Fonnyadt, lehangoló külsejű, esetleg vegyszerrel kezelt zöldségek a boltok polcain? Nem probléma, ha kedvenceinket magunknak termeljük meg saját kiskertünkben. Veteményes sorozatom mai alanya egy kedvelt gyökérzöldség, mely a magyaros konyha elengedhetetlen tartozéka, a zeller.

A zellert azt hiszem senkinek nem kell bemutatni, ezt az elsősorban leveszöldségként ismert zöldségfélét mifelénk - a hazai leveskultusz okán - szinte mindenki kedveli. Ha már úgyis mondhatni kötelező kelléke a vasárnapi első fogásnak, miért ne termelnénk meg magunknak, hogy frissen, a kertből szedve vihessük a konyhába? Ebben segítek most, vagyis a zeller termesztési útmutatója következik.

A zellertermelés első lépése a palántanevelés lenne, de ez hosszú és nyűgös művelet (főleg az ültetés, az egészen aprócska magok miatt), így ugorjuk át ezt a fázist - már csak azért is mert már elkéstünk vele - és kezdjük onnan, hogy előnevelt palántát vásárolunk, például a piacon. Mielőtt kezünkbe vennénk palántánkat, említsük meg, hogy zellerből igazából háromféle létezik, a gumós zeller (A. g. convar. rapaceum), a halványító (helyesen halványított) zeller (A. g. var. dulee) és a metélőzeller (A. g. var. silvestris secalinum). Magyarországon a gumós zeller az elterjedt, ezt ismerjük zellerként, a másik két fajta nem növeszt gumót, és telepítésük csak érdekességképpen ajánlott. A gumós zeller vitaminokban nem túl gazdag, viszont jó hatással van az idegrendszerre, meszet és foszfort is tartalmaz, de főképpen pikáns, fűszeres íze miatt kedvelt.

Előnevelt palánták

Visszatérve a palántákhoz, azokat május vége táján ültethetjük ki, a sor és a tőtávolság is szűk két arasz legyen (kb. 40x40 cm). Mivel elsősorban fűszernövényként használjuk, nem kell túlzásba vinni a dolgot, 15-20 palánta elegendő lesz, persze ízlés kérdése a mennyiség. A zeller talajigénye viszonylag szük keretek között mozog, a szélsőséges talajtípusokat (homokos, agyagos, erősen kötött) nem kedveli, amit szeret, az a tápanyagban gazdag, középkötött, vályogos, nedves, de nem pangóvizes terület. Összességében az átlagos kerti talaj megfelelő az esetek többségében. Előkészületként a szokásos talajátmozgatás szükséges, melyet óvatos tömörítés kövessen, hogy a közeg porhanyós, de kellőképpen ülepedett legyen. A zeller a tápanyagok közül elsősorban a káliumot igényli, kisebb részben nitrogént és foszfort. Lehetőleg olyan helyre ültessük, ahol tavaly, vagy az idei tavasz elején történt trágyázás, itt jól fogja érezni magát. A káliumpótlás növényi hamu kihelyezésével (akár az öntözővízbe keverésével) megoldható. Fényigénye a többi gyökérfélénél magasabb, árnyékos, fénytelen helyre semmiképp se helyezzük. Ha minden előkészület megvolt, és a megfelelő hely is kijelölésre került, most már tényleg jöhetnek a palánták, amiket ne ültessük túl mélyre, sőt, inkább sekélyre helyezzük őket, az se baj, ha az első időben billegnek kicsit, a mélyre ültetett példányok nem fognak méretes gumókat növeszteni.

Halványító zeller - ne ezt válasszuk, nevelése nehézkes

A zeller vízigénye szintén magasabb a mint a többi gyökérzöldségé, ezért a gyakori öntözés nem maradhat el, és jól tesszük, ha mulcsoljuk az ültetvényt, ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy szórjunk például száraz fűnyesedéket vagy méginkább szalmát a sorok közé, amivel segítjük a talaj nedvességének megmaradását. A kezdetben gyengécske palántákat semmiképpp se slaggal öntözzük, mert kiverethetjük a vízsugárral növényeinket, inkább kannából, óvatosan végezzük a műveletet. A palánták kihelyezését követően az első öntözés legyen kiadós (iszapolás), ilyenkor tövenként ne sajnáljunk közel fél liter vizet rájuk csurgatni. A fiatal erőtlen példányoknak a gyomok komoly konkurenciát jelentenek, így a gazolás is lényeges teendő, kapa helyett (a véletlen zeller-irtást elkerülendő) inkább a kezünket használjuk. Később előkerülhet a kapa is, az ültetés és a betakarítás között 3-4 talajlazítás, gyommentesítés szükséges lesz. 

Balkonzeller

A zeller betegségei lehetnek a zellermozaik, melyet főleg a levéltetvek terjesztenek, így azokat irtani kell, valamint a csapadékos időben fellépő fómás gumóvarrasodás és a szeptóriás levélfoltosság, melyek ellen a megfelelő minőségű vetőmag jelent védelmet. A párás időszakban jó eséllyel megjelenő levélfoltosságot az érintett levelek eltávolításával kezeljük. A levéltetvek elűzéséhez bevált praktika a csalánlével való permetezés. A zeller tenyészideje fajtánként változó, de a gumók felszedésének ideje általában október, akár november elje, az első fagyoktól nem kell félni, a növény -4, -5 Celsius fokig ellenáll a hidegnek. A betakarítás idejét a meghatározott tenyészidő (180-240 nap között) mellett az alsó levelek sárgulása is jelzi. A felszedett gumókat a többi gyökérzöldséghez hasonlóan tárolhatjuk. Kedvelt rövid tenyészidejű fajták a Hegykői és az Alabástrom, és a hosszabb idejű Monostorapályi. Zeller termesztésével balkonkörülmények között is meg lehet próbálkozni, ekkor kimondottan napos és szélvédett területet keressünk neki, és ne feledkezzünk el a megszokottnál gyakoribb öntözésről.

Képek: innen, innen, innen, és innen.