli, zabolátlan, a szabálytalanságra épülő kertstílusokat.

 

ribiszke.jpg

 

A köszméte a ribizlinél mindenképpen ismeretlenebb, és ezen talán az sem segít, ha régies nevén hívom: egres. Az én nagyszüleim kertjében még volt egres, akkoriban nem kifejezetten szerettem, hiszen nem kimondottan édes. Ettől függetlenül az egres bogyója nagyon ízletes, de inkább a savanykás, fanyar ízek kedvelőinek való, manapság felnőtt fejjel már nekem is sokkal jobban bejön. A meghízott szőlőszemekre emlékeztető termésből készülhet üdítőital, dzsem, kompót, kerülhet süteményekbe, de nyersen is fogyasztható. 

Az egres megjelenését tekintve bokor, vagy alacsony termetű fa, a fajtától függően a termés lehet sárgászöld, sötétebb tónusú, vagy akár piros is, utóbbi kifejezetten ajánlott a különlegességeket kedvelőknek, ezzel a változattal remek találós kérdést lehet feladni a kertbe betérőknek, hiszen aki az egrest fel is ismerné, a piros szín akkor is megzavarja majd a beazonosítást! A köszméte - hogy kerüljem a szóismétlést -  a talajra nem érzékeny, az oltott csemeték nagyon ellenállóak, csupán egy kevés tavaszi metszést, és rendszeres öntözést kívánnak! Az egres változatos helyekre telepíthető, jól áll a kisebb kerteknek is, kerülhet az előkertbe, ahol pedig elég hely van a számára (és nem veszélyeztetik például parkoló autók) ott utcafronti dekoráció is válhat belőle. 

 

koszmete.jpg

 

A csüngő eperfa neve kissé zavart keltő, mert nálunk az eper és a szamóca hagyományosan összekeveredtek. Az eperfa valójában a messzi Távol-Keletről érkezett hozzánk, és jópofa érdekessége, hogy eredeti élőhelyén a selyemhernyók táplálására használták, és használják ma is. A csüngő eperfa egy kompakt méretű gyümölcsfa, ami 3-4 méter magasra nő meg, nevelése kifejezetten könnyű mivel környezeti és gondozási igényei alacsonyak. Tolerálja a városi körülményeket is, napos és félárnyékos helyeken is megél, vízigénye alacsony-közepes, metszési munkálatai pedig nagyon egyszerűek. Nevéhez hűen ágai, hajtásai lefelé csüngőek, ezzel különleges bájt nyer a növény, talán van, akinek szomorú hangulatot áraszt, szerintem azonban sokkal inkább játékos és kedves látvány.

Az eperfa egyszerűen díszfaként is ültethető, ugyanis már a puszta megjelenésével feldobja a kertet, de nyilvánvalóan az ehető termése is lehet a telepítés oka. Az eperfa bogyói lehetnek fehérek, rózsaszínesek, vagy pirosak, ízük karakteres, édes, a gyerekek különösen kedvelni fogják. Az eperfa termése a madarakat is vonzza, így akár madárbarát kertekbe is remek választás! Háziasszonyoknak apró megjegyzés, az eperfa termése a céklához hasonló kiszedhetetlen foltokat hagy a ruhákon, így érdemes óvatosan kezelni. 

 

csungo_eperfa.jpg

Képek: innen, és a szerző fotói.

Hogyan tesz rendet a mustár a veteményesben?

5 komment

Ha azt mondom mustár, te azt mondod kolbász - ez akár valamilyen mondóka része is lehetne, hiszen a mustárról mi más jutna eszünkbe, mint egy jó kis balatoni (az év többi szakában piaci) kolbász, bőséges mustár adaggal, meg egy nagy karéj házi kenyérrel persze. A mustár azonban ennél sokkal többet tud, igazi titkos univerzális növény, ugyanis kertészetileg is kifejezetten hasznos, ráadásul számos - olykor megmosolyogtató - népi praktika is társul hozzá. És persze nem kerülne szóba, ha nem lenne valamilyen aktualitása éppen, de erről kicsit lejjebb. 

