Az orchideák divatja töretlen, sőt, egyre trendibbek, a minap már az egyik német élelmiszerlánc üzletében is láttam egy raklapnyi Phalaenopsist, ráadásul egészen csábító áron, ezerötszáz forint környékén. Nem csoda hát, ha sokan vásárolják ezeket a roppant dekoratív dísznövényeket, ám sajnos a csalódás sem ritka, ugyanis sok boldog orchideatulajból lesz szomorú gazda, mikor növényük pár hét után pusztulásnak indul. Az orchideákkal alapvetően az a probléma, hogy a mi klímánktól nagyon eltérő éghajlatról származnak, így nem könnyű feladat biztosítani számukra az ideális feltételeket. Az alábbiakban pár általános jótanácsot próbálok nyújtani a témában, és kicsit be is mutatom ezeket a dísznövényeket, ugyanis az üzletekben gyakran csak egy pár mondatos leírás jár a növényhez, amiből nehéz tájékozódni.

Az orchideák népes családot alkotnak, közel húszezer fajtát ismerünk, a hibridek száma pedig milliós nagyságrendű. Ennek eredménye a számtalan különleges alakú és színű virágzat, a választás tehát egyszerre könnyű és nehéz. Az orchideák virágainak vázaállósága a megfelelő feltételek biztosítása esetén kiváló, egy hónapig is megtarthatják díszítőértéküket, akár a növényen hagyva, akár vágott virágként, így tartós és szép ajándék válhat belőlük. Eddig tart a megszokott reklámszöveg, a buktatókról pedig már jótékonyan hallgatnak a növényekhez mellékelt szűkszavú leírások. Lássuk mik ezek. Az első fontos tudnivaló, hogy bár az orchideákat cserépben vesszük és tartjuk, ez számukra roppant idegen dolog, mivel az orchideák többsége nem földben gyökeredzik, hanem fákon élnek, a tápanyagokat és vizet nem a földből veszik fel. Ez az öntözéssel kapcsolatban máris egy fontos tanulsággal szolgálhat, az orchideák gyökérzete ugyanis nem bírja a vízben állást (a levegő páratartalmából "isznak"), hamar rothadásnak indul, ha pangó víz, vagy folyamatos nedvesség veszi körül. A fákon élő orchideák jellemzően elhalt növényi részekből jutnak tápanyagokhoz (de nem paraziták a közhiedelemmel ellentétben, hanem ún. epifita növények), tápanyagigényük magas, ezért fontos, hogy tápoldattal biztosítsuk nekik az utánpótlást, amit cserépben egyébként nem tudnának elérni. A következő probléma a már említett klímabeli eltérés, ezek a növények ugyanis az egyenlítő menti, párás, nedves, meleg viszonyokat kedvelik, amit egy átlagos magyar nappaliban nehéz előállítani, ráadásul a fákon csüngő orchideákhoz a lombokon keresztüljutó szűrt fény jut el, ezért a közvetlen napsütést sem kedvelik. Mi akkor a helyes tartás módja?

 Cymbidium

Az egyik legnépszerűbb alany hagyományosan a Cymbidium, vagyis a csónakorchidea. Érdekesség, hogy hazánkban a 80'-as években a Cymbidium termelése ipari méretekben zajlott, vágott virágként ma már nem népszerű, azonban cserepes dísznövényként reneszánszát éli. A Cymbidium volt egyébként az első nemesített orchidea fajta, mely bekerült a lakásokba, otthon is tartható egzotikus dísznövényként. A Cymbidium fajták rendkívül változatos színűek, a zöldtől az égő vörösig szinte minden színt megtalálhatunk, pasztell árnyalatuk miatt pedig a legtöbb szobában előnyösen mutatnak, nem rivalizálnak a többi szobanövénnyel. A másik jellemző orchideafaj a már említett Phalaenopsis, vagyis a lepkeorchidea, mely olcsóságával hódít, eredetileg ez a faj is fán él, tehát a fentebb említett problémák nála is fennálnak.

