A mérgező növényről általában valamilyen egzotikus, őserdei példány jut eszünkbe, melynek nedveiből mondjuk fűszoknyás, apró bennszülöttek készítenek mérgezett nyilakat az esedékes vadászathoz. Aki tágabban értelmezi a mérgező növény fogalmát, esetleg még a nálunk is honos egyes gombafajtákra gondolhat, de az keveseknek jut eszébe, hogy szobanövényeink között is találunk olyat, mellyel szemben indokolt a fokozottabb óvatosság. Hát ez engem nem érdekel, nem szoktam rágcsálni a szobai zöldeket - mondják biztos sokan, de ahol kisebb-nagyobb gyermek, háziállat van, ott bizony akár gondot is jelenthetnek ezek a fajták. Ezért most egy olyan növényt mutatok be, mely mérgező, de a közvélemény nem feltétlen értesül erről a tulajdonságukról.

Mikulásvirág. A rószaszín változat is szép, de nem annyira ünnepélyes

Az ismerkedésre kiszemelt páciens a mikulásvirág, melyet szép, piros színe és a közelgő Mikulás ünnep tesz mostanában roppant népszerűvé. Érdekessége, hogy a megszokottól eltérően ez a növény nem a virágaival hódít (ezek aprók, fehérek, és elég jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek előbb-utóbb ugyan bezöldülnek, de a felsők előbb pirosban díszlenek. Az Euphorbia pulcherrima Észak-, és Dél-Amerikában őshonos évelő növény, mely eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő, és már az aztékok is termesztették. Hozzánk természetesen a jóval kisebb változatok jutnak el. November környékén érkezik a virágboltokba, és számtalan háztartás téli dísze lehet egészen január végéig, mikor leveleit lehullatja majd. Igazi ünnepi fajta tehát, hiszen nagyjából a karácsonyfa kilakoltatásával egyidőben veszti el díszítőértékét, így olyan, mintha direkt az év végi ünnepi időszakra lenne kitalálva. 

Decemberben gyakori vendég az ünnepi asztalon

A mikulásvirággal általában problémák vannak, emlékszem, hogy édesanyámnál sem maradt meg minden évben az ünnepekig. A fő gond a levelek idő előtti lehullása, ami a hőmérséklettel van összefüggésben. A mikulásvirág 10-15 Celsius környékén érzi magát a legjobban, ez természetesen jóval kevesebb, mint ami egy lakószobában, konyhában mérhető ősszel-télen, persze ennél pár fokkal melegebb környezetben is megél, de túlfűtott szobában nem várható sikerélmény. Nagyon kedveli a fényt, de a tűző naptól óvni kell. A legcélszerűbb, ha az ablakpárkányra állítjuk, szobán belül általában itt van a leghűvösebb, és fényt is megfelelő mennyiségben kap, de arra ügyeljünk, hogy a huzatot, a gyakori szellőztetéssel járó hőmérsékletváltozásokat rosszul tűri. Az öntözés sem egyszerű feladat a mikulásvirág esetében. Sok folyadékot igényel, így a fűtött, és ezért sokszor száraz levegőjű szobában figyeljünk arra, hogy földje ne száradjon ki. Amennyiben sikerül neki hűvösebb helyet találni, az öntözést is ritkítsuk, ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten a párolgás is gyengébb, így kevesebb vízzel is beéri a növény itt. Piros kedvencünk kedvére tehetünk, ha párásítunk környezetében, ezt a legegyszerűbben úgy oldhajtuk meg, ha egy tálba, vagy tálcára kavicsot, zúzott követ szórunk, vizet öntünk rá, és erre az alkalmatosságra helyezzük a cserepét. Az öntözést egyébként még egy trükkös módszerrel is megoldhatjuk, a növény földjének száradásakor (jellemzően hetente egyszer) az egész cserepet helyezzük pár pillanatra egy lavór vízbe, és ha megszívta magát, már rakhatjuk is vissza a helyére. A tőzegben árult mikulásvirágok akár egy nap alatt is teljesen kiszáradhatnak a szobában, és leveleiket azonnal ledobják, ezért fokozottan figyeljünk a vízellátásra.

Hamarosan elárasztják az üzleteket

De hogy el veszítsem a fonalat, térjünk vissza a mikulásvirág mérgező mivoltára. Az Euphorbia pulcherrima a kutyatejfélék családjába tartozik, és rokonaihoz hasonlóan mérgező tejnedvet választ ki. Ezzel érintkezve bőrirritáció lehet a "jutalmunk", ezért ne hagyjuk, hogy a látványos és barátságos külsejű növényt gyermekek fogdossák, simogassák, és háziállatainkat, főképp a rágcsálásra hajlamos macskákat is tartsuk távol tőle. Bár nem valószínű, hogy emberi gyomorba is jut a tejnedvből, ha mégis ez történik, akkor hányást, rosszullétet okoz. A veszély a lehullott levelek esetében is fennál, ezért ezeket mihamarabb dobjuk ki, és a növény érintése után alaposan mossunk kezet.

Szobában nem lesz ekkora

Sokan úgy gondolják, hogy a februári levélvesztés után a növény élete véget ér, ezért gyakran ki is dobják. Pedig a mikulásvirág évelő, tehát ez a felfogás téves. Az elvirágzást követően vissza lehet venni az öntözést, lényeg hogy a növény minden levelétől megszabaduljon, a tápanyag így tud visszajutni a növénybe, majd 15 centis csonkra lehet visszavágni, és májusig el lehet rakni valami csendes sarokba, mehet sötétebb pincébe is, az se gond ha elfelejtkezünk róla, a lényeg hogy páratartalom azért legyen, és kéthetente nem árt meglocsolni kevés vízzel. Május közepén átültethetjük friss földbe, melyhez tőzeget keverünk 1/4-részben, és aktívan visszaállhatunk az öntözéshez. Ha szerencsések vagyunk, és mindent jól csináltunk, akkor sem biztos hogy túléli otthon a procedúrát, a virágzáshoz rövidnappalos körülményeket kell biztosítani (8-12 óra megvilágítás), ráadásul kéthetente tápoldatozni kell intenzíven. A sok tennivaló ellenére senkit sem beszélnék le a mikulásvirág beszerzéséről, kevés olyan szobanövény van, amelyik ennyire illik a decemberi ünnepekhez, élénk színével, játékos formájával szép kiegészítője a készülődésnek, hangulatteremtésnek. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.