Hamarosan érkezik a meleg évszak, de legalábbis a tavasz, a hőmérséklet pedig nemsokára tartósan 10 Celsius fölé kúszik, ilyenkor megindulnak az emberben az érzések, hogy de jó is volna kiszabadulni a falak közül, és elmenni legalább egy hétvégére valahova, ahol nem betonból, téglából, és reggeli dugóból áll a világ. Vagyis vidékre, mondjuk wellnessezni, ami amellett, hogy divatos, akár tényleg jó is lehet.
Egy próbát megér...
A szabvány wellness hétvége azonban nagyjából az étterem-uszoda-hotelszoba háromszögben zajlik, és végül hiába mozdultunk ki, és utaztunk akár száz kilométert, tulajdonképpen ugyanazt csináljuk, mint otthon, csak itt van pincér, nagyobb a kád, és nem kell porszívózni, ha kiborul a chipses zacskó. Aki pedig még a céges laptopját is magával viszi, végképp kidobta a pénzét. Ezért aki tényleg ki akar szakadni a városból, annak valami radikálisat kell keresni. Vagyis már nem kell, mert van valódi vidéki életérzés a wellness-tarsolyban, a paraszt wellness. A dolog nem teljesen újkeletű, de semmiképp sem elterjedt még, így érdemes róla pár szót ejteni. A kicsit pejoratívan hangzó kifejezés nem valamiféle egzotikus falusi kocsmatúrát jelent, hanem egy olyan hétvégét (akár egy egész hetet), melynek keretében a városi puhányok, öltönyös rabszolgák, flaszteren nevelkedett urbánus elemek megtapasztalhatják, hogy mi is az vidéki életforma. A paraszt wellness ugyanis azt ígéri, hogy belekóstolhatunk a "country life"-ba, vagyis kecskét fejhetünk, lovat csutakolhatunk, szénát pakolhatunk, trágyát talicskázhatunk, gereblyézhetünk, áshatunk, öntözhetünk, és így tovább.
Nem épp szaunázás, de élménynek elsőrangú
A dolog a komikumán felül nagyon is érthető és létező igényeket elégít ki, ugyanis a város és a vidék között egyre mélyül a szakadék és az ellentét. A városiak hajlamosak enyhe lenézéssel tekinteni a falusiakra, vidéken pedig rögzült a rossz mellékízű "városi" kifejezés. A paraszt wellness nyújtotta találkozások közelebb hozhatják az embereket, leszámolhatnak az előítéletekkel, ráadásul kézzelfogható hasznot is hajtanak. A városi ember az irodai görnyedésből kiszakadva valós, eredménnyel kecsegtető munkát végezhet, a fogadó gazda pedig alkalmi ingyen munkaerőhöz, netán még egy kis haszonhoz is juthat. Bár az ásás, a favágás, az ültetés, az állatok terelése nem éppen lazító elfoglaltságok, pont azt a természetközeli, ősi (siker)élményt nyújtják, ami a városban elérhetetlen. A vidékre érkezők mindemellett valódi képet kaphatnak arról, hogy honnan jön a tojás, hogy hol terem a cézársaláta, hogy mi a tej igazi forrása, a falusiak pedig megtapasztalhatják, hogy a városi ember nem is feltétlen az az önelégült barbár, akinek messziről tűnik.
Ember és természet, a nagy találkozás
Aki kedvet kap a dologhoz, a paraszt wellness szavakat az internetes keresőbe gépelve számos lehetőséget talál, én magam nem szeretnék senkit reklámozni, azt viszont tanácsolom, hogy egyszer legalább mindenki próbáljon meg egészen közeli kapcsolatba kerülni egy tőle merőben más élethelyzetben munkálkodó emberhez, kitűnő tolerancialecke, nagyszerű kikapcsolódás, és felejthetetlen élmény lesz!
Ilyesmi nincs a Nagykörúton
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