A mustárnak a népi folklórban számos gyógyító hatást tulajdonítanak, ezek némelyike biztosan hatásos, más részük inkább amolyan jobb híján bevetett metódus lehetett. Mindenesetre a feljegyzések szerint például az összezúzott, vízzel és liszttel kevert mustármag kiváló szer meghűlés ellen a mellkasra kenve. A mustár, mivel enyhe bőrirritáló, vérbőség keltő hatása van alkalmazható hasonlóan elkészítve és felkenve elégtelen vérkeringés okozta végtag (elsősorban ujj) fájdalmak esetén. A mustármagos lábfürdő állítólag hatásos lábgombaölő szer, és a hírek szerint ugyanez a lábáztató enyhíti a lázat és a fejfájást is. A már említett mustármagos massza fájdalomenyhítő tapaszként is használható gézlapokra kenve és a sajgó testrészre helyezve, végül a mustár a tapasztalatok szerint bármilyen formájában kiváló étvágygerjesztő. Na de térjünk vissza kert világába.

 

081228192713_1_540x360.jpg

 

A mustár, mint vetemény az év döntő részében vethető, sok más terményhez hasonlóan csak a hideg, fagyos téli hetekben nem telepíthető a kiskertbe. Mégis az őszi ültetés az egyik legüdvözítőbb ezen fűszernövény esetén, mégpedig praktikus okokból. Őszre, az ősz derekára a legtöbb veteményes természetes módon kiürül, de legalábbis megfogyatkoznak a lakói. Ilyenkor jön el a mustár ideje, ez a növény ugyanis nagyon gyorsan kicsírázik, hajtásai gyorsan kifejlődnek, és talajtakaróként remekül szolgálnak. Utóbbi minőségükben a mustárnövénykék a csupasz ágyásokat nagyon jól dekorálják, színnel, élettel töltik meg. Ez azonban még csak az esztétikai oldal, ugyanis a mustárnak van egy olyan szupertulajdonsága, hogy természetes talajfertőtlenítőként működik, gyökerei olyan biológiailag aktív anyagokat bocsájtanak ki, melyek, károsak az egyéb növényekre, sőt, egyes föld alatt élő rovarokra is. Így az ősszel már haszonnövény nélküli, de még vígan gazosodó ágyásokban a mustár egyszerűen kiszorítja az egyéb vegetációt!

 

blossom-daffodil-flora-flower-plant-mimosa-countryside-farm-nature-out.jpg

 

Jó, jó, de mi lesz később? Itt jön az őszi ültetés vetés trükkje, a mustár ugyanis nem télálló, a fagyos időszakban elhal, növényi maradványai pedig tavasszal az első talajmunkálatok során szinte szó szerint szétporladnak, így nyom nélkül eltűnik. A gyökérzet sem marad életképes, a lebomló mustárgyökerek értékes természetes komposztként hasznosulnak újra. Az őszi mustár, ha talajtakaróként tekintünk rá, akkor az összes szokásos jótéteményt hozza, vagyis többek közt késlelteti a talaj kiszáradását, megfogja a port, és úgy biztosít egységes, üde látványt, hogy közben gondozására igazából nem kell időt fordítani. Tudni kell azonban, hogy az őszi mustár a sok előny mellett egyetlen dolgot nem biztosít: betakarítható mustármagokat. Aki tehát a mustárt étkezési célra szánja, tavasszal lépjen majd akcióba!

Sokan mostanra már biztos égnek a vágytól, hogy őszi mustárt vessenek, de mi ennek a módja? Nos, roppant egyszerű a művelet, a vetőmagokat az előzetesen ásással meglazított, majd elsimított, tömörített területre kell kiszórni, ezután pedig gereblyézéssel vagy kézi szórással kell vékony földtakarót helyezni rájuk. A kihajtó magoncok jó esetben pár nap múlva megjelenhetnek, aztán pedig gyors ütemben fognak növekedni. Az időnkénti öntözésen kívül sok egyéb teendő nem is akad a mustárvetemény körül.

Képek: innen 

Miért ültessünk szedret?

5 komment

A szeder tipikusan az a gyümölcs, amit alig termeszt valaki a kertjében, viszont sokan megveszik a boltokban aprócska műanyag tálkákba porciózva, méregdrágán. Mondanám, hogy pedig mennyivel egyszerűbb otthon nevelni a saját szedret, sajnos azonban ez a cserjeféle pont a nehezebben kezelhetők közé tartozik, ez némileg meg is magyarázza a ritkább előfordulását. Azért megijedni sem kell, semmi ördöngösség nincs a szedertermesztésben, csupán kicsit több törődést igényel, mint egy átlagos cserjeféle. Mivel a közelgő ősz az év egyik fő ültetési szezonja, a szeder ideje is most jött el. Lássuk, mennyire nehéz bánni vele!

