A kertkultúrában időről-időre felbukkannak irányzatok,melyek egy ideig roppant divatosak, aztán vagy a feledésbe merülnek, vagy (részben vagy egészben) beépülnek a napi gyakorlatba. A címben említett permakultúra is egy ilyen mostanában trendi dolognak mondható, ám érdemes vele megismerkedni, mivel számos olyan elemet, elgondolást tartalmaz, melyet az irányzat teljes átvétele nélkül is jó ötlet lehet alkalmazni, sőt, lehet hogy Ön már alkalmazza is, és nem is tudja, hogy a permakultúra útjára lépett! Kezdjük a magyarázatot egy kicsit messzebbről, hogy aztán a bejegyzés második felében már teljesen világos lehessen, hogy miről is van szó!

Permakultúrás kert. Hogy mitől az? Hamarosan kiderül...

Bármennyire közhelyes és elcsépelt kijelentés, de mégis igaz, hogy a bolygó erőforrásait mi emberek túlzottan, néha extrém módon igénybe vesszük. Sokszor bele sem gondolunk, hogy például az étel, ami a tányérunkon van egy vasárnapi ebédkor, mennyi energiát emésztett fel, és mennyi szennyeződést okozott közvetve, vagyis mennyiben növelte ökológiai lábnyomunkat. Pedig a képlet egyszerű. Az állattartás javarészt gépesített (ha továbbmegyünk, maga a gépesítés is gépesítés eredménye), tehát döntően fosszilis tüzelőanyag égetésével működik, nem beszélve a szállításról, ami hasonló elven működik. Ugyanez a helyzet a zöldségekkel, és nyugodtan vegyük ide a csomagolóanyagokat, melyeket szintén szükségszerűen környezetszennyező módon állítanak elő, ráadásul jó részük nehezen lebomló műanyag, ami aztán évtizedekig hever majd egy szeméttelepen (ami - és ez nyilván kicsit demagóg - erdő is lehetne), más részük pedig papír, amiről ugye tudjuk, hogy miből készül. Érdemes lenne tehát kiszámolni, hogy egy négytagú család vasárnapi ebédje mibe kerül a természetnek, az ökológiai egyensúlynak, valószínűleg sokba.

A városi, balkonon, hátsó kiskertben történő haszonnövény termesztés is lehet a permakultúrás gondolkodásmód része

Sokan otthon, a saját kertjükben is próbálnak tenni valamit. Gazdálkodnak, háztájit nevelnek, a végeláthatatlan gyep helyett kertjük egy részét termelésre állítják át, és krumplit, paradicsomot, karalábét termesztenek, ezek ugyanis annyira ellenőrzöttek és bio-jellegűek, amennyire csak a gazda akarja, hiszen ő maga felügyeli a veteményt. Aki háztájizik, általában sokszor egyben biózik is, hisz nem mindenki akar vegyszerezni otthon, és a saját termelésnek pont az a lényege, hogy a boltinál jobb, egészségesebb, minden káros anyagtól mentes élelmiszer kerüljön az asztalra. Ha még közelebb megyünk az otthoni termesztéshez, és úgy általában a kertekhez, azt is láthatjuk, hogy jópáran egészen szoros viszonyt, harmóniát próbálnak teremteni a birtokukkal, ügyes praktikákkal elérve azt, hogy a kerti termény, növény, virág, minél kevesebb energiafogyasztásba kerüljön (ennek persze sokszor a spórolás az eredője). Ide sorolhatóak azok az ügyes fogások, melyek a kertművelést valóban kifizetődővé (és ezzel párhuzamosan általában környezetbaráttá) teszik, úgymint többek közt az esővíz gyűjtés, az esőkert-szerű kialakítás, a fúrt kút használata, a napelemek felszerelése, a komposztálás, a zöldtrágyázás, a zöldtetős kialakítás, és sok hasonló dolog.

Sematikus esőkert-ábra. Ha bővebben érdekli, mi is ez, ITT olvashat róla egy korábbi bejegyzésemben

Tulajdonképpen ez a permakultúra, a kifejezés ugyanis a minket körülvevő környezettel való lehető legszorosabb együttműködést jelenti, olyan természetes szimbiózist ember és növény, állat között, ami minimálisra csökkenti az emberi forrású szennyezőanyag kibocsájtást, a fogalom tulajdonképpen maga a környezetbarát gondolkodás valóságba átültetett változata, vagyis a permakultúrás gondolkodásmód kizárólag a természet adta lehetőségekkel operál. Aki permakultúrás kertet akar létrehozni, az komposztál, a kártevőket azok természetes ellenségeinek betelepítésével ritkítja, esővízzel öntöz, felhasználja a növényi hulladékot, és így tovább, tehát minden cselekedetével a már létező ökológiai láncolat egyes elemeit használja fel céljai eléréséhez. Ez az irány kiterjeszthető, ide tartozik a szabad állattartás (ami "tanyasi" címszóval már most is trendi), az ökobarát épületek építése, a zöldtetők létrehozása, a geotermikus-, nap-, vagy szélenergia csatasorba állítása, és a sor folytatható lenne sokáig. Mindennek pedig egyetlen célja az, hogy az ember által okozott károkat, egészségtelen és természetellenes folyamatokat minimalizálja. 

Mesterséges szigetelő, hőfogó helyett passzív tetőkert

A permakultúra fogalmának egyik megalkotója Bill Mollison ausztrál természettudós megfogalmazása szerint: "„A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.