A saját termesztésű zöldség finom, egészséges, vegyszermentes, ezért aki csak teheti, vágjon bele a háztáji gazdálkodásba! A konyhakertészkedést még a tavasz beállta előtt elkezdhetjük a zöldségek magvetésével, a palánták nevelésével. Sorozatom mai epizódjában a markáns megjelenésű és változatosan elkészíthető karfiol kerül terítékre.
A karfiol - nem reprezentatív felmérésem szerint - a közepesen kedvelt zöldségfélék körébe tartozik, nem olyan ismeretlen, mint a mángold, nem annyira rosszemlékű, mint a spenót, de népszerűségben jócskán elmarad például a fejessalátától. Mindennek oka lehet az is, hogy nyersen nem divat fogyasztani, többségünk pedig előnyben részesíti azokat a zöldségeket, melyeket mindenféle konyhai procedúra nélkül is magához vehet, mint a paprikát, paradicsomot, vagy a mindig trendi jégsalátát. Akárhogy is, a karfiolnak van múltja és jövője is a honi étkezési kultúrában, én a gyermekkoromból elsősorban levesbetétként emlékszem rá, manapság pedig a rakott karfiol a menő, de a vega étrendben is fontos szerepe van, például rántva, húspótlóként alkalmazva.
Egy fej karfiol
A karfiol a káposztafélék körébe tartozik, így rokonságot ápol a brokkolival, kelbimbóval, és persze a káposztával. A manapság fogyasztott karfiol tulajdonképpen a vadkáposzta termesztett, ha úgy tetszik szelidített változata. Élettani szempontból kifejezetten értékes zöldség, gazdag C-vitaminban, energia-, és szénhidrát tartalma alacsony, így cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak is jó választás, ásványianyag tartalma magas, rostban gazdag, tulajdonképpen csupa jót lehet csak mondani róla, azzal a kitétellel, hogy alkalmasint puffadást okozhat. A karfiolnak a rózsáját fogyasztjuk, a virágzat szerkezete tömör, főzés közben sem esik össze, ezért alkalmas például kirántásra is.
A színes változatok még mutatósabbak, és persze ugyanolyan finomak
A karfiol a házi veteményesben nem csupán hasznos, hanem jól is mutat, fehér, vagy például lila rózsája és nagy levelei díszesek, jól állnak a veteményesnek. Aki karfiolt szeretne termeszteni otthon, mostanában kell, hogy belevágjon a magvetésbe, az ugyanis január végén, februárban időszerű. A magvetést és palántanevelést ezúttal is a lakáson belül kezdjük el, ehhez szokás szerint három alapanyagra lesz szükségünk: termőföldre, ültetőedényre, és vetőmagra. A vetőmaggal kapcsolatban most is alapkövetelmény a jó minőség, ha betegségekre kevésbé hajlamos, szép rózsát hozó zöldséget szeretnénk. Vetőmag vásárlásakor tájékozódjunk az adott fajta tenyészidejét illetően!
A folytatásért kattintsanak a tovább gombra!
Nemrég kibújt hajtások
Elsőként a porhanyós, laza szerkezetű friss termőföldet osszuk el az ültetőtálca (vagy egyéb alkalmatosság) fakkjaiba, mélyedéseibe, majd minden helyre egyetlen magot helyezzünk, egy-két centiméter mélyre. A karfiol nem melegigényes, a hajtatáshoz a 10-12 Celsius is elegendő. A veteményt nem szükséges letakarni, de a talaj nedvesítéséről rendszeresen gondoskodjunk. Mikor a magoncok kibújtak a földből, tegyük az ültetvényt napos helyre, és biztosítsunk nekik nagyjából 15 Celsius fokos hőmérsékletet. Mint általában, most is az ablakpárkány lesz a megfelelő hely, de próbáljuk ne fűtőtest közvetlen közelébe helyezni a növénykéket. Földjüket sose hagyjuk teljesen kiszáradni. Nagyjából hat hét múlva a palánták készen fognak állni a kiültetésre. A költöztetést azonban csak akkor ejtsük meg, ha a kinti talaj már legalább tíz celsiusos, ezt akár egy régi testhőmérővel is ellenőrizhetjük (hideg közegben kisméretű rózsákra számíthatunk a későbbiekben). Kiültetés előtt érdemes szoktatni pár napig a növényeket az új körülményekhez, ez csupán annyit tesz, hogy a palántákat ebben az időszakban minden nap pár órára vigyük ki a teraszra, vagy a kertbe.
Ezek már lassan kiültethetőek
Erős napsütésben saját leveleivel fedhetjük
Kicsit előreszaladva az időben, kiültetés előtt két dolgot kell majd megtennünk, egy alapos, mély átforgató ásás lesz szükséges, és a karfiol meghálálja a műtrágyázást is, ugyanis a tápanyagban gazdag talajt kedveli. Szokás paradicsommal és salátával vegyesen ültetni, ez megvédi a karfiolt egyes kártevőktől. A kiültetés után, az esetleges tavaszi fagyok idején javallott a fóliás takarás, mert némely fajták rosszul viselik az erős hideget. A karfiollal kapcsolatban nagyon fontos az öntözés, ne felejtsük majd el a gyakori nedvességpótlást, földje sose száradjon ki teljesen, ugyanakkor a gyakori öntözés miatt összetömörödő földet rendszeresen lazítani kell a növény körül. Az öntözéseket nem tudjuk ritkábban, nagyobb mennyiséggel megoldani, ez árt a termésnek, tehát kisebb időközönként, kisebb adag vizet kell kijuttatni rendszeresen. Jó ötlet a már a kertben lévő karfiolt mulcsolni, így lassítva a talaj kiszáradását. A fehér rózsájú fajtákat erős napsütésben takarni kell, erre a célra saját levelei a legalkalmasabbak (megtörve, a rózsa fölött összekötve), a zöld és lila változatok ezt nem igénylik. A karfiol helyigényes növény, kerti ültetéskor 50 centiméteres távolságra helyezhetők egymástól a palánták, ezért balkonnövényként csak korlátozottan válhat be, de egy-két példánnyal érdekességképpen, vagy díszként erkélyeken is lehet próbálkozni vele.
Hálós takarás a káposztalégy ellen
Karfiol vetőmag ajánlat: ITT
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.