A saját kerttel rendelkezők nehezen tudják elképzelni, hogy milyen lehet 5, 10, vagy akár 25 családnak egyetlen közös kertrészen osztozni, pedig a városi társasházak esetében általában ez a helyzet. Mivel ilyenkor a rendelkezésre álló terület egyszerre mindenkié és senkié, általában nincs nagy tolongás, hogy a közös udvar művelésre, vagy akár csak beültetésre kerüljön, hisz nem mindenkinek van ideje, energiája ezzel foglalkozni, ráadásul a művelet pénzbe is kerül, ami mindig kardinális kérdés, és borítékolható, hogy nem mindenkinek van kedve áldozni ilyen célra. A társasházi zöldítés tehát nehéz dió, és ha az előbb vázolt problémákon át is verekszi magát a közösség, még mindig marad zűr elég.

Ritka az ilyen burjánzó belső udvar

Itt maximálisan kihasználták a terület lehetőségeit

A zűr főleg abban testesül meg, hogy gyakran megreked a folyamat a mit és hova ültessünk kérdéseknél. A legjobb ilyenkor egy kertészeti szakembert, tanácsadót bevonni a történetbe, aki ha a kivitelezésnél nem is, de legalább a tervezésnél segít az alapvető kérdésekben. Mivel én is ezzel foglalkozom, az alábbiakban pár társasházi nevelésre, ültetésre alkalmas növényfajtát sorolok fel segítségképpen, azzal a céllal, hogy az ilyen tervben gondolkodók számára a legelső lépéseknél kis segítséget nyújtsak. 

Ahol nincs ültethető földterület, ott cserepes növények lehetnek a megoldások, ahol van ültetési alap, ott pedig érdemes kihasználni

A társasházi növényekkel kapcsolatos fő követelmény a nagy teherbírás, mivel várhatóan nem fognak napi gondozás alatt állni, így elvárás velük szemben, hogy szárazságtűrők legyenek, és az épületek jellemző adottságai miatt a fénnyel szemben se legyenek túlzott igényeik. Mikor társasházi növényekről beszélünk, nem csupán az épületen belüli flóráról értekezünk, hanem a házak utcafronti, előkerti részeit is beleértjük. Ha így nézzük a kérdést, szóba jöhet a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) mely egy alig egy méter magasra növő cserje, több hullámban nyíló sárgás virágait májustól kezdi bontani, és sokszor egészen szeptemberig díszlik. Hátránya, hogy a napos területeket kedveli jobban, de tökéletes rézsűnövény. A rózsalonc (Weigela florida Snowflake) másfél méter magasra növő cserje, fehér virágait a nyár elején hozza, de a nyáron többször is virágzik. A közepesen száraz talajt kedveli, a napos fekvést és a félárnyékot is szereti. Szoliterként vagy csoportban is jól mutat, de nyíratlan sövénynek is alkalmas. A madárbirs (Cotoneaster horizontalis) egy lombhullató félörökzöld, vagy örökzöld cserje. Télálló, igen sok fajtája létezik. Bő fél méter magasra cseperedik, de lassú növekedésű. Júniusban hozza, fehét ötszirmú, illatos virágait. Kiváló talajtakaró, piros termését a madarak szívesen fogyaszják. Az örökzöld orbáncfű (Hypericum patulum 'Hidcote') egy közkedvelt cserje a kertépítészetben, mivel felhasználása igen sokrétű lehet, szoliternek éppúgy megfelel, mint nyíratlan sövénynek. Elsősorban virágzata és termése miatt népszerű. Sárga színűek a virágai, melyek nyártól szeptemberig nyílnak. Jó város-, és szárazságtűrő fajta, napos vagy félárnyékos helyen érzi magát a legjobban. 

A madárbirs utcafrontra, és belső részre is jó választás

Társasházi kertek esetében azonban a megszokott, viszonylag igénytelen cserjéken felül hagyományosabb növénynevelésben is lehet gondolkodni. Bármilyen fajtáról van szó, elsősorban a magasított ágyásokat ajánlom, melyeknek számos praktikus előnyük van. Az 50-70 centiméteres magasságra hozott ágyások megvédik a növényeket a gondatlan letaposás okozta károktól, gondozásuk hajlongás nélkül is megoldható (ez idősebb, nehezen mozgó társasházi növénybarátoknál fontos szempont lehet), valamint ízléses kialakítással önmagukban a belső udvar díszei lehetnek. Magasított ágyást akár házon belüli összefogással is lehet építeni, faanyagból, téglából, vagy betonból elkészítve. A magas ágyásba került földkeveréktől függően bármilyen kertstílust vagy hangulatot a kertbe varázsolhatunk. Savanyú talaj alkalmazásával például hortenziát (Hydrangea sp.) vagy rhododendront (Rhododendron sp.) is nevelhetünk, az árnyékosabb területeken pedig helyet kaphatnak az árnyéki évelők, köztük az árnyékliliom (Hosta sp.), a gólyaorr (Geranium sp.) valamint a nefelejcs (Brunnera macrophylla). Ha azonos igényű növényeket ültetünk össze, vegyes ágyások alakíthatók ki.  Természetesen zöldségekkel is szabad próbálkozni, ebben az esetben a fényviszonyok lesznek a meghatározóak, és amit nem szabad elfelejteni, hogy a magasított ágyásban lévő föld viszonylag kis mennyiségű, így hamarabb kiszárad, tehát minden ilyen helyre telepített növény több vizet kíván, mint szabadföldi társaik. Ezért belső udvaros ültetvényeknél lényeges, hogy legyen egy locsolócsó, amit a közelbe lehet húzni (vagy egy gondos lakó, aki nem rest kannával öntözni gyakran). Amennyiben tetővel is ellátjuk az udvari veteményest, úgy korai zöldségeket is termeszthetünk benne, mivel így az ágyás melegházként működik. 

A nefelejcs bájos dekoráció

A társasházi növényültetés tehát nem ördöngösség, a siker titka - már persze a hatékony összefogás mellett - a terület adottságainak összehangolása a választott növények igényeivel. A nem megfelelő fajtaválasztás, vagy az ápolás elmaradása kudarc lehet a közösségnek, így a lakók kedve hamar elmegy a zöldítéstől, ültetéstől. Ha jól cselekszünk, akkor viszont szebb, élhetőbb mikrokörnyezetet alakíthatunk ki. A lakóközösségeknek azt ajánlom, első lépésben jussanak megegyezésre a beültetést illetően, majd ezt követően feltétlen kérjék ki szakember véleményét, hogy a tervezési fázist örömteli időszak és díszes belső kert létrejötte követhesse.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.