 

szeder.jpg

 

Szederrel ősszel könnyen találkozhatunk természetjárás, túrázás során, hiszen hazánkban sok helyütt vadon is megél, ami persze nem jelenti azt, hogy otthon ne nevelhetnénk, sőt, az mindig jó jel, ha egy adott növény az adott földrajzi területen emberi beavatkozás nélkül is megél, terem. A házi szeder több fontos jótéteménnyel szolgál, elsősorban dekoratív növénydísz, jól idézi meg az épített környezetben a buja, háborítatlan vidékek hangulatát, így ha valaki kifejezetten természetközeli, vadvirágos kertstílusban gondolkozik, a szedret tartsa szem előtt. Szintén hasznos a szeder csemege-szempontból, ugyanis termése amellett, hogy finom, és ritkán fogyasztott gyümölcs, egészséges is, hiszen C-vitamin tartalma például magas, emellett elsőrangú antioxidáns forrás.

A szeder, mint cserje, sövényként is ültethető, a térhatároló cserjék között külön műfaj az ehető termésű sövény, a szeder pedig ebben a tekintetben is jó választás. A szeder futtatható kerítésre (vagy kerítés melletti dróthuzalos támasztékra, de afféle szoliternövényként is kezelhetjük, ha kis alapterületű, függőleges támasztékra tereljük). Érdekesség, hogy a szeder (Rubus) kifejezés tulajdonképpen egy gyűjtőnév, a nemzetségbe roppant sok fajta tartozik, de mindegyiknek ehető a termése, és olyan változatot is választhatunk, ami tüskementes, így ezt kisgyermekes kertbe is telepíthetjük (a tüskés fajták pedig sövényként védelmi célra is bevethetőek).

A szederrel kapcsolatban nem lehet elhallgatni a negatívumokat sem. A szeder a napos, szélvédett, nem fagyzugos helyeket kedveli, talajigénye pedig az átlagnál összetettebb, a tápanyagban dús, jó szerkezetű közeget kedveli, ráadásul fontos számára a folyamatos és egyenletes nedvesség.  A szedernek már ültetéskor biztosítsunk trágyát, valamint a magasra növő indáknak is elengedhetetlen támrendszert kialakítani. Őszi ültetés esetén majd tavasszal nitrogénes műtrágyára, és magnéziumhiány esetén annak pótlására is szükség lesz, ellenkező esetben a termés csekély és aprószemű lesz.

A szeder továbbá az átlagosnál alaposabb metszést és vesszőválogatást igényel, időnként permetezni is szükséges, elsősorban ősszel és tavasszal, a vesszőbetegségek ellen. A szeder hajlamos a tetvesedésre is, és sajnos a hangyák is kedvelik, így az apró rovarok megjelenésével is számolni kell. A nehézségek azonban ne tántorítsanak el senkit, a szokásosnál kicsit összetettebb gondozási igényért cserébe egy dekoratív cserjével, finom terméssel lehetünk gazdagabbak, sőt, tüskés fajtát választva hatékony zöld védvonalat is képezhetünk a birtokhatáron.

 

Blackberries.jpg

A szedernek mindenképp támasztékra lesz szükségre, de akár a kerítést is használhatjuk erre a célra, főleg, ha védelmi funkciót is ellátó sövényként telepítjük!

 

Rubus_fruticosus1.jpg

Remek ötlet a szeder praktikus és egyben dekoratív tartására!

Akiknek már van szeder a kertjükben, azoknak a fentiek nem feltétlen új információk, azonban talán nekik is érdemes egy emlékeztető jellegű szeder gyorstalpalót átfutni, elsősorban a metszéssel kapcsolatosan. Sok szedertulajdonos panaszkodik arra, hogy növénye nem hoz termést, pedig az ültetési feltételek megfelelőek voltak, és gondozás sem maradt el. Ez általában a metszés hiányára, vagy annak szakszerűtlenségére vezethető vissza.

