Bő egy hete megfogadtam, hogy idén nem foglalkozom többé a karácsonnyal, tegnapelőtt megszegtem ezt az ígéretet, és a címből úgy tűnhet, hogy ma is ezt teszem, de ez igazából nincs így. A karácsony régebben egybeesett az egzotikus gyümölcsök szezonjával, a tinédzserkoron túl lévők talán még emlékeznek az ünnepi banánra, mandarinra, narancsra, ezek a déligyümölcsök önmagukban is nagy ajándékok voltak egykoron. Manapság már nem különösebben nagy esemény egy kiló mandarin, vagy pár narancs elfogyasztása az ünnepek táján, így új egzotikus gyümölcsök kerültek a képbe. Az én kedvencem a licsi, nem mondhatnám, hogy naponta veszek belőle, tegnap viszont betértem egy élelmiszerüzletbe pár dologért, és a pulton egy kosár licsi szemezett velem, úgyhogy belemarkoltam a halomba, és este be is faltam őket.

A licsi azért nem teljesen újkeletű nálunk, anno a baráti Vietnámból érkezett néha egy-egy adag licsikonzerv szállítmány, de a tartósított gyümölcsnek más az íze. A licsi (Litchi chinensis, nálunk még licsiszilva, vagy kínai ikerszilva) ázsia szubtrópusi régióiban őshonos gyümölcsfa, de Új-Zélandon, Ausztráliában is lehet találkozni vele, továbbá termesztik Jamaicában, Floridában és a Földközi-tenger medencéjében. Kínában nagy kultusza van, a helyiek állítólag egyöntetűen a legfinomabb gyümölcsnek tartják, aki kóstolta már, valamelyest biztos egyetért (bár ha szavazni kéne, azért nálam egy ropogós cseresznye beelőzné). Maga a fa 10-25 méter magas, örökzöld növény, vitán felül csodás megjelenésű. Bő virágzatából viszonylag kevés termés fejlődik, és azok is sokszor még az érés előtt a földre hullanak. Gyümölcse, mellyel az üzletekben találkozhatunk külsőre kissé szilvaszerű (innen a licsiszilva elnevezés), ám héja (perikarpium) kemény, rücskös. Ezt lefejtve találjuk az üveges, fehér vagy vörös árnyalatú gyümölcshúst, ami édeskés-savanykás, és nagyon lédús, készüljünk fel, hogy könyékig ragacsosak leszünk tőle. Legbelül a fogyasztásra alkalmatlan mag helyezkedik el. Nem csak a termés használható fel, leveléből tea, likőr készülhet, Indiában pedig az aszalt licsigyümölcs a teázás megszokott kísérője. Virágja, kérge, gyökérzete egyaránt a kínai természetgyógyászat alapanyaga, fája pedig tartós, ipari felhasználásra alkalmas.

 Mutatós díszfaként is tartható, már ahol megél

40-100 kg termés szüretelhető egy fáról

Szaporítani magról is lehet, elvileg tehát pár szem gyümölcs megvásárlásával esélyünk nyílik saját licsifa nevelésére, azonban a honi klíma nem sok sikerrel kecsegtet, ami nagy kár, mert egyebekben egy kimondottan igénytelen fáról lenne szó. A növény  rosszul tűri a fagyot, és a téli nedvességet sem szereti, teleltetését 10 Celsius körül, száraz körülmények közt kellene megtenni, így csak gyakorlott és igen elszánt hobbikertészeknek ajánlható az ültetés. Amennyiben az időjárás okozta nehézségeket sikerül is legyűrni, akkor is nagy türelem szükséges, ugyanis az első terméseket csak 6-12 év elteltével hozza.

 Mire észbe kaptam, csak kettő maradt, de ezeket azért lefotózam

Termesztés helyett így marad a termés élvezete, amit mindenkinek ajánlok, annak ellenére, hogy a licsi árfolyama jelentősen megugrott. Tavaly 30 Forint körül lehetett kapni szemenként, nekem tegnap 3200 Forintért kínálták kilóját, ami kissé borsos ár, de 4-5 darab gyümölcs így is csak egy tábla csokoládé árába kerül, és annál azért jelentősen élvezetesebb, ha pedig apró szárára sikerül cérnát kötni, még a karácsonyfára is aggathatjuk, kiváltva egy-két szaloncukrot.

Páncélos majdnem-szilvák

Képek: innen, innen, innen, és innen.