A leander a dísznövények királynője, de ha kevésbé fennkölten akarok fogalmazni, akkor csak egyszerűen a legkedveltebb virágos dísznövények egyike, szerte a világon szerepel a vonatkozó toplistákon. Nem csoda, hiszen a leander külleme megtestesíti mindazt, ami általában tetszik egy dísznövényben, buja, termetes, mégsem nyomasztóan terebélyes, ágai karcsúak, lombozata harmonikus, virágzata pedig andalítóan szép, így érthető, ha minden második turista pár ültetni való leander ággal a hűtőtáskájában tér haza a görög társas utazásokról. A leander azonban - ez a görög kitérőből már ki is derülhetett - nem honos hazánkban, ez azonban nem akadály, és bár a telet szabadtéren nem bírná, szakszerűen teleltetve, dézsában nevelve problémamentesen tartható a magyar klímán is.
A teleltetés mikéntje most nagyon nem aktuális, egyelőre ne is gondoljunk a hűvös őszre, és az utálatos télre, induljunk ki onnan, hogy a teleltetésből már ébredező növényt mostanság lehet felkészíteni a késő tavaszai és nyári melegebb hetekre, lássuk pontosan hogyan, milyen lépésekben!
A leander akkor vihető a szabadba, ha a hőmérséklet már tartósan nem csökken 15 Celsius fok alá, ez az időszak jellemzően a tavasz második felében érkezik el, akár már április derekától, de május elejétől biztosan. A téli pihenőjéről elővett leandert ne penderítsük ki átmenet nélkül a balkon, terasz, vagy a kert közepére, szoktassuk kicsit a megváltozott körülményekhez. Az első napokban félárnyékos, védett helyre állítsuk, és csak egy szűk hét elteltével helyezzük napos, meleg területre, az erős napsugarak ekkor még égési sérüléseket okozhatnak növénynek.
Ennyivel azonban nem ússzuk meg a dolgot, lehetséges, hogy átültetésre is szükség lesz. A leandert általában kétévente ajánlott átültetni új edénybe, egyrészt mert a növekedése miatt nagyobb helyet, térfogatot kíván a növény, másrészt ilyenkor új, friss, tápanyagban gazdag földet kaphat, ami szintén fontos a számára. Az idősebb, túl nagyra nőtt leanderek teljes átültetése gyakran már fizikailag nem lehetséges, ilyenkor egy felszíni talajcserével oldható meg a közeg frissítése. A leander kifejezetten tápanyagigényes dísznövény, ezért a fentiek mellett erősen ajánlott tavasztól a tápanyagpótlás is, ehhez granulált formájú, vagy folyékony tápszereket ajánlok.
Figyelem, a leander minden része erősen mérgező, így sose hagyjuk, hogy a növénnyel a gyermekek játsszanak, a leveleket vagy a virágokat a szájukba vegyék, megrágják. A növény gondozása után mossunk kezet. A rágcsálásra hajlamos háziállatokat (kutyát, macskát például) ne engedjük a leander közelébe!
A tavaszi feladatok egyik leglényegesebb eleme a metszés, ami kihagyhatatlan, amennyiben dúsan virágzó, erőteljesen fejlődő növényt szeretnénk nevelni, a leander ugyanis a hajtások végein hozza leveleit, ha hagyjuk túl nyurgára nőni az ágakat, akkor a növény veszt az esztétikájából, illetve mérete is nehezen kezelhető lesz. A visszavágás során a hajtások felső 30-40 centiméteres szakaszát távolítsuk el, valamint a leveleket is csípjük le, a hajtásokon maradó levélnyelek maguktól leszáradnak majd. A metszési feladatokhoz mindig tiszta, alaposan megélezett metszőollót használjunk! A leander 5-6 évente radikális ifjító metszést igényel, ekkor a szárakat a talajtól mérve kétarasznyi magasságban vágjuk el, hogy a növény teljesen új hajtásokat nevelhessen. Utóbbi esetben a leander hosszabb ideig szépségét veszti, ezért ha több példányt nevelünk, ezt a radikális ifjítást szakaszosan, évente más-más példányokon végezzük el, így nem "fogy el" a látvány egyszerre.
Haladó leandergazdák a növényt tavasszal a kertbe ki is ültethetik, aminek két nagy előnye van. Egyfelől a leander dézsája (földje) - legyen bármilyen nagy - hamar átmelegszik, így a gyökerek is kiszáradhatnak, aminek a levelek jellegzetes sárgulása lesz az eredménye. A kiültetéssel ez teljesen megelőzhető. A másik, kissé triviálisabb előny, hogy a kiültetett növény nem borul fel, míg a dézsában nevelt példányok esetében erre egy erősebb szél esetén van esély. A kiültetés után ősszel persze felszedés is szükséges, ez az, ami visszatarthat sokakat a kiültetéstől. Kis odafigyeléssel, az öntözések helyes beállításával, és a növény stabil elhelyezésével a fenti rizikófaktorok kiküszöbölhetőek.
A szakszerű leandergondozásról egy rövid, de tartalmas videóm is akad, nézzék meg!
Tipp: a gyökérzet nagyjából egyötödének lemetszésével a nagyobb edénybe való átültetés elhalasztható egy évvel, és mivel ez a művelet a növény kiemelésével jár, így egyúttal a talajcsere is elvégezhető!
A leanderrel kapcsolatban fontos teendő még a szakszerű öntözés, melyet a teleltetés végeztével intenzíven kell alkalmazni. A leander a kifejezetten vízigényes növények közé tartozik, ezért a nedvesítésről ne feledkezzünk meg sosem. Tavasztól őszig a leandereket lehetőleg naponta kétszer öntözzük, a növény jobban kedveli a többszöri kis mennyiségű vizet, mint a ritkábban adagolt bő folyadékot.
Leander ellenségek
A leandernek sajnos akadnak kártevői is, olykor számítani lehet levéltetvek, takácsatkák, pajzstetvek megjelenésére, valamint előfordulhatnak levélfoltosságot okozó gombabetegségek is, melyek ellen permetezéssel vehetjük fel a harcot. A tipikus leander betegségekről és orvosságaikról EBBEN a bejegyzésemben írtam bővebben.
Végezetül meg kell jegyezni, hogy a leander kifejezetten napimádó növény, ne féljünk hát attól, hogy megég, vagy károsodik, nyugodtan állítsuk a balkon, kert legmelegebb, leginkább napsütötte területére!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