A szépen termő szederbokor eléréséhez ugyanis az augusztus és október közötti hetekben feltétlenül el kell végezni a cserje metszését, mégpedig úgy, hogy a már letermett ágakat tőből vissza kell metszeni, mivel a termő ágak csak két évig életképesek, aztán elpusztulnak, így ezekről újabb termésre nem számíthatunk. A növény az új hajtásokat hónaljban hozza, ezek a friss idei ágak lesznek a következő évi termővesszők, ezért ezeket csak visszakurtítani kell. A hónaljhajtások a nyár elején kifejlődött zöld hajtásokat jelentik, ezek még mostanában is levelekkel dúsak.

A metszési munkálatokkal egy füst alatt ajánlott a tápanyag-utánpótlást is megejteni, mivel a bőséges terméshez megfelelő mennyiségű tápanyag is szükséges. Idősebb példányok esetében a növény teljes ifjítását egy drasztikus visszametszéssel lehet megtenni, ebben az esetben a növény tövén egy-másfél arasz magasságig le kell nyesni minden ágat, ilyenkor azonban értelemszerűen következő évben terméssel nem számíthatunk. Fontos, hogy egy-egy bokron nem érdemes ötnél több termő vesszőt meghagyni, mert a növény ilyenkor elaprózza tartalékait, és inkább többet virágzik, de kevesebb termést hoz. 

 

sajttorta szeder2.jpg

 

Lényeges, hogy őszi telepítéskor mindenképpen előnevelt szedret ültessünk, és precízen tartsuk be a szedernek szükséges feltételeket, elsősorban a talajt, a napfény mennyiségét, és a szélvédettséget tekintve. Kereskedelmi forgalomban tüskés és tüskementes változatok is kaphatóak, ami szempont lehet kisgyermekes kertekben, valamint az egyes hibridek eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek a növekedés ütemét, és a termés méretét, ízvilágát illetően, így választás előtt érdemes tájékozódni a kiszemelt fajtákról.  

Képek: inneninneninnen, és innen.

3 tipp az augusztusi kiskertbe!

Szólj hozzá!

A nyár utolsó hónapjának második fele igazán zsúfolt időszak, most érnek véget a nyaralások, sokaknak kötött program a tűzijáték nézés, és az ehhez kapcsolódó utolsó hosszú hétvégés kikapcsolódás, aztán máris lehet készülni az iskolaidőszakra, vagy egyszerűen csak az őszi munkás hetekre. Ilyenkor viszonylag kevés idő jut a kerti veteményezésre, értelemszerűen ez az időszak nem a kiskertezés főszezonja, aki azonban még most is szívesen vetne, ültetne valamit, van miből válogatnia! A késő nyári vetemények sora nem túl hosszú, de akad köztük pár izgalmas darab, ezek közül ajánlok most röviden hármat!

 

kinaikelsok.jpg

Az ázsiai származású, és egyébként a káposztafélék családjába tartozó kínai kel nálunk nem örvend széleskörű népszerűségnek, de talán ismertségnek sem. A kínai kel C-vitaminban dús, aminosavakat bőségesen tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát kínálja. Bár íze kevésbé karakteres a gyakrabban fogyasztott káposztafélékhez képest, mégis kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nasi. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendnek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba. Termesztése nem jelent nagy kihívást, kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. A kínai kel csírázási hőigénye 20 fok, így a nyárvégi időszak kiválóan alkalmas neki, fényigénye pedig közepes, tehát tényleg őszi zöldség. Tenyészideje 60-80 nap így az augusztus végi vetemény még a tartós fagyok előtt felszedhető, ha pedig magvetés helyett palántákat használunk, még hamarabb jöhet a szüret. Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja, ami viszont jó hír. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői  a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.

 

cekla04.jpg

A cékla már jóval ismertebb a kínai kelnél, de szintén nem a leggyakoribb vendég a konyhában, pedig legendásan egészséges és tápláló zöldség, az egyetlen, ami ellene szól, hogy makacs foltokat hagy ruhákon, abroszokon. Egyebekben roppant barátságos növény, mert nem kér sokat, mondhatni igénytelen, így szintén jó választás bátortalan kezdőknek (is). Tápanyagigénye közepes, ha augusztusban vetjük, akkor másodnövényként is telepíthetjük, például a már felszedett káposztafélék, burgonya, retek, vagy borsó helyére. A félárnyékos helyeket is jól viseli, vízre viszont folyamatosan szüksége van, ezért ne hagyjuk kiszáradni. Magjai méretesek, ezért könnyű lesz velük a vetésnél, amire figyeljünk, az a körülbelül 10 centiméteres távolság két mag között. Jó praktika, ha egyszerre nem egy, hanem két magot pottyantunk a földbe, és később a gyengébb palántá(ka)t kiszedve, aztán átültetve megduplázhatjuk a veteményt. Az ápolási munkák főleg a rendszeres öntözésben, és az időnkénti gyommentesítésben merülnek ki. A csírázási idő két hét, a betakarítás pedig 90-100 nap múlva esedékes, de legkésőbb a hajnali fagyok beállta előtt. Az sem baj, ha gyökereket még a teljes méret elérése előtt húzzuk ki, de ilyenkor az eltarthatósági idő is csökken. Az október táján felszedett céklát beoszthatjuk egész télre is, ha (leveleitől megfosztva) például nedves homokos ládába helyezzük, és hűvös helyre (pincébe) tesszük.

