A sövény alapvetően két dolog miatt ajánlható. Említem először azt, hogy szép, ápol és eltakar, jó ránézni, egyszerűen szemet gyönyörködtető és harmóniát teremtő zöld (vagy színes) jelenség. A másik ok, amiért érdemes megfontolni az élő kerítés telepítését, az a biztonság. A magas sövény, ha sűrű, esetleg még tüskés, szúrós is, szinte áthatolhatatlan akadályt képez, megmászni nem lehet, karcol, az ágak közti átbújás így nehézkes és fájdalmas művelet. Természetesen a fűrész ellen védtelen, de az ellen a fa-, fém-, és drótkerítések sem tehetnek semmit. Az alacsonyabb sövény a kerítés elé, ablak alá telepítve szintén hatékony védvonalat biztosít. Biztonságtechnikai szakemberek szerint nem is az a fontos, hogy mennyire nehéz az akadály leküzdése a rossz szándékkal érkezőknek, hanem maga az akadály ténye az, ami a könnyebb préda felé tereli őket. A sövény tehát hatékony és mutatós sánc.
Sövényből hatalmas választék áll rendelkezésre, ám a választás előtt érdemes tájékozódni egy kicsit. Elsősorban az öntözés lehetőségének gyakorisága, az ültetési terület talajának típusa, és a külső jegyek számítanak. A növekedés mértéke nem igazán fontos, hiszen metszéssel a kívánt méretre igazítható szinte az összes fajta. Gondolták volna, hogy még a lucfenyőből is kezes, alacsony sövény nevelhető?
Karácsonyfa helyett kerítés
Amennyiben szeretnénk, hogy sövényünk télen is teljes díszben pompázzon, érdemes a lomblevelű örökzöldek között keresgélni. Díszítőértékük a hideg évszakban is teljes marad, és a szokásostól eltérő forma különleges látványvilágot teremt. Kedvelt és elterjedt fajta a tűztövis (Pyracantha), ami egy örökzöld cserje, melyből nyírt és nyíratlan sövény is készülhet, ráadásul több - narancsszínű, sárga és piros - változat is elérhető belőle. Szintén télálló, és kifejezetten igénytelen a júliaborbolya (Berberis julianae), ami ritkábban gondozott kertekbe is ajánlható, emellett zöld levelei néha pirosra színeződnek, egyedi külalakot kölcsönözve a növénynek.
Tűzvörös tűztövis
A fagyal (Ligustrum) gyakori birtokhatároló növény. Virágai illatosak, sőt, néha már bántóan azok, vonzzák a rovarokat is, tehát telepítése előtt erre is gondolni kell. Termései fekete bogyók, melyek a madarak számára téli eleségként szolgálnak, levelei pedig még novemberben is díszíthetik a növényt, de ezek nem télizöldek, erősebb fagyok után lehullanak. A nyírott sövények legnépszerűbbike a buxus, vagy puszpáng (Buxus sempervirens), mely kitűnően tűri a metszést, jól formázható. Télizöld növény, levelei tavaszal megújulnak, de télen is virítanak, ezért ha szempont, hogy egész évben betöltse funkcióját a sövény, akkor ő jó választás. Több fajta van forgalomban, a mélyzöld színtől a sárgásig szinte minden változat kapható. Alakra nyírható, ami jó hír a kreatív kertészeknek. Ritkábban alkalmazott a fanyarka (Amelanchier), mely több figyelemreméltó tulajdonsággal bír. Nagyra növő, a rózsafélék családjába tartozó növény, mely rendkívül dekoratív, évszakonként eltérő színekben pompázik, illattal azonban nem ajándékozza meg a tulajdonosát. Lombhullató, így télen látványelemként nem funkcionál, de a hideget akár -25 Celsiusig probléma nélkül bírja. Általában az ovalis fajta kapható belőle.
Fiatal mézalmácska sor
Szintén a lombhullató fajták közé tartozik a mezei juhar (Acer campestre), mely télen ugyan kopár, lombos állapotában viszont nagyon szép, szélesre nő, ezért nagy kertekbe, közterületekre, utcafrontokra ajánlható, vagy például a nálunk oly jellemző tömbházas, panelépületes övezetek színesítésére. Gyorsan növő, jól alakítható fajta, erőteljes ágrendszerrel rendelkező sövényt alkot, levelei pedig ősszel, a lehullás előtt elszíneződnek, így hamarosan szép látványt fognak nyújtani. Ellenálló és igénytelen növényről van szó, ezért a jól beválhat azokon a sokszor magukra hagyott közös tulajdonú területeken, melyeket a gondos kezek általában elkerülnek. Az alábbi mezei juhar sövényeket a minap a XIV, kerületben, az Ond vezér parkban kaptam lencsevégre:
A sövények gondozása tehát főképpen az öntözésre és az évenkénti pár metszésre korlátozódik. Utóbbival kapcsolatban azonban fontos megemlíteni, hogy az elterjedt hasáb forma helyett hasznosabb, és a növénynek élettanilag jobb a felül vékonyabb, alul szélesebb, lefelé terebélyesedő forma, így az alsó részek is elegendő fényhez juthatnak, megelőzve a gyakori felkopaszodást. Az örökzöld sövényeket évente egyszer metsszük, maximum kétszer. A lombos változatokat legalább évente kétszer, fajtától függően akár többször, például a ligustrumot, carpinust, acert, négy-öt alkalommal is szükséges lehet az ollóval meglátogatni. A gyakoriság a növekedési erélytől függ, viszont ilyenkor is csak egy alakító metszés van, tavasszal vagy ősszel, és utána már csak a forma miatt nyírjuk. Természetesen az egyéb alakra, figurákra vágott sövények is díszesek és mutatósak, ám több munkát és törődést igényelnek.
Akár kerti elefántunk is lehet
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.