Az orchideaproblémák, betegségek jellemzően a virágzás idején jelentkeznek, az okok pedig a klímára vezethetőek vissza, az orchideák többsége ugyanis a száraz, meleg levegőjű szobákra lombszáradással, bimbóhullással reagál. Az orchideák mindannyian páraigényes fajok, ellenben nem szeretik a túlöntözést, utóbbira azonnal a levelek elrothadásával válaszolnak. Ezért a nedvességre, öntözésre különösen figyelni kell, akár az éjjelre a levél belső tövében megálló víz 1-2 nap múlva a tőnél rothadást indíthat el, majd ezek után a levelek le is hullanak. Célszerű az orchideákat agyaggranulátummal, kaviccsal töltött tálcába állítani, melybe vizet töltünk, így folyamatosan biztosíthatjuk a párát növényünk számára. Nyáron, a teraszon, balkonon tárolt orchideák alatt érdemes rendszeresen fellocsolni a betont, járófelületet, ügyelve arra, hogy a levelekhez ne fröccsenjen víz. A növény gyökérzete alatt a cserépben se álljon víz, mivel a gyökerek a levegőből szerzik a nedvességet, nem képesek azt a vízből felvenni. A virágzat száradása, a bimbók barnulása, azok ledobódása általában fényhiány következtében történik, ez tipikusan téli jelenség, mivel ilyenkor a nappalok rövidülnek, és kevesebb ideig éri a növényeket a napfény. Erre válaszul az orchidea elkezd száradni, kezdve a számára legkevésbé fontos résszel, a virágzattal. A fényhiány pótolható speciális megvilágítással, mely az őszi időszakban kiegészítésképpen, majd télen teljes megvilágításként használható. A Cymbidiumok és Phalaenopsisok erősen tápanyagigényesek, cserébe akár az egész tenyészidőszakban képesek tömött fürtökben virágokat hozni. Tavasztól őszig célszerű nitrogén túlsúlyos tápoldatot adagolni, majd az őszi pihentetési időszak előtt és után foszfor és kálium túlsúlyos tápoldatot adni neki. Virágboltokban és egyéb üzletekben gyakran kapni önadagoló orchidea tápoldatokat, ezek hasznos kiegészítők. Az őszi pihentetés, és a viszonylag hűvösebb klíma hatására beindul a virágképződés, melyből a későbbiek folyamán a csodás virágzatok fejlődnek.

A páratartalom beállítása különösen fontos az orchideáknál. Jellemzően a 40%-os páratartalom a legkevesebb, ami szükséges a szép virágzáshoz, de a 70% fölötti már általában sok. Páratartalom szempontjából a fürdőszoba ideálisnak tűnhet, de csak akkor az, ha kellő mennyiségű fény is bejut, valamint a hőmérséklet is megfelelő. A páratartalom ellenőrzéséhez egyszerű és olcsó mérőeszközt lehet venni például hüllőkkel is foglalkozó kisállatkereskedésekben.

Díjnyertes Phalaenopsisok

Az orchideák a tavaszt és a nyarat nyugodtan a kertben, balkonon tölthetik, amennyiben a fénnyel kapcsolatos igényeiket kielgítjük, vagyis nem engedjük, hogy az égető, tűző Nap perzselje őket, és a folyamatos párásításról is gondoskodunk. Ebben az időszakban rendszeres öntözést igényelnek, és lényeges, hogy a cserép aljához hasonlóan a levéltöveknél, hónaljakban se üljön meg a nedvesség, ezt a növény rosszul tolerálja. A fán élő orchideák ugyanis sosem függőlegesen állnak (mint pálcához kötözött cserepes társaik), ezért természetes élőhelyükön a víz nem reked meg a növényen. Télen a hűvös és fényes helyiség az ideális számukra, szabadban teleltetni tilos őket. Egészen addig, míg az éjszakai hőmérséklet az 5-6 Celsius fokot el nem éri, nyugodtan kint hagyhatjuk a növényünket, ennél hidegebb időben már mindenképpen vigyük be a teleltetésre előkészített helyiségbe! A célra a legalkalmasabb egy hűvösebb és világos, de napos szoba, amit télen csak minimálisan fűtűnk.  Figyelni kell, hogy világos helyre kerüljön, ugyanakkor az ősszel is sokszor erős napsütés ne érje.  Az ajánlott minimum hőmérséklet a 7-8 Celsius, a maximum hőmérséklet viszont ne legyen több 15 foknál. Az öntözést ebben az időszakban már ritkítani kell. A hideghatás fontos a virágzáshoz, így ha a növény jól érzi magát, akkor nem csak tavasszal, hanem télen is virágozni fog. Átültetni kizárólag abban az estben szabad, ha kinőtte a konténert, és akkor is csak virágzást követően.

Egy szép és egészséges Cymbidium

A fentiekből talán az tűnik ki, hogy az orchideanevelés bonyolult és összetett dolog, azonban a gyakorlatban kis tanulással és odafigyeléssel hamar jöhet a sikerélmény. Az olcsó, élelmiszerboltok pénztárai mellé kiállított orchideák jellemzően kevesebbet bírnak és rosszabb kondícióban vannak, mint a szakboltokban kapható társaik, persze utóbbiak drágábbak is. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.