 

ruc2.jpg

A harmadik alany a rukkola (Eruca sativa) mely szintén nem tartozik a jelenleg divatos zöldek közé, még nevének írásmódja sem kiforrott, írhatjuk rukkolának, olaszosan ruccolának vagy rucolának, aki pedig hagyománytisztelő, hívhatja magyarosan egyszerűen borsmustárnak is, merthogy van neki szép hazai neve is. A rukkola Európában, főleg a déli országokban őshonos, ahol persze roppant népszerű is, Olaszországban pedig kimondott rajongás övezi. Markáns ízvilágú, borsos, mustáros aromájú salátaféle, mely ráadásul élettanilag is kedvező hatásokkal bír, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, ráadásul még gyógynövényként is kezelhető, a belőle készült főzet a fekélyes, savas gyomor panaszainak hatékony enyhítője, emellett köhögéscsillapító, várandós hölgyeknél pedig tejserkentő hatása is van! A rukkola elvetett magjai akár 2-3 hét alatt kihajtanak annyira, hogy a konyhában használhatóvá váljanak a levelek. A rukkolatermesztéshez alig szükséges valami, a talajra nem érzékeny, tehát a nyár végére kiürült ágyásokba simán vethető, de az erkélyen is elég egy-két nagyobb cserép, vagy egy termetesebb virágláda, és némi általános termőföld az induláshoz. Balkonvetemény esetében előkészületekkel sem kell számolni, szabadföldi telepítéskor egy alapos gazolást illendő csupán megejteni a magok kiszórása előtt. A rukkola hálás tulajdonsága, hogy kis helyen is viszonylag nagy hozamot biztosít, így elsőrangú balkontermény, de napos, meleg konyhaablakban is tehetünk vele egy próbát. A csírázás megtörténtéig folyamatosan nedvesítsük az ültetvényt. A másik szaporítási módszer a palántázás, ami inkább csak elméleti lehetőség, a zsenge csírák ugyanis kicsik és sérülékenyek, kiszedésük, átültetésük felesleges nehézségekkel jár. A rukkola bő három hét után már szedhető állapotba kerül, és amíg az időjárás drasztikus fordulatot nem vesz, vagyis amíg tart a vénasszonyok nyara, folyamatosan hozza új hajtásait és leveleit. Tartsuk szem előtt, hogy a leszedett levelek nagyon hamar fonnyadásnak indulnak, így mindig csak annyit csipegessünk a növényről, amennyit azonnal fel is használunk!

Képek: inneninnen, és innen.

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszmernok.hu



A blog üzemeltetője a:


