Egy lelkes kertbarát keresett meg azzal, hogy újonnan vásárolt ingatlanának kertjében elképesztő mennyiségű vérehulló fecskefű található, kérdése pedig, hogy mit lehet kezdeni ezzel a növénnyel, érdemes-e legalább részben megtartani, jelent-e veszélyt a mindennapokban emberre, állatra, vagy a kertre nézve? A válaszok mások számára is érdekesek lehetnek, nomeg a vérehulló fecskefű egy igen csinos növény, így lássuk a részleteket!

A vérehulló fecskefűnek már a neve is izgalmas, mindkét szónak magyarázata van. A fecskefű tavasztól, jellemzően áprilistól kezdve virágzik, vegetációs időszaka pedig hosszú, egészen az ősz első feléig díszlenek virágai, ez az időszak pedig egybeesik a fecskék itt tartózkodásával, így a népi megfigyelés összekapcsolta kettejüket, vagyis azért fecskefű, mert a fecskékkel együtt figyelhető meg. Aki már látott, sőt szakított le fecskefüvet, az jól tudja, hogy a kettétört szárból élénk narancsszínű nedv szivárog, ami kis fantáziával egész vérszerű, innen ered a név első fele.

Tulajdonságok: a vérehulló fecskefű évelő növény, mely a mák nem túl távoli rokona, a Chelinodium nemzetség egyetlen tagja ( a görög Chelidonium jelentése: fecske). Magassága 30-100 centiméter, gyöktörzséből több szár ered, virága négy, feltűnően sárga sziromból áll. 

A fecskefű tulajdonképpen egyszerű gyomnövény, mely számtalan helyen megtelepedik, erdőszéleken, akácosokban, utak, falak mentén például, de fellelhető a városokban is, és a kertekbe is szívesen beköltözik, utóbbi esetben inkább a parlagi, kevésbé gondozott területeken jelenik meg, így olvasóm esete tipikus, a megvásárolt ingatlan évek óta lakatlan volt, kertjét magára hagyták. Egész Európában roppant elterjedt, sőt, Ázsia nagy részén is megtalálható a mérsékelt övi területeken. 

Tudta-e? A fecskefű a magjainak olaja nagyon vonzó a hangyák számára, így ahol a sárga virágú növény megtelepszik, ott a hangyák megjelenésére is számítani kell, ezért aki kertjében megtűri vagy direkt neveli a fecskefüvet, a rovarokkal is számoljon!

A vérehulló fecskefű közismert gyógynövény is egyben, azt talán a népi gyógymódokban kevésbé tájékozottak is tudják, hogy tejnedve remek ellenszere a szemölcsöknek. A legtöbb szemölcs elleni készítmény alapja a fecskefű hatóanyaga, de akár "nyersen" is használhatjuk a növényt, az eltört szárból szivárgó narancsos folyadékot egyszerűen a szemölcsre kell kenni, vigyázva arra, hogy az ép bőrfelületre ne jusson belőle, ott ugyanis irritációt okoz. A műveletet napi két-három alkalommal megismételve pár hét alatt jó eséllyel leszárad, eltűnik a bőrkinövés. 

A fecskefű herbáriaként azonban másban is jeleskedik, hatásos ellenszere lehet a szemet támadó hályogoknak, hatásos lehet a mindenféle bőrelváltozások (ekcéma, sömör) kezelésében, belsőleg pedig vérnyomáscsökkentőként és hashajtóként ismert, valamint szív-, és érrendszeri problémák, gyomorpanaszok ellen is használatos. Antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatása okán fogkrémekben, szájvizekben is megtalálhatjuk. Nagyon fontos azonban tudni, hogy a fecskefű alkaloidáinak egy része erősen mérgező, ezért a belsőleges használat házilag feldolgozott növénnyel kimondottan tilos, súlyos mérgezéshez vezethet a pontos dózis ismerete nélküli kezelés, fogyasztás! Ezért laikusként a vérehulló fecskefüvet legfeljebb külsőleg, szemölcs ellen vessük be!

A vérehulló fecskefű tehát hasznos a kertben, de felhasználni csak feldolgozás nélkül és csak külsőleg ajánlott, hosszú virágzási ideje miatt természetközeli stílusban kialakított kertekben csodás dísz is lehet, mely egész nyáron remekül mutat sárga virágaival. Akár egy kisebb ágyásba is terelhetjük hasznos dísz gyanánt,, ám ilyenkor jó gyom módjára biztos terjedni fog, így kordában kell tartani. Mérgező mivolta miatt kisgeyermekes kertekbe nem ajánlom. A hangyásodást nem szabad figyelmen kívül hagyni, ahol nagyobb tömegben van fecskefű, ott a hangyák is elszaporodnak majd. 

A képek olvasóm fotói.