Facebook

Ajánló

Címkék

ágyásszegély (5) átültetés (10) balkon (7) balkonkert (6) balkonkertészet (6) balkonkertészkedés (14) balkonnövény (10) balkonnövények (5) barkácsolás (7) belváros (5) biogazdálkodás (5) Budapest (45) budapest (8) budapesti parkok (6) citrusfélék (9) civil összefogás (13) coaching (6) community garden (9) cserje (7) cserjék (5) csúszásmentesítés (5) design (6) díszfa (5) dísznövény (115) dísznövények (11) DIY (7) dracéna (7) emelt ágyás (6) érdekesség (9) erkély (8) Erzsébet tér (7) esővíz gyűjtés (5) évelő növény (5) fa (9) facsemete (5) fák (6) fakivágás (8) fényigény (17) fenyő (5) fenyőfa (5) fikusz (5) fiskars (6) fűmag vetés (8) fűnyírás (6) fűszerkert (17) fűszernövény (20) fűszernövények (8) futónövény (6) füvesítés (15) garden (7) gardenexpo 2012 (5) garden coach (6) garden coaching (83) gazdálkodás (5) gerillakertészet (5) gondozott közterek (5) gyep (12) gyepgondozás (8) gyógyhatás (10) gyógynövény (32) gyógynövények (6) gyógytea (10) gyomirtás (5) gyommentesítés (8) gyomnövény (8) gyümölcs (11) gyümölcsfa (13) hagymások (6) haszonnövény (15) háztáji gazdálkodás (28) hétvégi program (5) hobbikertész (8) hobbikertészet (19) hobbi kert (6) hobbi kertész (5) hobbykertészet (17) hőmérséklet optimum (9) japánkert (9) játszótér (9) karácsony (5) karácsonyfa (10) karácsonyi fenyő (5) kártevő (5) kártevők (7) kártevőmentesítés (6) kert (175) kertbarát (51) kertépítés (126) kertész (11) kertészet (120) kertészeti tanácsadás (67) kertészeti tanácsok (225) kertészkedés (165) kertészmérnök (53) kertfenntartás (76) kertgondozás (9) kertimunka (6) kerti bútorok (5) kerti dekoráció (8) kerti kártevők (7) kerti munka (8) kerti növény (7) kerti növények (11) kerti ötletek (8) kerti szerszámok (6) kerti tó (8) kertrendezés (77) kerttervezés (142) kert és design (75) kert trend (49) kiskert (14) kiültetés (18) komposzt (6) komposztálás (6) konyhakert (23) környezetbarát (11) környezettudatosság (11) környezetvédelem (28) közösségi kert (11) közösségi kertek (7) közösségi kertészkedés (9) közösségi összefogás (5) közösségi ültetés (8) közös ültetés (5) közpark (21) köztér (6) köztéri növények (7) közterület (11) közterületi fák (5) kreatív ötletek (12) lakásban tartott növény (9) leander (5) levéltetvek (5) levendula (11) locsolás (10) lucfenyő (5) madarak a kertben (5) madárbirs (5) madáretetés (6) magvetés (13) mediterrán növények (5) mérgező növények (7) mérgező szobanövények (6) metszés (14) mezőgazdaság (5) mulcsolás (12) muskátli (7) nagyvárosi kertészkedés (5) növény (23) növényápolás (6) növények (6) növénygondozás (129) növénypusztulás (5) növényrendelés (13) növénytelepítés (5) növénytermesztés (61) növényültetés (10) növényvédelem (11) növény rendelés (5) olvasói levél (8) önellátás (5) öntözés (117) orchidea (10) örökzöldek (5) örökzöld orbáncfű (5) őshonos (8) összefogás (7) palánta (9) palántázás (12) pampafű (6) paprika (5) paradicsom (10) park (23) pázsit (9) permetezés (6) programajánló (15) rendezett utcafrontok (5) rovar (6) rózsa (11) sírgondozás (5) sövény (13) sövénynyírás (6) szárazságtűrő növények (11) szemetelés (5) szemétszedés (5) sziklakert (5) szobanövény (23) szobanövények (13) szubszidiaritás (6) talajtípus (5) társadalmi (9) társasház (14) társasházi növények (8) társasházi udvar (6) teleltetés (7) temető (5) terasz (5) természetvédelem (5) trágyázás (10) tuja (7) tulipán (7) újrahasznosítás (8) ültetés (134) ültetési távolság (9) ültetőgödör (5) utcafront (54) utcafrontok (6) utcafrontszépítés (16) utcafront szépítés (5) utcakép (62) vágott virág (5) városfejlesztés (6) városi kertészkedés (6) városi növényzet (18) városi zöldfelület (6) városi zöldterület (6) városkép (74) városrendezés (9) veteményes (23) veteményeskert (45) vetés (9) vetőmag (6) vetőmag rendelés (7) virág (48) virágágyás (10) virágföld (6) virágláda (9) virágok (5) virágoskert (7) virágzás (12) virágzó (7) virágzó magyarország (7) virágzó utcafrontok (13) virágzó zugló (9) vízigény (5) zöldfelület (9) zöldség (14) zöldségeskert (5) zöldségtermesztés (35) zöldterület (6) zöld utcafrontok (18) Zugló (8) zugló (8) Címkefelhő

Kertész TV